Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

340 629- országos ülés 1900. (le maiak a meghódított provincziáknak megengedték, bog}* gyűléseket tartsanak, (Derültség a szélső baloldalon.) csak a gyűlésteremben ott kellett, hogy legyen Róma géniuszának a szobra és az Augustus imperátornak oltára. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem ilyen provincziai helyzet-e Magyarország helyzete, a hol minden kérdésünkben, elhatározásunkban, cselekvésünkben, gondoskodásunkban és minden feladatunk teljesítésében örökké előttünk áll Ausztria géniuszának szobra és csak a szerint, a mint azt megtekintettük, és a szerint, a mint az nekünk intett, teljesíthetjük feladatainkat és kötelességeinket? Áldozatot áldozatok után hozunk, a melyekről örökké azt mondják, hogy azokat meg kell hoznotok és meg kell adnotok, mert ezt adjátok ti az Augustus imperátorok oltárára, (Ügy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) kiengesztelésül és megnyerésül, a mint szokták az istenségeknek, a kiknek szelleme jótékony és kártékony a szerint, a mint az áldozatoknak nagysága kedves, vagy kedvetlen. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez az ország harmincz év óta a lehető legrosszabb úton megy. Egy expedienst talált, a melylyel az abszolutizmus békóiból kibontakozhatott. Azt az expedienst: a 67.-es törvényeket dogmává emelte, életczéljává tette, holott az csak élete szervezésének és vezetésének eszköze kellett volna, hogy legyen, sőt az a czél, hogy mi Ausztriának meghódoljunk és az osztrák géniusz előtt bemutassuk a magunk hódolatát, egész politikai életünket áthatja. Nevelésünkben a német nevelési rendszert követjük. Eltűrjük azt, hogj- a hadsereg, a melybe gyermekeinket beadjuk, és a mely az államig szervezetnek egyik legerősebb köteléke, mely az ifjúkorban a leghatalmasabb benyomásokat alkotja, ne a magyar nemzetnek, a. magyar államnak egy szervezeti öszszekötő és mindent felvilágosító organizmusa legyen, hanem legyen a német nyelvnek, az osztrák malomnak, az osztrák császárság jelvényeinek utolsó mentsvára, melylyel a mi leigázásunkat, a mi megszállva tartásunkat lehet hirdetni ós bizonyítani mindenek előtt. Pedig, t. ház, Magyarország elkövette azt a hibát, hogy nemcsak politikailag engedte magát vezettetni az osztrákoktól, azután a németektől, hanem még az anyagi élet terén is átadta magát nekik teljesen. Most miből származik Magyarországnak nagy anyagi Ínsége ós nyomorúsága ? Abból származik, mert az osztrákokkal és a németekkel való szövetség arra indította ós indítja a mi vezető férfiainkat, hogy intim barátságot az osztrák tőkével, a német tőkével tartsanak fenn. Minden protekezió, minden támogatás az osztrák és ősember 13-án, ecütörtökön. a német tőkének van nyújtva; minden idegen : franczia, angol vagy holland tőkét Magyarországon gyanús szemmel néztek. Nagyon természetes, hogy az osztrák és a német tőkék támogatást nyertek Bécsben is, mert a mai viszonyoknak közepette egy országot nemcsak fegyverrel lehet leigázni, hanem anyagilag is le lehet igázni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És Magyarország ma, midőn az osztrák tőkétől és a német tőkétől függ, s annak hatalmában van, ma Magyarország úgy az állami, mint a gazdasági élet terén való elszegényedésénél s szervezetének alkotásánál fogva sokkal inkább hatalmában van Ausztriának, mint volt az 50-es években, midőn szegények voltunk, és csak az erőszakos katonai hatalom birt bennünket elnyomás alatt tartani. Ma pedig érdekeink összes szálainak minden érzékenységével vagyunk féken tartva, leigázva, lenyűgözve. (Ügy van ! Úgy van a szélső baloldalon.) De hát mit teszünk mi is? Minden elnyomott nemzet igyekszik elnyomója hatalmából menekülni, menekülni politikai, anyagi, erkölcsi ós kultúrai hatalmából. Hiszen mi német kultúrával tömjük teli összes kultúrintézményeinket. Mi, a kik reggel felkelünk és lapot veszünk a kezünkbe, német szellemi termékek átültetését olvassuk magyar szavakkal, de német szókötéssel és mondatszerkezettel. A német szellem, a német gondolkozás épen azért, mert minden csatorna, mely minket összeköt a czivilizáczióval, mind arra irányíttatott, hogy a németségtől, német forrásokból merítsünk.ós ez azzal köttessék össze, hogy ez mind biztosítsa a mi 67-iki politikai barátságunkat ós szövetségünket: arra vezetett, hogy mi már ha magyarul is, de német szellemben és német felfogás szerint gondolkozunk. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, de mindezen törekvése az 1867. óta folyó politikának minket megbírt ugj^an rontani, de a 67-iki alkotásokat igazolni nem bírta. Mi korrumpáltuk gazdasági és politikai életünket, szellemünket, szellemünk fejlődését, és visszahajtva nemzeti törekvéseinket, oda kezdtünk eljutni, a hová már az osztrákok eljutottak, a kik németül irtak, németül beszéltek ós több századon át a német római szent birodalom részét képezték, azért mégis soha ausztriai nemzeti nagy német író, költő nem támadott, ós ha Ausztria tudott valamit alkotni, alkotásai a múlt században egyedül a zenészeti remekek voltak, a melyeknek nincs nemzeti természete, hanem tisztán kozmopolita természetűek. A magyar nemzet is ezen szellemi összeköttetésben elvesztette a nemzet szellemi életének rugékonyságát, elvesztette a szellemi élet moz-