Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-616
í$4 *>!<>• országos ülés 1900. norember 22-én, csütörtökön. ezt a társaság meg is teszi, mert ez a legtökéletesebb mód a közlekedési forgalom lebonyolítására. Ezeket kívántam a t, képviselő úrnak előadni és csak még egy bocsánatkéréssel kell, hogy beíéjezzern felszólalásomat, a mennyiben ezzel a válaszszal késtem; de ez egészen a magam hibáján kivíil, a körülményeknél fogva történt, mert szerettem volna minden tekintetben felvilágosítani a dolgot, azonban néha akadályozva is voltam, és mindig bocsánatot kértem a képviselő uraktól ós az ő beleegyezésükkel halasztottam a válaszadást idáig. Kérem a vála,szt tudomásul venni. (Hehjeslés a jobboldalon.) Elnök: Olay képviselő úr ! Olay Lajos : Tudomásul veszem! Major Ferencz: Előre is kijelentem, t. ház, hogy a választ tudomásul veszem; tudomásul 'veszem még* pedig azért, mert látom, hogy azon hiányok és hibákkal szemben minden irányban megtétetett az intézkedés, mely a javítást czélozza. Megengedi azonban a t. ház, hogy egyes részletekre válaszoljak, a. mennyiben nem épen érdektelen dolog, hogyha a házban egy kissé ezen fontos közlekedési eszközzel foglalkozunk. Először is legyen szabad szólnom a szerencsétlenségről. En elismerem és elfogadom azt. hogy tulajdonképen itt nem lehet vádolni senkit, mert azt a lehetőséget is elfogadom, hogy lehet, hogy a kocsi fékezve volt ós mégis megindult. Ez a lehetőség is technikailag megvan. A ki ismeri a fékezet szerkezetót, az be fogja látni, ha megvizsgálja, hogy a kocsi, ha fékezve van is, nagy megterheltetés következtében megindulhat, mert a fékező a kocsival együtt száll, mikor a leereszkedéssel nem szorít többé. Ez technikailag lehetséges. De ezt csak mellesleg említem fel. Hanem a mi a fő dolog, a mire én a válaszomat helyezem, az a, közlekedés, a kocsiszerkezet ós a személyzet. Ezekre óhajtok most pár szóval még reflektálni. A mi a sebességet illeti, vannak egyes helyek, hogy ha ülök a villamoson, mindig borsódzik a hátam, hogy vájjon mi fog történni. Meg is jelölök egy helyet, például a központi pályaudvartól, a Csömöri-úton tovább, ott a keskeny Csömöri utcza, az utczák derékszög alatt nyílnak, a a hol a villamos igen közel halad az utcza benyillásához és itt halad rendesen legsebesebben, s itt minduntalan megtörténhetik, hogy valamely derékszög alatt benyíló kis utczából kocsi robog ki ós kész a. szerencsétlenség, a minthogy általában a legtöbb szerencsétlenség itt történik, ezen jelzett útvonalban. Én nem tudom, de talán lehetne olyan szerkezetet feltalálni, a mely csak egy bizonyos sebességet biztosít, úgy, bogy azontúl sebesebben már nem mehet a kocsi. Ez nagyon üdvös dolog volna, mert főleg estónként, a mikor a személyzet már fáradt ós a járatokat be akarja már fejezni, villámsebeséggel haladnak a kocsik. Ez vonatkozik a sebességre. A mi pedig a személyzetet illeti, nagyon köszönöm a t. miniszter úrnak, hogy az én argumentumaimat teljesen méltatta. Mert tény az, hogy fáradt személyzettől éberséget nem kívánhatunk. A miniszter úr sincs megelégedve, kimondom, hogy én sem vagyok megelégedve a szabadságidővel ós a szolgálati idő hossziiságával. Megmondom miért. Ha ez a pihenő időszak úgy volna beosztva, hogy egyfolytában pihenhetne a személyzet, akkor ez még megjárná, de nem úgy van a beosztás. Meg van szakítva, napközben hol félóra, vagy egy órai ideje van pihenésre, többször napközben az illetőnek. Ezalatt le nem pihenhet, alig hogy leülhet. A mikor 11 órakor fejezik be a járatokat ós még leszámol a pénzzel, ez beletelik egy órába, úg'3 T , hogy mire hazamegy a családjához, már 12 óra van és már négy órakor fel kell kelnie. Ebben van tehát a túlterhelése a személyzetnek, hogy a pihenő idő nincs lehetőleg egyfolytában biztosítva és épen az alvási idő a lehető legkevesebb. Erre hívom fel a t. miniszter úr figyelmét, hogy ily irányban intézkedjék, bogy az alkaknázott személyzetnek huzamosabb pihenési idő biztosíttassók. Most pedig áttérek a kocsik szerkezetére. A szerkezetre vonatkozólag megjegyeztem, hogy először is nagy hiba. az, hogy kis kocsik közlekednek ós ezáltal csekélyebb forgalmat képes lebonyolítani a villamos, így gyakrabban közlekedik ós így a közönség az átjáróknál minduntalan zaklatva van és az átjárás veszélyeztetve. Azért mondtam, hogy duplakocsik kellenek. Helyes is az erre* való intézkedés addig is, míg nagyobb kocsikat szereznek be, inkább legyen ritkább a közlekedés, mikor a veszély is kisebbedni fog, főleg oly vonalakon, a hol keresztezések vannak. A mi a lépcsőket illeti, nem is oly kis dolog, és kérném a t. miniszter urat, hogy ezt a kérdést feltétlenül oldja meg. A ki ismeri a viszonyokat a körúton közlekedő kocsikon, tudja, hogy ofy magas lépcsők vannak, hogy majdnem tornagyakorlatot végez az ember, ha fellép. Nőkre nézve felsegítés nélkül majdnem lehetetlen a fel- és leszállás, vagy pedig legnagyobb veszélynek vannak kitéve elcsúszás, vagy más baleset folytán. Azért ennek a kérdésnek a megoldása feltótlenül szükséges. Tudom, hogy miért vannak a mostani lépcsők. Azért, hogy több állóhely legyen és ezáltal több bevételt biztosítson
