Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-631
631. országos ülés 1900, deczember 15-én, szombaton. $9j azt fűzöm, hogy az ellen, a mit a tisztikar mint becsületbíróság, tiszttársát illetőleg kimondott, felebbezés nincs, legfeljebb csak akkor, ha formailag forog fenn hiba. Kérem, vegyünk egy példát. Ha egy tiszt alantas közegétől pénzt vesz kölcsön ós az többször sürgeti, kéri a pénzt és annak daczára nem kapja meg: ha ez a tisztikarnak tudomására jön, becsületbeli eljárást indít az illető tiszt ellen. Ez nem tartozik a büntető törvénykönyv hatálya alá, mert nincs panasz, hisz senkisem panaszolta be, de ha ez véletlenül tudomására jutott a tisztikarnak: az dönt a felett, hogy ezt a tisztet tartják-e társaságukba ós körükbe valónak? Ez becsületbeli ügy ós egészen más és nem vonatkozik arra, mint a mikor a tiszt megfeledkezik becsületéről és azon kötelességéről, a melylyel a tisztikara iránt tartozik. Nem tudom, t. ház, reflektáljak-e mindjárt azokra a megjegyzésekre is, a melyeket az öngyilkosságokról szóló jelentésre tettek, avagy azt méltóztatik-e kívánni, hogy csak akkor szóljak ezekről, mikor a jelentésekre kerül a sor. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Most, kérjük!) Azt hiszem, mindjárt felelhetek arra az észrevételre, a melyet Major Ferencz t. képviselőtársam felhozott, hogy az öngyilkossági esetek és öngyilkossági kísérletek száma évrőlévre szaporodik. Ez sajnos igaz. Hanem bizonyos hullámzás azért mutatkozik. Például a közös hadseregnél az öngyilkossági esetek száma 1897-ben 168 volt; 1898-ban leszállott 118-ra; és azután 1899-ben megint emelkedett 141-re. A honvédségnél visszaesés, sajnos, nem mutatkozik, mert ott mindig szaporodott az esetek száma. Arról a.zonban meg lehet győződve a t. ház és a t. képviselő úr, hogy a mi a szolgálatot illeti, az altiszteknek vagy főtiszteknek esetleges durvaságait, vagy neveletlensógeit. a szenvedélyek kitörését, a túlszigorú büntetéseket vagy kardlapozást, szóval mindazt, a mi legénységet elkeseríthetné, szigorúan büntetjük nemcsak most, hanem büntettük mindig. Egyes tisztek ilyesmiért a nélkül, hogy súlyos testi sértést követtek volna el, vagy hogy a legény hosszabb időre kórházba került, vagy szolgálatkóptelennó lett volna, három-négy hónapi fogsággal sújtattak. Nem ebben keresendő tehát a baj oka. A kiképzésnél az eljárás nagyon humánus, de méltóztassék akárhová nézni, a polgári életben is van olyan ember, a ki mindjárt káromkodik, vagy nagy szavakat használ; vérében van, hiszen a, szalonban is hall az ember káromkodást, (Derültség a baloldalon.) s ha a katonaságnál az egyik vagy a másik altiszt összeszidja annak az embernek a nem tudom mijét, az nem ok arra hogy öngyilkos legyen. Nem itt rejlik ennek a bajnak az oka, hanem korunkban. Pichler Győző képviselő úr azt mondja, azért vannak az öngyilkosságok, mert idegenbe jön az a legény, a katonaság közé kerül, ez neki mindig utálatos dolog, ahhoz hozzá nem szokhatik, azért lesz öngyilkos, pedig a magyarnak nincs vérében az öngyilkosság. Méltóztassék csak visszaemlékezni, a régi időben, mikor az újonczokat erőszakkal sorozták be, voltak akkor öngyilkosok a hadseregben? Pedig talán akkor jobban idegenkedett az a magyar fiú az akkori hadseregtől, mint most, a mikor pajtásával ós falubeli embereivel egy ezredbe kerül, a mikor tudja, hogy három év múlva hazakerül, holott akkoriban tíz-tizenöt évig volt távol családjától, hazájától. (Úgy van! Ügy van! a jobból dalon.) Hát nem ebben van az ok! Hiszen látjuk, hogy ma a 12—14—15 esztendős diákgyerek, ha egyszer nem jól sikerül a vizsgája, öngyilkos lesz. Ez, sajnos, korunkban rejlik és ezt mi szép szavakkal nem fogjuk kiirthatni. Itt a közművelődésben, a társadalmi életben kell keresni az okoka/t és kell keresni az orvoslást is. (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon.) A mi a tiszti vizsgákra vonatkozó kimutatást illeti, hogy hányan tették le a tisztivizsgát, erre nézve mér Pichler Győző képviselő úr is örömmel konstatálta, hogy meggyőződött arról, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) hogy nem történik meg, hogy valakit azért, mert magyar fiú, bizonyos antipatia miatt megbuktatnának, a közös hadseregnél örvendetes előmenetel mutatkozik, de sajnos, a honvédségnél kevésbbé. Mert míg a közös hadseregnél azoknak az arányszáma, a kik a tiszti vizsgát jó eredménynyel tették le 1897-ben 74% volt, 1898-ban felment 75°/o-ra, 1899-ben 79°/o-ra, addig a honvédségnél letette 1897-ben 9T'/o, 1899-ben 85 és 1900-ban 82°/o. Hiszen méltóztatik tudni, hogy ez mindenkor hullámzásnak van kitéve; egy évfolyamban szorgalmasabb, nagyobb tehetségű a fiatalság, jobban teszi le a vizsgát, a másikban kevósbbé szorgalmas ós tehetséges. Ezt nem lehet kulcsként alkalmazni. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Bolla!) A mi pedig Major Ferencz képviselő úrnak az a kívánságát illeti, hogy az öngyilkosság-ok ezredenkint mutattassanak ki, én készséggel ráállanók, de méltóztassék elhinni, így is nagy nehezen szedjük össze az adatokat, a melyeket a közös hadseregnél minden egyes magyar ezredtől, olyanoktól is, a melyek Galicziában, Csehországban, stb. vannak, be kell szereznünk. Minden egyes öngyilkossági eset alkalmával vizsgálat folyik az ok ki-