Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

629. országos ülés 1900. d> ha ezen. alkotásokat, melyek értékesek, is képe­sek leszünk megvalósítani.« Elmondta a ház felirata is, mely a trónbeszéd viszhangja volt, hogy az ország várva várja ezt a reformot, elmondta a pénzügyminiszter xír már tavaly az idei költségvetés beterjesztésekor tartott expozéjában, hogy a kormán}" a legkomolyab­ban foglalkozik az adóreform létesítésével, s jelezte azon elveket is, melyekre az adórefor­mot fektetni akarja, melyeket mi mint ellen­zék, részben helyeseltünk, részben nem helye­seltünk, de mindenesetre elismertük, hogy a reformnak még oly alakban való megvalósí­tása is a mai szerencsétlen helyzettel és rossz adókezeléssel szemben mindenesétre vívmány lesz : mégis idei expozéja előadásakor a pénz­ügyminiszter úr már egyáltalában nem helyezte közeli kilátásba ezen reformok beterjesztését, hanem azt adta elő, hogy foglalkozunk ugyan a kérdéssel, tanulmányozzuk azt, de hát várat­lan nehézségekre bukkanunk, a kérdés meg­oldása nem oly könnyű, mint azt képzeltük, és különösen elmondta, hogy ő a. parlament utolsó ülésszakának végét nem tartja olyan­nak, mely hebyesen, nyugodtan'és tárgyilagosan volna képes ezzel a reformmal foglalkozni. Ezen érvére a pénzügyminiszter úrnak legyen szabad azzal felelnem, a mit tegnap itt maga a miniszterelnök úr mondott az összeférhet­lensógi törvény revíziójáról. Ugyanis ő magát az összeférhetlenségi törvény revízióját, mely pedig kétségtelenül nagyobb hullámokat fog felverni, a sok magánérdek megsértése miatt, mint egy helyesen kontemplált adóreform, alkal­masnak tartja arra, hogy a parlament ezen igen nehéz ós kényes kérdéssel az utolsó hóna­pokban foglalkozzék. Hát ha már erre alkal­mas a parlament ülésszakának vége, ha erre van bennünk elég nyugalom ós tárgyilagosság, azt hiszem, hogy sokkal több nyugalom és tár­gyilagosság sőt szorgalom és buzgalom lenne bennünk azon adótörvényjavaslatok tárgya­lására, melyekre már évtizedek óta áhítozik a,z ország. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. pénzügyminiszter úr ezen adóreformokat idáig elő nem terjesztette, ezt ón nagymérvű mulasztásnak és a magyar adózó közönség érde­kei semmibevételének tekintem, melyet a ma­gam részéről nem kárhoztathatok eléggé. (He­lyeslés a szélső baloldalon,) És megvallom, hogy ópen az utolsó ülésszak utolsó hónapjait tar­tanám az adóreform keresztülvitelére és tár­gyalására legalkalmasabbnak, már csak azért is, mert olyankor, mikor közeledik a parla­ment életének vége és mikor a, nemzet nem­sokára abba a helyzetbe jut, hogy kérdőre von­hassa tetteikórt és mulasztásaikért azokat, a kiket a parlamentbe küldött, ilyenkor kell a sember 13-án, csütörtökön. 327 parlamentben a figyelemnek, az érzéknek a nemzet érdekei iránt a legerősebbnek lenni és hiszem, hogy a ház minden tagja örömmel járulna hozzá oly alkotásokhoz, melyek a nép terheit részben megkönnyítik, részben köny­nyebben elviselhetővé teszik. Ámde nemcsak az adóreformot nem terjesztette be a kormány, de nem látunk semmiféle javaslatot a közigaz­gatás megígért reformjáról sem. Igaz, hogy egy törvényjavaslatot, a jegyzők kiképzéséről szólót beterjesztett a, kormány, el is fogadtuk, de megvallom, ehhez valami sok reményt nem fűzök, mert a községi jegyzőkben a képesség hivatalos kötelességeik teljesítésére eddig sem hiányzott, és mert látom, hogy a kormán} T ezt a törvényt az életben nem viszi keresztül úgy, a hogy kellene, mert ha helyesen vinné keresz­tül, mindenesetre kevesebb főispáni titkárt nevezne ki a. köztégi jegyzőjelöltek tanárjaivá. A főispáni titkárok taníthatnak bizonyos dol­gokat a főispáni omnipotencziáról, a főispáni hatáskörök túllépéséről, talán a választások vezetéséről is, (Igaz! Úgy van! a szélső balolda­lon.) de hivatalos teendőik és tapasztalataik alapján valami helyesre és jóra azokat a köz­ségi j§gv T zőjélőiteket nem taníthatják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta a miniszterelnök úr a maga programmjában, hogy ő akként akarja megcsi­nálni a közigazgatás reformját, hogy fel fogja karolni a közigazgatást a maga nagy jelentő­ségében és minden részében, hogy kellő érzéke lesz az önkormányzat iránt is, bár az álla­mosítás elvét, miután az fövénybe van iktatva, .a reformnak alapjául tekinti. A mire a minisz­terelnök úr közigazgatási programmjából külö­nösen felhívom a. t. ház figyelmét, ez az, hogy ő a mai közigazgatási törvén}-éknek parcziális revízióját nem tartja helyesnek. Én is jobb szeretném, megvallom, ha egész gyökerében ós alapjaiban reformálhatnék a közigazgatást a törvényhatóságok önkormányzati jogainak kellő figyelembe vételével; de ha. már egyszer a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő parcziális reformot nem óhajt, kérdem akkor, hogy miért ígérik nekünk minduntalan a kor­mánypárti lapok azt a törvényjavaslatot, a melyet állítólag készít a belügyminisztérium kodifikáló osztálya, s a melyről csak annyit tudunk, hogy lesznek abban bizonyos rövidíté­sek a közigazgatás terén, bizonyos forumok mellőzése és egységesítése, a jogorvoslati határ­időknek. Én azt tartom, hogy ezen törvényjavas­lat előkészítésével a t. miniszterelnök úr az ő sarkalatos kijelentéseivel jött ellentétbe, mért az, a mit csinálni akar, még a parcziális re­formnál is sokkal kevesebb. Ez annyi, mintha

Next

/
Thumbnails
Contents