Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

328 «29. orssságos ülés 1900, deczember 18-án, csütörtökön. egy sajgó sebre, mely az egész szervezetet megrontással fenyegeti, egy egyszerű szépségtapaszt tennénk, és azt képzelnénk, hogy ez a szépségtapasz azt a mérges sebet meg fogja gyógyítani. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van — hogy tovább menjek, — a megígért, de be nem terjesztett reformok terén a viczinális törvényjavaslat. Ezt egyenesen olyannak jelezte a miniszterelnök úr, a mely a legközelebbi jövőben kell, hogy beterjesztessék és megalkottassék, és a melyről megmondta, hogy azt meg kell csinálni, mert az eddigi viczinális törvények igen sok és meddő megterhelésével járnak a községeknek, ós érintik az államhitei kérdését is. És annak daczára, hogy ezt kijelentette, a viczinálizmusról szóló törvényjavaslat máig sincs beadva. Olvastuk ugyan, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban készül háromféle törvényjavaslat, készen is van, csak választani kell a három közül, de mindez csak azt mutatja, hogy ez a, kabinet folyton tanulmányoz, előkészít, odáig azonban a kérdéseket érlelni nem tudja, hogy azokból az előkészített javaslatokból törvények és parlamenti alkotások is legyenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az összeférhetlensóg kérdésében tegnap volt szives nyilatkozni a miniszterelnök úr. Nagyon természetes, hogy miután látom, hogy ez a nyilatkozat korábbi nyilatkozataival teljesen egyezik, nem kételkedem abban, hogy jó szándókát meg is fogja valósítani, ámbár itt is ráutalok arra a hosszú huzavonára, arra. a lassúságra, a melylyel a kiküldött bizottság a maga. teendőit és munkálatait végezi, és megvallom őszintén, bár nem kételkedem az igéret beváltásában, a tetteket, a tényeket, a kész alkotásokat minden ígéretnél jobban szeretem. Bizalmatlan a függetlenségi és 48-as párt a t. kormány iránt még azért is, mert azt látja, hogy olyan fontos viszonj^ok terén, a melyeknél végleges alkotásra volna szükség, provizóriumokkal kormányoz. Csak nemrég intézett el a törvényhozás két provizóriumot a horvát ügyekre vonatkozólag és már, ha jól tudom, a holnapi ülés napirendjére megint ki van tűzve egy provizórium az ujonczjutalék mennyiségének megállapításáról. Ez a provizórium már azért is veszedelmes, mert itt egész joggal félhetünk attól, hogy e megett az ujonczjutaléki provizórium megett az ujonczjutalék felemelése lappang. Mert hiszen a honvédelmi miniszter úrnak azt a nyilatkozatát, a. melyet ez ügyben itt a házban a hozzá intézett kérdésre tett, megnyugtatónak egyáltalában nem fogadhatjuk el. Azt mondja ugyan a honvédelmi miniszter úr, hogy ő még ilyen emelésről semmit sem tud és ha tudna is, meg nem mondaná. De a veszedelem mégis kisért. Maga a kormánypárti sajtó is igen komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel ós rámutatott arra, hogy hirszerint a közös hadügyminiszter úr azujonczjutalékotötven perczenttel óhajtja felemelni. Az ellenzék e részben megnyugtató, a veszedelem elhárítását teljesen biztosító kijelentéseket vár a kormánytól, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ós avval, a mit a honvédelmi miniszter úr mondott, meg nem elégedhetik, meit ismerjük az ő nagy áldozatkészségét a közös hadügyminiszter úr kívánságaival szemben. Azt hiszem, t. ház, annyival inkább vissza kell riadnunk a haderő minden emelésétől, mert ezt az újabb áldozatot a nemzet sem fizikailag, sem pénzügyileg egyáltalában nem birja ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fizikailag nem birná ki azért, mert hiszen 1867 óta az ujonczok létszáma 39.000-ről 44.000-re emeltetett s azonkívül megalkottatott a póttartalék olyan széles alapon, a milyenen eddig megalkotva nem volt, és behozatott a népfelkelés intézménye is, a haderő fentartásáról szóló kiadások pedig pedig 1868 óta 50%-kal emelkedtek, a mi kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a nemzet elérkezett a maga erőfeszítésének végső határához, ós hogy sem fizikai, sem anyagi erejét tovább fejleszteni nem tudja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak a körülménynek a magyarázatát, hogy a kormány nagyobb alkotásokat a magyar törvénykönyvbe ez ideig beiktatni nem tudott, abban lelem, hogy akkor, mikor a kormány megalakult, ós akkor, a mikor a szabadelvűpárt és a nemzeti párt fúziója létrejött, elmulasztotta megtenni azt, a mit megtennie kötelessége lett volna, tudniillik elmulasztotta feloszlatni a képviselőházat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az én szerény nézetem szerint az még érthető, hogy ez a két párt, miután törekvéseik, elveik, nézeteik azonosakká lettek, egyesült, az azonban már érthetetlen s elképzelhetetlen, hogy azok az elemek, a melyek harczban állottak egymással évtizedekig, eredményes és áldásos munkát legyenek képesek végezni a kitűzött czélok elérésére. A kormánynak az ingadozása, a kormánynak a reformok létesítése körüli tartózkodása egyenesen abból ered, hogy nem mer határozottan fellépni, nem mer a reformok terén bátran előretörni, hanem csak tipegve halad azért, mert fél, hogy ha erőteljesen halad, akkor tyúkszemére hág vagy ennek, vagy annak az ellentétes áramlatnak. (Tetszés a szélső baloldalon.) A nemzeti közszellem, a nemzeti érzés ós nemzeti kegyelet megsértése körűi is van-