Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

(529. országos ülés 1900. doczeailiei* 13-án, csütörtökön. 339 diplomáciailag nincs képviselve; ha magyar polgárok érdekeiről, magyar állami érdekekről van szó. Magyarország nem találja meg azo­kat az orgánumokat, a melyek a mi érdekein­ket képviseljék; mesterséges módon kell szer­vezni kereskedelmünk támogatására külföldön kereskedelmi múzeumokat; a földművelésügyi miniszter úrnak ki kell küldeni a gazdasági szakértőket és tudósítókat ismeretlen és meg­határozatlan rangban és állásban, a nélkül, hogy hivatalos státusba volnának beosztva, hogy ily mellék ós segédeszközök útján pótol­ják azt, a minek valósítására ós érvényesíté­sére nekünk nemzeti és állami voltunknál fogva és törvényeink értelmében jogunk volna, ós a minek eszközlése a kormány kötelessége volna. Milyen az a külügyi politika, a mely érvényesíttetik, a melyhez a magyar ország­gyűlés hozzájárul? A hármas szövetség alap­jára van fektetve, a melyben a fő vezető­szerepet Németország viszi. Ausztria és Magyar­ország jó arra, hogy a német politikai tevé­kenységnek, a mely az utóbbi időben roppant élénk lett, a hátát mindig fedezze. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És Magyarország és Ausz­tria ezen szövetségi rendszerben másodrangú szerepre van kárhoztatva, a melyet, mikor szükség van rá, elővesznek, és a mikor a szük­ség elmúlik, szépen feledésben hagynak, és folyik a politikai szövetkezés a világ minden népeivel: angollal, oroszszal, az érdekek és viszonyok, a helyzetek és körülményekhez ké­pest, és mi itt állunk: Ausztria és Magyar­ország, túlfeszített erőnkből felállított had­sereggel, (Igaz! a ssélsö baloldalon.) hogy fedez­zük ennek a német politikának a hátát, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) biztosítjuk az ő tevékenységét, de seholsem látjuk azt, hogy mi a mi jutalmunk azért, hogy mi ezen politikai szolgálatot teszszük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hogy jutalmat érnénk el; nemhogy akként bánnának velünk, mint a hogy szövetségekkel bánni kell, ellenkező­leg. Csak rá kell, hogy tekintsünk arra, hogy Németország hogyan bánik Magyarországgal az összes állatkiviteli kérdésekben. Hiszen az állategészségügyi konvencziót megkötöttük Németországgal, de mondjon nekem a minisz­ter úr olyan hat hetet, a melyen át azon szer­ződés megkötése óta azon állategészségügyi konvenczió a német birodalommal érvényben volt? Nem; daczára annak, hogy az a kon­venczió meg van kötve, minden alattomos, furfangos, erőszakos, meg nem engedett, de megmagyarázható módokat felhasználnak arra, hogy a mi állatkivitelünket Németország felé korlátozzák, csökkentsék. És mi ennek a kö­vetkezése? Az, hogy a magyar földmivelós elveszti életképességét; hogy elveszti tenyész­tési és termelési feladatainak irányát épen az árak csökkenése, a piaczokról való kiszórít­tatás következtében, azonban hordoznia kell azon nagy terheket, '(Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a, melyekkel a német nagy biro­dalmi politikának hátát fedezzük, ós nekik biztonságot nyújtunk, hogy országokat, szi­geteket szerezzenek meg, birodalmak és kon­tinensek között óriási nagy kereskedelmi háló­zatot szervezzenek ós fejtsenek ki. (Mozgás a szélső baloldalon.) De, t. ház, vájjon ez a szövetségi poli­tika nem volna-e köteles azt a szolgálatot megtenni Ausztriának, hogy a német törek­vések vehemencziája, túlkövetélése, erőszakos fellépése Ausztriának alkotmányos életét ne tegye lehetetlenné? Mert lehet ide, vagy oda magyarázni, de az kétségtelen, hogy az a politikai élet, a mely egy pár év óta Ausz­triában van, nem egyéb, mint a felbomlás előkészítésének mesterműve. Egy különböző népek által lakott országban a különböző fajo­kat egymással úgy szembeállítani, a követe­léseket akként formulázni, hogy azon követe­lések között kiegyenlítés és áthidalás ne legyen lehetséges, nem tesz egyebet, mint válságban, rázkódtatásban hagyni azt az államot mind­addig, a míg annak felbomlására a kedvező idő és pillanat eljön. (Mozgás a szélső balolda­lon.) Ha igaz barátunk és szövetségesünk a német birodalom, akkor azok a nagy német törekvések kell, hogy akkora társadalmi hatás­sal és befolyással bírjanak a maguk szerveze­ténél fogva, hogy szűnjenek meg Ausztriában a németeknek annyi biztatást, bátorítást adni és nyújtani, hogy olyan mérhetetlen követelé­sekkel a kiegyenlítést a szlávok és a németek között lehetetlenné ne tegye. Mert, t. ház, mi az önálló és független Magyarország elvén állunk, mi dualizmust aka­runk, de tisztát, a mely a reálunióval elho­mályosítva és összezavarva ne legyen. Élje.a maga életét Ausztria, éljük mi is itt a magunk önálló életét. Tervünk és nézetünk az, hogy a mai világban, midőn a. nagy fajok egyesül­nek és azt tapasztaljuk, hogy a. nagy államok is szövetségre szorulnak, mi is szövetkezzünk a szomszédunkkal, de ez a szövetség legyen a tiszta barátság, legyen az érdekek kiegyen­lítésének, nem a hódító és meghódítottnak, nem a leigázó ós leigázottnak, nem a kihasz­náló ós kihasználtnak szövetsége és társulása.. (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem Ausztria érde­kében ós az osztrák állam érdekében, a mely mellett mi harmincz év óta tartó alkotmányos életünkben mint provinczia vagyunk kezelve. Azt mondja egy történetíró, hogy a ró­•13*

Next

/
Thumbnails
Contents