Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

326 839. országos illés 1900. űeczerafber 13-án, csütörtökön. közelebbi múltban törtónt, az a kongresszus, a melynek vallásos oldalával foglalkozni egyáltalában nem akarok, a melyet összehívtak, oda, mint katholikus kongresszust, a melyből azonban tényleg délszláv kongresszust csináltak, olyan gyülekezést, melynek egész keletkezése és lefolyása azt bizonyította, hogy ott • tulajdonkópen nem vallásügyi kérdéseket akartak tárgyaim, hanem szítani akarták a horvátok között az ellenséges gyűlölködést a magyar állameszme ellen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, a lapok közlései szerint azon kongresszuson magyar katholikusok is meg akartak jelenni, de ezek megjelenését meghiúsították azzal a kijelentéssel, hogy vendégként szívesen látják őket, de különben nem, mert vallási tekintetben Magyarország ós Horvátország között nincsen semmiféle összekötő kapocs. Komoly jelentőséget tulajdonítok a kongresszusnak azért is, mert ugyanakkor, vagy kevéssel azelőtt, a katholikus egyháznak megvolt az örömünnepe Esztergomban, a melyben a horvát katholikusok egyáltalában nem vettek részt. Ha a kongresszus tárgyalásainak lefolyását tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy azon részt vettek az összes délszlávok, olyanok is, a kik államilag nincsenek Horvátországgal semmiféle közösségben, mint például a karinthiai szlovének, s hogy ott oly felszólalások is elhangzottak, a melyek nem vallási dolgokról, hanem arról szóltak, hogy a, szlovén nemzet történelmileg ós jogilag egy a horváttal, azért egyesítésük szükséges és kívánatos. Ezeket a dolgokat a kormánynak módjában lett volna meghiúsítani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Tudom, hogy vallási tekintetben Horvátország autonómiát élvez, de tudom azt is, hogy a horvát autonóm kormány fejét, a bánt, a magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére nevezik ki, ós így a magyar királyi miniszterelnöknek mindenesetre kell, hogy legyen befolyása a, horvát autonóm ügyekre is. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Ugyancsak e kongresszussal kapcsolatban történt az a veszedelmes jelenség, hogy felállott Bosznia, érseke és pohárköszöntőt mondott, arra. hivatkozva, hogy megjelent itt Bosznia, mert ott is katholikusok és horvátok laknak, amit némelyek kétségbe vonnak. Azt gondolom, sok mindenféle módon lehet indokolni Bosznia, okkupáczióját, de az az egy semmiesetre sem szerepelhet az indokok között, hogy az osztrák-magyar monarchia azért vállalkozott az okkupáczióra, hogy Bosznia érseke idejöjjön a magyar korona területére, ós izgasson a magyar állameszme ellen. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon,) És bár helyesnek találom ő Felségének azon eljárását, midőn ezt a kötelessógszegő érseket visszautalta a maga hatáskörébe, mégis azt tartom, hogy

7 az érsek egész eljárása, nem érdemli meg, hogy kivételes bánásmódot alkalmazzanak ellene, ez az eljárás olyan, a melylyel szemben a magyar törvényhozásnak kell módot ós eszközöket találni arra, hogy ha ismétlődnek és különösen, ha fokozott mórtékben ismétlődnek, ne külön királyi kéziratokkal, levelekkel, hanem a törvény rendes útján toroltassék meg ; megtoroltassék annyival is inkább, mert a ki a magyar korona egysége ellen tör, más elbánást, mint a törvény szigorának teljes érvényesítését, nem érdemel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezek után legyen szabad áttérnem a kormány belügyi programmjára, illetőleg annak a konstatálására, hogy mindezideig abból a programúiból, a melyet a t. miniszterelnök úr tavaly adott, csak igen kevés, úgyszólván semmi sem valósult meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr mindnyájunk helyeslése mellett mondta el tavalyi beköszöntőjében, hogy ő a parlamenti béke, a törvény és jog uralmának helyreállítására különösen azért fektet súlyt, mert termékeny munkát akar a parlamenttel végeztetni, elmondta azt, hogy a kormány egész működése, összes erői ós tehetségei a jelen szükségletnek ós a jövő reformkórdések megoldására lesznek szentelve és végezte programmját azzal az óhajjal, hogy ezen ós más kérdések hangyaszorgalommal ós intenzív, zajtalan munkával oldassanal? meg. Több mint másfél éve annak, hogy a programra itt elhangzott és ha akkor a ház naplóiban, akár törvényeink sorában keressük aztán a kilátásba helyezett alkotásokat és keressük azt, hogy miként valósította meg a miniszterelnök úr azt a különösen általam most idézett kijelentést, azt fogjuk találni, hogy ebből a munkából csak a zajtalanság teljesült, vagyis az, hogy nem látunk semmit, nem hallunk semmit, s ezen büszke jelszavakból mindössze a zajtalanság valósult meg. Merem állítani, t. ház, hogyha ez így megy tovább, akkor ez a t. kormány nem a cselekvő, az alkotó kormány elnevezését, hanem a tanulmányozó kormány elnevezését fogja magának az utókor előtt biztosítani. Már a trónbeszódben benne volt, a miniszterelnök úr is ismételte, hogy egyenes adóink reformját a legsürgősebben akarja megvalósí- tani, elmondta ilyeténkópen: »ésha ma nem érintek egyebet, mint az egyenes adók reformját, ezzel oly feladatott öleltem fel, mely a legközelebbi időre elégséges munkát fog adni, és örülni fogok,