Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-630

deczemDer 14 én, pénteken. 374 flao. országos ülés 1900. konstatálva van, hogy azoknak a hadügy­miniszter űr megfelelt. Megújíttatnak csak azért, hogy a jövő esztendőbe újra szóba kerül­hessen okvetlen az illető kórdós ós újra mód adassék a delegáczió tagjainak e tekintetben kérdéseket intézhetni, az ellenőrzést, a vizs­gálatot a legnagyobb figyelemmel ós rigorozi­tással gyakorolni. Nem akarok most azon kérdésekbe bocsát­kozni, a melyek a közös költségvetéssel álla­nak közvetlenül kapcsolatban. Gondolom, azok nem ide tartoznak, azoknak tulajdonképen e törvénynyel semmi közelebbi kapcsolatunk nincsen. Annál kevósbbó, mert még a pót­tartalékoknak azon sokat felhánytorgatott fel­szaporodása is tényleg a költségvetés tekinteté­ben nagyobb súlylyal ma reánk nem neheze­dik. Lehetségessé teszi igenis, a mit mindig vitattak, a haderőnek háború esetén való mi­nél teljesebb pótlását, sőt megengedem: lehe­tővé teszi, háború idejében, —• jól jegyezzük meg: nem béke idejében, — új keretek fel­állítását is, ha az szükséges. De nem teszik szükségessé ós az évi költségvetési keretekben meggyőződtünk arról, hogy közvetlen terhek­kel nem nehezedik jobban a költségvetésre, mint a minő teher előzetesen már akkor is számításba vétetett. Egyébiránt ez a tiz óv előtt megkezdődött, és öt-hat éven keresztül folytatott vita ma, gondolom, az eltemetett ós eldöntött perek közé tartozik ós e tekintetben ma már kérdés ós kétség nem forog fenn. A felelősségnek és a következtetéseknek az a mértéke, mely akkor különféle oldalról a közös hadügyminiszterre és a honvédelmi miniszterre vonatkozólag ós általában mindazokra vonatkozólag felhány­torgattatott, a kik az illető törvényjavaslat megalkotásában részt vettek, mindez ma már régen el van intézve. Tehát e kérdésekkel bő­vebben foglalkozni ezidőszerint nem akarok. Csak azt konstatálom még, hogy a közvélemény nálunk már régen napirendre tért azon pana­szok tekintetében, a melyek a különböző ka­tonai hatóságok együttműködését, alkotmányos érzelmét illetőleg valaha oly gyakran felhozat­tak. Meggyőződtünk — és ez a magyar kor­mányok egész sorának az érdeme és azt hiszem, érdeme mindenek felett azon honvédelmi mi­niszter úrnak, a, kinek távollótét ma oly mólyen fájlaljuk és sajnáljuk, (Úgy van! Ügy van! Élénk éljenzés jobbfelöl.) érdeme kétségtelenül a közös hadsereg döntő és vezető köreinek is, — ha ma már kétségtelen, hogy a közös hadügyi kormányzat minden tényezője teljes bizalommal, teljes harmóniában működik közre ós ha az irányadó felfogások közt és azok közt, melyek a nemzet szóles rétegét áthatják, ma már áthidalhatlan űr, kiegyenlíthetlen ellentót tényleg nincsen, legalább minden nyilatkozat ós minden tény az újabb időkben folyvást erre utal. S azt hiszem, ez a legjobb bizonyí­téka annak, hogy azon panaszok és szem­pontok, a melyekre Ugron Gábor képviselő úr utalt, nem birnak kellő alappal. Részemről .ennek következtében a törvényjavaslatot el­fogadom. (.Helyeslés jóbbfeUl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs fel­jegyezve. Hogyha tehát szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök:.T. ház! Ezen kérdésnek közjogi részére elmondtam már nézeteimet. Nem is akarok azokra vissza­térni; mert nem gondolom, hogy azok a t. képviselő urak, a kik utánam felszólaltak, azon álláspontnak, melyet elfoglaltam, helyességét meg tudták volna ingatni. De mind a mellett kötelességemnek érzem Ugron Gábor t. kép­viselő úrnak pár megjegyzésére ós határozati javaslatára megtenni egypár szóval észrevéte­lemet. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondta, mikor nekem válaszolt, hogy: igaza van a miniszterelnök úrnak, Ausztriában alkotmányosság létezik, de végre nincsen" hajtva. Ezt ón nem értem. Én a terminológiában a közjogi kérdéseket ille­tőleg szeretem a precziziót. Mit ért a t. kép­viselő úr az alatt, hogy végre nincsen hajtva ? Végre nem hajtásnak lehet, vagy lehetne azt mondani, hogyha ott feloszlatnák az ország­gyűlést ós új választásokat nem irnák ki. Ezt lehetne mondani, ha a Reichsrath egyáltalán össze nem is jönne és alkalom nem volna adva törvényes, jogos és hatáskörét megillető összes kérdésekben alkotmányos jogait gyakorolnia ós alkotmányos kötelességeit teljesítenie. De mindez nem úgy van. Végre van hajtva az alkotmány, de ha összejön a Reichsrath — még pedig nem az egész Reichsrath, hanem annak csak egyik része, a képviselőház — igenis, belbajok, belkérdósek, különösen a sze­rencsétlen nyelwiszály miatt nem akar dol­gozni. Ebből áll az ottani állapot ma, nem abból, hogy az alkotmányosság nincs végre­hajtva. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a mi törvényeinknek azért nem felel meg ez az előterjesztés, illetőleg az, a mit a miniszter­elnök mond, hogy hiszen alkotmányosan, törvényesen nem járunk el, mert törvényünk, az 1867 : XII. törvónyczikk nem azt az alkot­mányt értette, a mely ott fennáll, hanem mást, mert ott most az 1867. előtti alkotmány áll

Next

/
Thumbnails
Contents