Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-626
626. országos ülés 1900. deczember 10-én, hétfőn. 271 súlt vágyunk nincs kielégítve, hogy akkor mi ilyen alkotást tegyünk azon nagy összeggel, ez az igényeknek mégis túlhajtása. Nem a múzeumok felállításának ténye ellen vagyok én, és vannak azok, a kik ezt nem helyeslik, de meggyőződésünk az, hog3^ egy ilyen múzeumnak gyakorlati értelme csak akkor van és akkor lesz, ha meglesz az az anj^ag, a mely abból tanulságot ós tudást merítve, ismereteinek átruházásával a gazdaközönsóg tevékenységére irányítólag, fog hatni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hogjdm nekünk meglesz a gazdasági főiskolánk, (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) a melyre annyi idő óta vágyunk, a mely még mindig csak tanulmányozás tárgyát képezi, de a metyre már évek előtt megvolt a telek is véve: akkor mi fogjuk sürgetni a múzeum felépítését. Ha ez az anyag meglesz, ós ha ennek tudását áthárítjuk általuk a nép alsóbb osztályaira is, akkor legyen meggyőződve a t. kormány, hogy ez a párt az ilyen múzeum alkotásának hasznosságát el fogja ismerni és a fedezetet nem fogja megtagadni. (Helyeslés és tetsrés a szélső baloldalon) Nagyon kérdéses az is, hogy vájjon a mi viszonyaink közt indokolt-e, hogy mi a vasművek állami üzemére újabb 3,250.000 koronát kiadjunk. Ezekre az üzemekre mi már milliókat áldoztunk és áldozunk. Ezeknek a mellett, hogy a magánüzemet rontják, jövedelmük nincsen arányban azon befektetéssel s azon kiadással, a melyet erre fordítunk. Nézze csak akárki költségvetésünket és egy pár éven keresztül ezeknek a vasmúveknek a költségvetését állítsa össze, mindjárt meg fog győződni, hogy az az állításom, hogy azok nem igen jövedelmezők, igazolást nyer. (Halljuk! Halljuk!) Pedig, t. képviselőház, ezekre az üzemekre nemcsak azokat költöttük mi, a miket ismerünk, nemcsak azon kiadással járt ez, a melynek megszavazása ide hozatott a képviselőház elé. O nem, nagyon sok más, felhatalmazás nélküli segítség is van ott. Hogy egyebet ne hozzak fel, azt hiszem, a t. ház minden tagja tudja, ha el nem felejtette, hanem csak az 1899-iki zárszámadások szerint ezen állami gyárak és vasművek forgó tőkéjére minden felhatalmazás nélkül, a nélkül, hogy tudott volna valaki róla a házban, 19,576.000 koronát fordított a kormány. És még ezeknek tekintetbe vételével is bizonybizony nem áll arányban a jövedelem a kiadással. Meggondolandó még az is, t. képviselőház, mit ez a javaslat kontemplál, hogy helyes-e nekünk például a fiumei kikötőre újabban azt a nagy összeget áldozni. Annak a Fiúménak kikötőjére, a melynek hozzánk való viszonyait ma sem vagyunk képesek szabályozni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloläilon.) T. képviselőház! Ha még mindezektől el is tekintünk és elismerjük is azon alkotásoknak szükséges voltát, mert tényleg vannak olyanok is, a melyeket örömmel üdvözlünk, akkor is bizony-bizony meg kell gondolnunk, hogy lehet-e, szabad-e a mi pénzügyi helyzetünkben most azon 52 millió koronán felül, a melyre rámutatott a t. előadó úr, újabb ^V-ji millió koronát kiadni inveszticziókra; vájjon helyes-e ez ma, a mikor az európai pénzpiacz olyan kedvezőtlenül alakúi, a mire az indokolásban az igen tisztelt miniszter úr is jónak látta rámutatni, vájjon helyes-e az, hogy ilyen nagy inveszticziókat tegyünk 31 és l /a millió korona összeg erejéig, mikor az államvasutaknál ez évben szükséges 45 milliót sem tudtuk már a folyó kiadásokból fedezni, hanem erre kölcsönt kell felvenni, a mint az előbb ezt kimutattam ? Általában véve, ha már megemlítettem a vasúti beruházásokat, elmondom, hogy nagyon könnyelműen csináljuk azokat. Igazán el merem mondani, hogy, ha végigtekintünk alkotmányos életünkön, az a sok lemondás, az a sok megterheltetés, az, hogy az adókat, a közszolgáltatásokat annyira fokoztuk ebben az országban, az mind csak azért történt, hogy a vasutaknak telhetetlen zsákjait be tudjuk tölteni. Óriási összeg az, a melyet a vasutakra már ráköltöttünk, ós ha ezzel szemben nézzük azt a jövedelmet, a melyet az képvisel, igazán megdöbbentő. Azt mondja t. barátom az előadó úr, hogy az ezen javaslatban tervezett közmunkákra azért van szükség, hogy a közgazdasági helyzetnek bizonyos lendületet adjunk, a munkásoknak munkát szerezzünk. Nohát az építkezésben a kormány exczellál. Tudok sok esetet, de csak kettőt hozok fel: például Szolnokon a vasúti műhelyeknél a még évekig használható épületeket, csak azért, hogy munkát adjunk, lebontották, építettek helyükbe újat; Kaposváron pedig, a hol még egy 30 esztendeig használható épület volt a vasút birtokába, azért, hogy munkát adhassanak a munkásoknak, először lebontották a régi épületet, másodszor ideiglenes felvételi épületet csináltak és csak azután csináltak megint egy nagyobb új épületet. (Zaj a szélső baloldalon.) Egy szóval nagyon sok hasonlatosság van a mi pénzünk, meg a Csáky szalmája között. (Tetszés a szélső baloldalon.) De kérdem: vájjon a mi pénzügyi helyzetünkben indokolt-e ez a kiadás? Mert ón a mi pénzügyi helyzetünket rózsás színben nem látom. Én nem vagyok abban a helyzetben.
