Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

680. országos ülés 1900. déczembor 14-én, pénteken. 373 ne feledjük el, hogy a véderő tekintetében nemcsak a polgároknak vannak terheik és kötelezettségeik, hanem ezek alapját egy sokkal nagyobb kötelesség, egy sokkal nagyobb biztosíték képezi, a melyet a hadsereg, a véderő köteles az állani irányában teljesíteni és szolgáltatni. Hiszen a czél az, hogy az ország megvédessék és biztonságban legyen, nemcsak háborúban, de békében is azáltal, hogy a hadsereg szervezete ós fennállása a veszélyeket már előzetesen is elhárítja az országról. Ne feledjük el, hogy ehhez az országnak joga van, hogy ez nemcsak a hadsereg kötelessége, hanem a törvényhozásnak, hogy úgy mondjam, alkotmányjogi múlhatatlan kötelessége, hog3

T erről az ország számára gondoskodjék. Ne keressük tehát mesterségesen azokat az indokokat, a monarchia másik államában, a melyek esetleg megingathatnák, ezen alapot, hanem ragaszkodjunk ezen alaphoz, a míg az valóban törvényes ós a míg arra valóban építhetünk. Ragaszkodjunk ezen alaphoz, követeljük meg, hogy úgy, a mint mi szolgáltatjuk a monarchiának a biztonságot ; hogy úgy, a mint mi szolgáltatjuk a monarchiának quótánkat emberben, vérben ós pénzben a monarchia védelmére: úgy a monarchia másik fele is megfeleljen ezen kötelezettségének, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és ezen kötelezettsége alól semmi mellékes körülmények által fel ne mentessók. Erre kell lényeges súlyt fektetnük, t. ház. És ez lényegileg az, a mit a t. túloldal ezen szempontból felhozott argumentácziójával szemben újra ós újra kiemelni szükségesnek tartok. Igaz, hogy az évek folyamán, valamint az a követelés, úgy ezen szempontok is, a melyekkel megvédjük az általunk elfoglalt álláspontot, épen azért, mert változatlanok és mert ugyanazoknak kell maradniok, talán bizonyos tekintetben feleslegesekké is válnak, de a míg e szempontok támadtatnak; a míg annyira át nem mentek az ország húsába ós vérébe, hogy az azok elleni bárminemű támadás és kifogás eo ipso már előzetesen is elutasíttatik: addig a védelmi argumentumokat is, bármennyire egyszerűek, bármennyire világosak, s bármennyire, — hogy úgy mondjam, — elcsépeltek, mégis újra meg újra szükséges ismételni. A mi Ugron Gábor képviselő úrnak a kormánynak a hadügyi politika szempontjából követett eljárása ellen felhozott kifogását illeti, azokra vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy úgy látszik, a t. képviselő úr bizonyos időt, — hogy úgy mondjam, — átaludt és tekintetbe nem vett. Még mindig úgy beszél, a mint beszélt, mielőtt a honvédelmi miniszter úr által a katonai kiképzésnek ós nevelésnek ügyére vonatkozólag azon rendkívül fontos előterjesztések történtek, a melyeket a magyar országgyűlés is elfogadott, a melyek törvényerőre is emelkedtek és a metyek teljesen megváltoztatták e ház tagjai nem csekély számának véleményét a magyar katonai politikára vonatkozólag. Hogy a t. képviselő ifr most is csak ugyanazon argumentumokat és ugyanazon szempontokat hozza fel, mikor a. helyzet teljesen megváltozott, mint a melyeket felhozott akkor: abból nem derűi ki, hogy a helyzet ugyanaz lenne, hogy a panaszok jogosultak lennének, hanem csak az derűi ki, hogy tehát a kormány és az országgyűlés akárhogy intézkedhetik, szanálva lehetnek társadalmilag azon nagy bajok, a melyek akkor felmerültek: a t. képviselő úr minderről tudomást nem vesz, de megmarad a régi álláspontján, mert az kényelmesebb. Régi álláspontján megmarad daczára annak, hogy a katonai nevelés új rendszere által a magyar tiszti kar kérdése, a magyar ifjúságnak a katonai pályához való vonzásának kérdése, mind egészen más irányban, egészen új szempontokkal, egészen új ós tetemes eszközökkel, új megoldásokat nyertek. Csak a vak nem látja ezt. Ez el nem tagadható tény és mindazok, a miket a katonai nevelőintézetekre vonatkozólag, a miket a bécsújhelyi akadémiára vonatkozólag felhozott, elvesztik merőben fontosságukat azon intézkedések mellett, a melyek a Ludovika Akadémiából csakugyan tulaj donképeni valódi katonai akadémiát teremtettek, a melyek a. felső katonai reáliskolát, a melyek a magyar kadótiskolákat, a honvédség keretén • belül úgy állapították meg, hogy az ottan neveltek a közös hadseregbe is beléphetnek és azokból a közös hadsereg tisztikara is kiegészíthető. Ennek következtében — mondom — a katonai nevelés kérdése egészen megváltozott a közös hadseregre nézve. Megváltozott azon szempontokból, melyekből az intézményeket e tekintetben megítélhetjük. Nem azt jelenti ez, t. ház. mintha, ott, a hol erre mód és alkalom van, ezen kérdések tekintetében az ellenőrzést ós felügyeletet nem kellene folyton és állandóan a legnagyobb figyelemmel gyakorolni. Tudja is az igen tisztelt képviselő úr is, hogy a delegácziókban évről-évre nemcsak történik e tekintetben felszólalás, nemcsak történik ellenőrzés ós pedig igen hatályos ellenőrzés és intézkedés, hanem egyszersmind gondoskodás is történik évrőlévre e tekintetben, hogy a jövő delegáczióban valami módon a hadügyminiszter ki ne bújhasson ezen ellenőrzés alól, évről-évre megújíttatnak azon határozatok is, a melyekről