Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-630
gg4 630. országos ülés Í90O. d ezentúl Magyarország nem a maga királyával, a ki egyszersmind Ausztriának fejedelme, intézi el a közös védelem ós u közös képviselet ügyeit, s nem együttesen szervezi azon intézményeket, a melyek az együttes védelemre hivatvák; s azt mondja, hogy mivel ezután Ausztriának népeivel, a melyek alkotmányos életet élnek, és azoknak képviseletével akar érintkezni, szükséges, hogy ezen törvényeket Magyarország meghozza. (Helyeslés a haloldalon.) Mit teszeii ez? Hogy Ausztriától a teljes alkotmányosság feltételében Magyarország egy parlamenti kormányrendszert követelt meg, (Úgy van! Úgy van"! a baloldalon.) hogy mint szabad és független nép innen, és mint szabad és független nép Ausztriában tárgyaljanak, együtt intézkedjenek. És hogy ezt kívánta meg, bogy egy parlamenti rendszert kívánt meg, az kétségtelenül áll. De vájjon megA r an-e Ausztriában ez a parlamenti rendszer? Mert a parlamenti rendszer a parlamenti többségből választott kormányon alapúi. Ausztriában a kormány a parlamenti többségből van-e választva? (Felkiáltások a szélső haloldalon. Nincs!) Hiszen ott hivatalnokok vannak kiküldve miniszterekűl, és ha így folytatják az osztrák alkotmánvosság értelmezését, lehet, hogy holnap majd ezredeseket, holnapután pedig őrmestereket fognak minisztereknek kiküldeni . . . (Úgy vem! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik megjelennek a parlament előtt és azt mondják: a többség támogatásával mi nem törődünk; minket a mi urunk és császárunk rendelt ide; mi ezt az állást elfoglaltuk; mi kötelességünket teljesíteni fogjuk, ós mi a felelősséget nem önökkel szemben, hanem a mi urunk és császárunkkal szemben fogjuk viselni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így nyilatkozott Badeni, így nyilatkozott Thun és így nyilatkozott Körber úr. Hiszen maga a minisztériumoknak megalkotása valóságos karikatúrája, nem is közönséges, hanem angol bohózatba ós angol operettbe illő methodusa a parlamenti kormányalakításnak ; bogy a visszalépő férfiak helye megürülvén, a midőn a parlamentből senkisem vállalkozik kormány alakítására, az egyik hivatalnokot, a ki már hivatalos állásánál fogva is függőségben van, oda parancsolják, hogy A^égezze a teendőket; nem nevezik ki miniszternek, hanem miniszteri helyettesnek és mint ilyen helyettes tölti be a miniszteri állást ós végzi a miniszteri teendőket a parlamentarizmus gúnyjára és csúfságára. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha nem csalódom, Gorove Istvánnak emlékiratai, a melyekben egy pont foglaltatik, a mely különös világot vet arra, hogy 1867leezember 14-én, pénteken. ben miért kívánták meg a, teljes alkotmányosságot Ausztriában. Azt mondja, hogy »ezt különösen a hadsereg kérdése tekintetéből tartottuk szükségesnek, mert miként nézett volna ki az közös és együttes védelem, hogyha a magyar hadsereg alkotmányos úton szerveztetik és mint néphadsereg van felállítva, és ugyanakkor Ausztriában abszolutizmus lévén, ott egy zsoldos hadsereg áll, a mely az uralkodó abszolút hatalma által vezettetik s a melynek az abszolút uralkodó parancsol.« Mivel a két nép alkotmányos érintkezése volt az egyik föltétel, de a másik föltétel volt az is, hogy a közös védelemnek eszközeiben teljes összhang legyen, hogy egyező feltételek mellett legyenek megállapítva a véderőnek minden tényezői: tehát az az alkotmányos befolyás nem lehet, hogy csak úgy szemre ós látszatra, nem lehet, hogy csak a türelemre, a türelemnek ott Ausztriában való \ r égteleilségére le, gyen lefektetve; nem lehet, hogy az egy szükségbeli paragrafussal évről-évre intéztessék el, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez nem egyéb, mint kijátszása az alkotmányos életnek ; persiflage-a a parlamenti rendszernek és nevetségessé tétele azon közállapotoknak, a melyeknek biztonsága ós nyugalma kell, hogy Magyarország belső nyugalmát ós külső biztonságát is fedezze és biztosítsa. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Én, t. ház, teljesen osztom és hozzájárulok Tóth János t. barátom fejtegetéseihez; azok nyugodtan, higgadtan, de annál nagyobb erővel ós súlylyal igazolják azt, hogy ez az állapot ós ez a játék tovább fenn nem tartható. Mert Magyarország és Ausztria szövetsége nem azért jött létre és nem azzal indokoltatott, bogy mi az egyik államrésznek folytonos válságai, viszályai és viszontagságai miatt saját ügyeinket se tudjuk elintézni. (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Hiszen a természetes állapot az, hogy Magyarország önálló legyen, független legyen, saját hadseregével rendelkezzék, saját haderejét a trónnak és a királynak bocsássa rendelkezésére az együttes védelem ezéljaira. Midőn Magyarország bele ment egy közös hadsereg rendszerébe ós egy közös védelmi rendszer megállapításába, korlátokat fogadott el, jogokról mondott le, a mely jogról való lemondás ellen mi küzdünk és harczolunk, bár azt önök helyesnek ítélték és vallják ma is. És mivel akarták igazolni mindig azt, hogy az együttes szervezet sokkal több biztonságot nyújt kifelé, nagyobb tekintélyt kölcsönöz Ausztriának és Magyarországnak, mintha, itt két hadsereg volna külön szervezve? Most azt kérdezem én önöktől, vájjon szerez-e nekünk több tekintélyt, több