Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

392 631. országos ülés 1900. deczember 15-én, szombaton. derítésére, ha az ok büntetendő cselekmény­ben rejlik, természetes, hogy az illetőt meg is kell büntetni. De már most, hogy ezt ezreden ­kint, sőt talán századonkint is kimutassuk, azt ne méltóztassék követelni, mert hiszen már is nyolcz kimutatást kell csinálnunk ós ha ez így tovább megy, akkor idővel a honvé­delmi minisztérium valóságos statisztikai hiva­tallá lesz. (Derültség balfelöl.) Kimutatjuk egé­szen határozottan, hogy hány esetben történt öngyilkosság; azt pedig szintén kimutatni, hogy vájjon egyik, vagy másik eset a 68. ezrednél történt-e vagy a 92-nél, ez, azt hi­szem, még sem bir valami nagy jelentőséggel. Major Ferencz: De hogy magyar-e, né­met-e, tót-e az az ezred, ez mégis nagy­fontosságú ! Gromon Dezső államtitkár: Én nagyon kérném az igen tisztelt képviselőházat, mél­tóztassék az 1901. évben megajánlandó ujon­czokról szóló törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senkisem kivan, a vitát bezáx'om. Következik a határozathozatal. A kórdós : Elfogadja-e a ház a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgya­lás alapjaid : igen, vag} T nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik el­fogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.,) A ház a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjaid elfogadja. Következik a részletes tái'gyalás, még­pedig először a czím. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét). , Lukáts Gyula jegyző: Pichler Győző! \Pichler Győző: T. ház! Csak egészen ,röviymegjeg_yzést bátorkodom tenni a czím­nél, még pedig a következőt. A honvédelmi miniszter úr nevében szóló t. államtitkár úrnak szavaira nincs mit felel­nem. Sem nem czáfolta meg, sem semmiben ellent nem mondott azoknak, a miket kifejtet­tem. Ő csak az ő elvi álláspontját tisztázza. Csak egyetlenegy kijelentésére akarok reagálni. A tiszti vizsgákra vonatkozólag sajnálatát fejezte ki a t. államtitkár úr a felett, hogy a közös hadseregnél javulás mutatkozik, míg a honvédönkéntesekről szóló statisztikai ada.tok ezt a javulást nem tüntetik fel. Csak egyetlen példára akarok utalni, a mely eléggé érdekes, a mely talán ezt a visszahanyatlást némileg megmagyarázza és nem olybá tünteti fel, mintha a magyar honvédségnél szolgáló ifjúság képes­sége ós képzettsége nem volna oly magas, mint a közös hadseregben szolgálóé. Én úgy tudom, — az államtitkár úr talán még jobban tudja azt az esetet, — 1899-ben, a múlt év október havában kiszabadrdt honvéd^ önkéntesekkel a vizsgát rendesen megtartották Száz ós egynéhány ifjú önkéntes volt. A vizs­gát az ifjak közül sikerrel letette 91. Azt hiszem, 104-en voltak összesen, de hiszen nem is a szám, hanem az arány bir itt fon­tossággal. 91 letette a vizsgát: Gromon Dezső államtitkár: A honvéd­ségnél ? Pichler Győző: Igen, a Budapesten szol­gáló önkéntesek közül. S mikor már fel volt terjesztve, hogy sikeresen letették a tiszti vizsgát, sőt a sikeres vizsga letétele alkal­mából a századossal bankettet is tartottak, más­nap kijött egy előkelő, nagy tiszti rangot vi­selő hadseregbeli tábornok, az egész előter­jesztést egy fél óra alatt megsemmisítette s a száz és egvnéhány önkéntes közül meg­bukott 101. T. ház! Tudtommal csakis báró Fejérváry Géza miniszter urnak közbelépése okozta azt, hogy annak a tábornoknak ez a határozata meg lett semmisítve, illetőleg a fiuk új vizs­gára bocsáttattak és akkor megint az a lét­számjött keresztül, mely az első eredeti vizsgát tette le sikerrel. Ezt báró Fejérváry Géza mi­niszter úr közbelépése okozta, s én úgy tudom, hogy a legloyalisabban, legbecsületesebben és a legszigorúbban ugj^an, de az igazságnak megfelelően vizsgálták meg azokat az ifjakat ós azok megfeleltek. Nohát egyetlenegy esetnél forduljon elő egy ilyen magas tábornoknak esetleges animozitása, rossz kedve, s akkor a honvédség statisztikája már rosszabb a közös hadsereg statisztikájánál. (Igazi Úgy van! a ssélsé baloldalon.) Htomon Dezső államtitkár: T. ház! Nem ezérft/hoztam fel azt, hogy sajnos, hogy a honvédségnél a siker nem olyan kedvező az idén, mint máskor, hanem csak azért, hogy megmutassam —- meg is tettem, — hogy hul­lámzásnak van kitéve az ilyen vizsgaeredmény. Egy évben szorgalmasabb, tehetségesebb fiatal emberek vannak, mint más évben, nagyobb kedvet mutatnak a katonasághoz s így a ki­mutatások nem lehetnek birái annak, hogy egyáltalában, ez vagy az az ifjúság tehetséges-e. A mi azt az esetet illeti az önkéntesekkel, arról nekem is volt hivatalos tudomásom, talán előbb, mint az igen tisztelt képviselő úrnak, de nem tartom helyén, hogy egy strikte hivatalos dolog­ról itt tovább beszéljek. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Annak idején meg lett ez a kérdés vizsgálva. (Helyeslés a baloldalon.) Pichler Győző: Igen, a legnagyobb loya­litással és igazsággal!

Next

/
Thumbnails
Contents