Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-626

270 ö2<i

* országos ülés 1900. (leczember 10-én, hétfőn. az évi költségvetésben nem engedi előirányoztatok Nohát ez igaz, ezt nem tagadja senki, ez helyes, így is kellett intézkedni. Azonban viszont megengedi épen azon törvény, a melyre az igen tisztelt miniszter úr hivatkozik, annak 11. §-a, hogy az esetben pedig, ha a hiánynak fedezetét nem találjuk meg a rendes bevételekben, akkor fedezetűi ezen pénztári készletek kijelölhetők a költségvetés keretén kivűl is. Ha tehát úgy van, mint a hogy az előadó úr is előbb mondta, hogy ezen beruházásokra szükség van, hogy ezeknek megtétele sürgős, akkor méltóztassék ezt a költségvetésbe beállítani, konstatálni, hogy erre fedezetet a rendes bevételben nem találunk, és méltóztassék fedezetűi kijelölni a pénztári készleteket, a mint a törvény világosan megrendeli. Mert már csak sokkal kedvesebb, sokkal nagyobb bizalmat keltő az a költségvetés, melyben a hiánynak fedezetét megtaláljuk a pénztári készletekben, mint az, melyben a létező hiányokat csak kölcsön útján tudjuk fedezni. így van ez az 1901. évi költségvetésben. Ez a törvényjavaslat helytelen már azért is, mert azt az ellenőrzési jogot, melyet a törvényhozás számára biztosított az 1897-ik évi számviteli törvény, nagy részben megnehezíti, ós a mi fő, a hitelnyújtásnak évrőlévre való megszavazási jogát, mely e törvényhozást illeti, abszorbeálja, a mi ellen nekünk minden alkalommal tiltakoznunk kell. (Helyeslés a szélső baluldalon,) Van még egy másik része is ezen javaslatnak, mely megint homlokegyenest ellenkezik a törvénynyel. Ezen törvényjavaslatban tudniillik, s erről nem szólt a t. előadó úr, öt évre való kiadásokról van szó. Igaz, hogy csak az indokokban. A törvénynek rendelkező részében azonban egyszersmindenkorra lesz az megszavazva, tehát nem is tartozik respektálni a kormány az indokolást, hanem egyszerre veheti igénybe az egész összeget. Hogy a törvényjavaslat előterjesztésének törvényellenes voltát egész kétségtelenné tegyem, egy tényre utalok rá. (H Ujuk! Halljuk!) Miről van szó ezen törvény egy részében? Itt fedezet kell a kormánynak — méltóztassék nagyon ügyelni — már elkezdett munkálatok befejezésére, és pedig olyan elkezdett munkálatok befejezésére, a mely munkálatok fedezete a költségvetésben már felvétetett. Már most micsoda helyzet áll elő azzal, hogy a t. kormány így terjeszti elő ezen javaslatot? Az, hogy majd egy épületnek földszintjét fedezni fogja az állami költségvetésbe felvett hitel, az első emeletet fojga fedezni az ezen törvény alapján igénybe vett fedezet, ha pedig, mint szokás, majd nem fog elég lenni ez az összeg, majd a tetejét póthitellel fogjuk valahová beállítani. (Mozgás és tetszés a szélső baloldalon.) Ez önmagában elégséges arra, hogy ezen javaslatot már ezen elvi sérelem okából ez a párt el ne fogadja. Azonban a pártnak vannak ezen javaslat ellen más kifogásai is, melyeket előadni szükségesnek tartok. (Halljuk! H Ujuk!) Ezen munkálatok egy részének szükséges ós sürgős voltát ez a párt el nem ismerheti. Van ezen munkálatoknak olyan része, ós nagy része, — készséggel elismerjük, — melyre a fedezetet szívesen megadná ez a párt, ha az a költségvetésbe volna beállítva; azonban vannak olyan részei, melyeknek, mint mondám, sem szükségét, sem sürgős voltát elismerni nem lehet. Általában ez a párt nagyon helyesen, mindig helytelenítette azt az eljárást, mely Magyarországon szokássá vált, hogy olyan könnyelműen járunk el pénzek kiadásában, az úgynevezett beruházásokkal, mint egy oly ország, melynek kiapadhatlan erőforrásai vannak. Mindig nagy gazdag államokat utánoztunk, pedig nem lehet elég óvatos ez az ország költségvetésének helyes összeállításában, ha a jövőjét biztosítani akarja. A mi kiadásainkat mindég az a régi magyar közmondás jellemezte, mely erre a javaslatra is rászolgál: fenn az ernyő, nincsen kas. Népünk nagy része orvos nélkül van, a gyermekhalandóság óriási, közegészsógi ügyünk legnagyobb terrénuma mindeddig nincs ellátva úgy, a hogy kellene. Azonban nekünk vannak palotáink, gyönyörűséges stílusban épült új országházunk, tuczatszámra nyugalmazott miniszterek egész hadserege, de ezekről a dolgokról nem lehetett gondoskodni sohasem, (igaz! Úgg va>t! a szélső baloldalon) T. ház! Hogy egypár tételt említsek ezen törvényjavaslatból: ki ne szeretné a ház tagjai közül, hogy csakugyan legyen nekünk egy szép mezőgazdasági muzeumunk, melyben a világ nemcsak Magyarország mezőgazdasági produktumai, termelési, nemesítési és értékesítési viszonj^aival összehasonlítás ós tanulság okából szemlélhetőleg összegyűjtve és kiállítva legyenek. Ki ne szeretné azt, hogy legyen nekünk egy mezőgazdasági muzeumunk, a melyben a technológiának minden alkotása, minden kihasználhatósága bemutatható legyen. Ki ne szeretné azt, hogy legyen nekünk tényleg egy mezőgazdasági muzeumunk, a melyben egyes szaktudósok kísérleteikben és azok eredményeiben irányt mutassanak és ingert adjanak a gazdasági intenzivebb művelésre? (Halljuk! Hulljuk!) T. képviselőház! Ezt minden ember óhajtja, ezt minden ember szeretné, de engedelmet kérek, akkor, midőn nekünk még annyi jogo-