Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-631

fiSI. országos ülés 1900. deczember 15-én, szombaton, 385 iparkodtunk, — de csak papiroson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, igen tisztelt ház, egy nemzet, a mely nem rendelkezik önálló hadsereggel; egy nemzet, a melynél a véradó feletti rendelkezési jog nem a saját kebeléből, a saját szivéből fakad és nem egyedül a saját országának megvódelmezósére irányúi; az olyan nemzet, a mely nem rendelkezik önálló hadsereggel, az a nemzet nem bír önállósággal, az a nemzet nem bir függetlenséggel, árinál a nemzetnél, bármiként van is meg törvényeiben az önállóság és függetlenség, az csak formálisan van meg, de tényleg nincsen. Ellenkezik emiólíbgva^a közös hadsereg intézménye azon számos törvónynyel, mely évszázadok óta be van iktatva törvénykönyvünkbe, ellenkezik mindazon törvényekkel, melyek biztosítják nemzetünk önállóságát, nemzetünk teljes függetlenségét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Egy nemzet, melynek hadseregéből ki van tiltva a nemzeti nyelv, egy nemzet, melynek hadseregéből ki van tiltva a nemzeti lobogó ; egy nemzetnek, a melynél elégséges, hogy fiai egyetlen egyszer jelentkezzenek a polgári életben, s egy szóval feledkezzenek meg arról, hogy a hadsereg nyelve a német, hogy ezért mindjárt fogságra vessék, egy ilyen nemzetnek létét, önállóságát és függetlenségét hirdetni, az lehet Önámítás, hypokrizis, de nem felel meg a tényeknek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Meggyalázása ez a nemzeti becsületnek! Pichler Győző: A nemzet hadseregének első ós legmagasztosabb hivatása a nemzet védelme; de nem hivatása az, hogy idegen hatalmat, idegen állam létét biztosítsa. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hadsereg elsősorban a hazát kell, hogy védje ; a hazával kapcsolatosan a dinasztiát és a koronát. De a mely hadseregnek nincsen hazája, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely hadseregnek tagjai hazájukat kell, hogy megtagadják, annak a hadseregnek tagjai sokkal könnyebben tagadják meg a koronát és a dinasztiát, mert az első erkölcsi alap, a hazaszeretet érzete nem bir bennük életre kelni, az első erény, a mely a hűségnek, bizalomnak, és szeretetnek a kútforrása, nem bir keblükben helyt foglalni.. És téves az a nézet, a mely Európa több koronájánál s dinasztiájánál meghonosodott, hogy tudniillik a dinasztiákat a katonaság, a fegyver védi, hogy ez teszi az ő erejüket. A katonaság ós a fegyver nem védheti meg a dinasztiát, nem védheti meg a koronát; a dinásztiát ós a koronát, melynek össze kell, hogy forrva, legyen a hazával, csakis a polKÉFVH. NAPLÓ. 1896-—1901. XXXI. KÖTET. gári erény, a polgári munka és a polgári szox'galom tudja, megvédeni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az új hadviselésben eltűnt teljesen a személyes bátorságnak, a személyi erőnek a, jelentősége. A tudomány ezer és ezer eszközével emberirtássá tette a- háborút, a hol mérnökök állapítják meg papiroson, irodában, hogy hány ezer ember eshetik el ennyi és ennyi idő alatt, hány eshetik áldozatul gyilkoló fegyvernek, gyilkoló erőnek. Az egyéni erő, az egyéni bátorság nem a katonai életben nyilvámíl meg ma az egyeseknél; az egyéni bátorság, az egyéni erő. s az egyéni tehetség megnyilvánul a polgári munkában, a becsületes munkában, a szorgalmas munkában ; az válik csak ma a nemzetek s az országok javára. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső bal oldal 07>.) T. ház ! A régi kor történetében fel vannak jegyezve a nagy események. Borzadva olvastuk az iskola padjain, borzadva olvassuk még most is azt a vérengzést, az a pusztítást, melyet véghez vittek az ókorban, melyet véghez vittek a középkorban. Évtizedeken át meghonosodott az a tudat a humánusan gondolkozó emberben, hogy ezen idők a műveltség, a felvilágosodottság, a czivilizáczió nao'v századaiban vissza nem térhétnek többé soha. És ime, mit látunk? Azt. hogy borzasztóbban, mint az ókorban, kegyetlenebbül, mint a középkorban pusztítják a felebaráti szeretet nevében milliók és milliók ártatlan életét és vagyonát, (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.), hogy nagyhatalmi terjeszkedési vágyból ráteszik kezüket egy nemzetre, a, melynek szive dobbanása az Isten volt mindig, és a, melynek szive érzése csak a hazaszeretet volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt látjuk a humanizmus korszakában, vérében fetrengeni azt a nemzetet, ós kegyetlenül összetört tagokat ezrével látunk heverni a harczmezőn ; mindezt azért, mert. az állandó hadsereg hatalma, és az a tudat, hogy erő van a kezeikben, megtéveszti még a koronás főket is a jog és igazság megítélésében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Évekkel ezelőtt, midőn e nemzet egy nagy, hatalmas ünnepet ült és milliók imája fohászkodott fel a magyarok Istenéhez az ezredéves ünepólyek alkalmából, megjelent itt egy velünk szövetségben élő nemzet hatalmas császára:. Midőn e hatalmas császár, ha nem is egyenesen, de indirekté a nemzethez intézte szavait, midőn elhangzott ajkairól a a hatalmas szó: a nemzeti faj szeretetnek, nemzeti érzésnek ihletett szent szava, akkor, mintha az egész nemzeten végig vonult volna egy meleg, átható érzés, minden kebel 49