Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-629
629. országos ülés 1900. d> ha ezen. alkotásokat, melyek értékesek, is képesek leszünk megvalósítani.« Elmondta a ház felirata is, mely a trónbeszéd viszhangja volt, hogy az ország várva várja ezt a reformot, elmondta a pénzügyminiszter xír már tavaly az idei költségvetés beterjesztésekor tartott expozéjában, hogy a kormán}" a legkomolyabban foglalkozik az adóreform létesítésével, s jelezte azon elveket is, melyekre az adóreformot fektetni akarja, melyeket mi mint ellenzék, részben helyeseltünk, részben nem helyeseltünk, de mindenesetre elismertük, hogy a reformnak még oly alakban való megvalósítása is a mai szerencsétlen helyzettel és rossz adókezeléssel szemben mindenesétre vívmány lesz : mégis idei expozéja előadásakor a pénzügyminiszter úr már egyáltalában nem helyezte közeli kilátásba ezen reformok beterjesztését, hanem azt adta elő, hogy foglalkozunk ugyan a kérdéssel, tanulmányozzuk azt, de hát váratlan nehézségekre bukkanunk, a kérdés megoldása nem oly könnyű, mint azt képzeltük, és különösen elmondta, hogy ő a. parlament utolsó ülésszakának végét nem tartja olyannak, mely hebyesen, nyugodtan'és tárgyilagosan volna képes ezzel a reformmal foglalkozni. Ezen érvére a pénzügyminiszter úrnak legyen szabad azzal felelnem, a mit tegnap itt maga a miniszterelnök úr mondott az összeférhetlensógi törvény revíziójáról. Ugyanis ő magát az összeférhetlenségi törvény revízióját, mely pedig kétségtelenül nagyobb hullámokat fog felverni, a sok magánérdek megsértése miatt, mint egy helyesen kontemplált adóreform, alkalmasnak tartja arra, hogy a parlament ezen igen nehéz ós kényes kérdéssel az utolsó hónapokban foglalkozzék. Hát ha már erre alkalmas a parlament ülésszakának vége, ha erre van bennünk elég nyugalom ós tárgyilagosság, azt hiszem, hogy sokkal több nyugalom és tárgyilagosság sőt szorgalom és buzgalom lenne bennünk azon adótörvényjavaslatok tárgyalására, melyekre már évtizedek óta áhítozik a,z ország. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. pénzügyminiszter úr ezen adóreformokat idáig elő nem terjesztette, ezt ón nagymérvű mulasztásnak és a magyar adózó közönség érdekei semmibevételének tekintem, melyet a magam részéről nem kárhoztathatok eléggé. (Helyeslés a szélső baloldalon,) És megvallom, hogy ópen az utolsó ülésszak utolsó hónapjait tartanám az adóreform keresztülvitelére és tárgyalására legalkalmasabbnak, már csak azért is, mert olyankor, mikor közeledik a parlament életének vége és mikor a, nemzet nemsokára abba a helyzetbe jut, hogy kérdőre vonhassa tetteikórt és mulasztásaikért azokat, a kiket a parlamentbe küldött, ilyenkor kell a sember 13-án, csütörtökön. 327 parlamentben a figyelemnek, az érzéknek a nemzet érdekei iránt a legerősebbnek lenni és hiszem, hogy a ház minden tagja örömmel járulna hozzá oly alkotásokhoz, melyek a nép terheit részben megkönnyítik, részben könynyebben elviselhetővé teszik. Ámde nemcsak az adóreformot nem terjesztette be a kormány, de nem látunk semmiféle javaslatot a közigazgatás megígért reformjáról sem. Igaz, hogy egy törvényjavaslatot, a jegyzők kiképzéséről szólót beterjesztett a, kormány, el is fogadtuk, de megvallom, ehhez valami sok reményt nem fűzök, mert a községi jegyzőkben a képesség hivatalos kötelességeik teljesítésére eddig sem hiányzott, és mert látom, hogy a kormán} T ezt a törvényt az életben nem viszi keresztül úgy, a hogy kellene, mert ha helyesen vinné keresztül, mindenesetre kevesebb főispáni titkárt nevezne ki a. köztégi jegyzőjelöltek tanárjaivá. A főispáni titkárok taníthatnak bizonyos dolgokat a főispáni omnipotencziáról, a főispáni hatáskörök túllépéséről, talán a választások vezetéséről is, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de hivatalos teendőik és tapasztalataik alapján valami helyesre és jóra azokat a községi j§gv T zőjélőiteket nem taníthatják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta a miniszterelnök úr a maga programmjában, hogy ő akként akarja megcsinálni a közigazgatás reformját, hogy fel fogja karolni a közigazgatást a maga nagy jelentőségében és minden részében, hogy kellő érzéke lesz az önkormányzat iránt is, bár az államosítás elvét, miután az fövénybe van iktatva, .a reformnak alapjául tekinti. A mire a miniszterelnök úr közigazgatási programmjából különösen felhívom a. t. ház figyelmét, ez az, hogy ő a mai közigazgatási törvén}-éknek parcziális revízióját nem tartja helyesnek. Én is jobb szeretném, megvallom, ha egész gyökerében ós alapjaiban reformálhatnék a közigazgatást a törvényhatóságok önkormányzati jogainak kellő figyelembe vételével; de ha. már egyszer a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő parcziális reformot nem óhajt, kérdem akkor, hogy miért ígérik nekünk minduntalan a kormánypárti lapok azt a törvényjavaslatot, a melyet állítólag készít a belügyminisztérium kodifikáló osztálya, s a melyről csak annyit tudunk, hogy lesznek abban bizonyos rövidítések a közigazgatás terén, bizonyos forumok mellőzése és egységesítése, a jogorvoslati határidőknek. Én azt tartom, hogy ezen törvényjavaslat előkészítésével a t. miniszterelnök úr az ő sarkalatos kijelentéseivel jött ellentétbe, mért az, a mit csinálni akar, még a parcziális reformnál is sokkal kevesebb. Ez annyi, mintha
