Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-629

324 629- országos ülés 1900. deraember 13-&n, csütörtökön. vetés alapján kéri, a mely a folyó évre szavaz­tatott meg, mi pedig országgyűlési független­ségi és 48-as párt sem a folyó évi költség­vetést meg nem szavaztuk, sem annak alapján a kért meghatalmazást a kormányzásra- annak idején meg nem adtuk, csak természetes és önkényt folyik tehát, hogy nem adhatjuk meg a felhatalmazást ugyanazon költségvetés alap­ján most sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az az indok, a mely úgy a pénzügyi bizottság jelentésében, a mint a törvényjavaslatban a felhatalmazás kérésére elő van adva, az én szeréiw felfogásom szerintnemcsak tarthatatlan, hanem kicsinyes is. Az az egyetlen indok ugyanis, hogy az óv végéig több olyan, a bizottságok által már letárgyalt sürgős ter­mészetű ügyet kell a törvényhozásnak elintézni, a melyek miatt a költségvetés tárgyalását foly­tatnunk nem lehet. Ha megnézzük, hogy melyek voltak az indemnityről szóló törvény­javaslat beterjesztésekor azok a bizottságok által már előkészített és tárgyalásra váró ügyek, mindössze hetet találunk. Ezek között három vonatkozik az állami számvevőszék jelentésére ós pótjelentóseire, a melyekkel rendszerint öt-tiz perez alatt szokott a ház végezni; egy vonatkozott a számvizsgáló bizottság jelentésére a képviselőház péztárának első félévi számadására. Ez sem szokott nagyobb hullámokat verni, ezzel is igen röviden szokott a ház végezni. Kettő vonatkozott a horvát­szlavón-dalmát ügyekre, a melyeknek igaz, egy egész ülést szenteltünk, azonban más munkarend mellett el lehetett volna ezzel ké­szülni egy fél ülés alatt is. Be volt terjesztve ugyanakkor a beruházási kölcsön fedezéséről szóló törvényjavaslat, a melyet szintén egy gyűlés alatt tárgyaltunk, bár ezt a két horvát törvényjavaslattal egyszerre, egy ülésen is el tudtuk volna végezni, Ezt az érvet tehát én komolynak el nem fogadom s azt állítom, hogyha a t. kormány a parlamenti munkarendet jobban kiaknázta ós felhasználta; volna, ha rövidebb nyári szünetet tartott volna, ha hamarább hivta volna össze a házat és hamarább terjesztette volna be a budgetet, úgy ebben az évben is el­készülhetett volna a költségvetési törvény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon bizalmatlansági okok között, melyek az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártot a kormány elleni állásfoglalásra késztetik, már programmunk sarkalatos elvénél fogva kell, hogy elsősorban álljon programmunk közjogi része. (Úyy van! a szélső baloldalon.) Azon rideg közjogi konzervativizmussal szemben, a mely a miniszterelnök úr programmjában mindjárt az első alkalommal megnyilatkozott ós melyet a t. túldal is magáévá tett, nekünk, a füg­getlenségi törekvések hajthatatlanságát kell szembeállítanunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Küzdenünk kell az 1867-iki közjogi kiegyezés ellen, nemcsak azért, mert az az akadálya, Magyarország teljes fennállása és függetlensé­gének, küzdenünk kell ellene különösen azért, mert látjuk, hogy a ki rálép arra az ingatlan talajra, nem olyan talajra lép, a melyen épí­teni lehet, hanem süppedékes talajra, melyen mindig mélyebben ós mélyebben sülyed, a ki rajta áll s' mindig többet enged a magyar nemzet valódi érdekeiből ós jogaiból. Fájda­lommal tapasztaltuk azt a, különben egészen természetszerű tüneményt a lefolyt három év­tized alatt, hogy az a 67-es kiegyezés a leg­dühösebb tigrisből is igen szelid egyéniséget nevelt. Fájdalommal tapasztaltuk, hogy ezen kiegyezés képvisel egy bizonyos hajthatatlan akaratot, a melyet Bécsből diktálnak a nem­zet elé, ós a mely bécsi akarat igen gyakran a magyar nemzet jogainak és érdekeinek meg­hiúsítását várja a törvény őreitől. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) De ezen közjogi okokon kfvűl nem kelt bennünk semmi bizal­mat a kormáixynak közgazdasági politikája sem. Fájdalommal látjuk, hogy a kormánynak a magyar nemzet igazi gazdasági és pénzügyi érdekeit felkaroló közgazdasági politikája nincsen, hiszen a t. kormány mindjárt azzal kezdte működését, hogy meghiúsította az ön­álló vámterület felállítását akkor, a midőn arra a legjobb alkalom volt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az igaz, hogy akkor is tartalmazott az előterjesztett törvényjavaslat egy jogfentartást a jövőre nézve, de azt a jogfentartást sem úgy vette be, a mint azt be kellett volna venni, még a 67-es kiegyezés alapján is, mert nem mondta ki, hogy ha nem létesül a szövetség Ausztria és Magyarország között gazdasági tekintetben, hogy akkor fel­állíttatnak az önálló vámsorompók, hanem csak annyit mondott, hogy akkor igenis gondos­kodni fog a kormány arról, hogy a magyar közgazdasági és pénzügyi érdekek megóvas­sanak. Azt tartjuk, hogy törvényeinkben jog­fentartás már nagyon is sok van, talán a kelleténél több, de mi azt óhajtjuk a ház ezen oldalán, hogy a jogfentartások helyett már egyszer tételes intézmények is kerüljenek törvénykönyvünkbe, és hogy ne csak Ígérges­senek nekünk a jövőre egyes intézményeket, hanem azok alkottassanak is meg. Miután a kormány az önálló vámterületet a múlt esz­tendőben felállítani elmulasztotta, ezzel a mi bizamaatlanságunk a legnagyobb mértékben rászolgált. (Úgy vem! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Azon igazságórzetnél fogva, a melylyel

Next

/
Thumbnails
Contents