Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-626

626. országos ülés 1900. deczember 10 én, hétfőn. 269 gyünk; tudják, hogy ezen kiadások fedezésére a pénztári készletekhez nyulunk. És hiába hirdetjük urbi et orbi, hogy államháztartásunkban az egyensúly megvan, azt a mi szavunkra ós a t. miniszter úr szép szavára elhinni senkisem fogja, ha a tények ellenkezőt bizonyítanak. Nem volt elég, t. képviselőház, hogy ekként nyilvánult a kormány bölcsesége, de még a pénzügyi bizottság bölcseségére is szükség volt, hogy ezt a dolgot jobban láthatóvá ós felfoghatóvá tegyék. Itt az előadói székből is hallottuk, de benne van a pénzügyi bizottság jelentésében is, hogy azért nem kell ezt a 31Y2 milliónyi összeget beállítani a költségvetésbe, mert ezzel az államháztartás valódi helyzetének egyáltalán meg nem felelő kedvezőtlen következtetésekre szolgáltatnánk alkalmat. Most már nem a pénzügyminiszter úrtól, hanem t. barátunktól, a pénzügyi bizottság előadójától kérdem: kitől fél a pénzügyi bizottság? Kik fognak kedvezőtlen következtetésekre jutni ? Remélem, nem azokra a pénzemberekre gondol, a kiknél talán részünkre a hitel nyitva van, a hol kopogtatnunk kell, ha az állam hitelét érvényesíteni akarjuk. Mert, t. előadó úr, azok az emberek ismerik a mi dolgainkat, talán sokkal jobban, mint mi; (Úgy van! a szélső baloldalon.) belenéznek azok a mi dolgainkba, s azoknak a papiroson bemutatott egyensúly egyáltalán nem imponál, arra ők nem építenek. De tudom, hogy kire gondol; a nemzetre gondolt a pénzügyi bizottság, mert látom, tudom és érzem, hogy a nemzetet akarja úgy a kormány, mint a pénzügjd bizottság homályban tartani. Mi a czél itt, t. ház? Mondjuk ki egészen nyíltan, őszintén. Az a czél, hogy a nemzet azt higyje, hogy államháztartásmik még mindig oly briliáns, hogy költségvetésünk még mindig felesleggel záródik. Nézzük csak ennek az éremnek mindkét oldalát. (Halljuk! Halljul!) A t. előadó úr, illetve a pénzügyi bizottság fél attól, hogy ha ezen összeget felvesszük a költségvetésbe, kedvezőtlen következtetésre jut valaki. Nem mondta, hogy ki. Már most én teszek fel egy kérdést: vájjon mi helyesebb, az-e, ha a nemzet kedvezőtlennek látván a helyzetet, a megtakarításokat követeli és annak útjára tér, vagy pedig ha nem következtet semmit, hanem erejének túlbecsülésével oly vágyaknak is tért nyit, a melyeknek kielégítését a mai viszonyok közt követelni egyáltalán nem volna szabad. Tessék elhinni, a példák is mellettem vannak, hogy a múltban ezen erők túlbecsülése vitt bennünket sok szükségtelen és helytelen alkotásba. Az én felfogásom szerint a czél csak az lehet, hogy a nemzet tisztán lássa a mi pénzügyi helyzetünket, ismerje a tényeket, mert osak annak alapján tudja meghatározni, hogy az államháztartást mikép óhajtja vezettetni. Mert meggyőződésem szerint akár kedvező, akár kedvezőtlen következtetésekre vezetjük a tényekkel ellenkezőleg a népet, avval csak súlyos hibát követünk el. De tekintsünk el mindentől, ha mindezen okoskodások nem állnak is, kérdem a t. képviselőházat, miért van nekünk törvényünk? A törvény előtt kötelességünk meghajolni, a törvén}^ pedig határozottan azt mondja, hogy minden tudott ós valódi kiadást a költségvetésbe fel kell venni. (Igaz! Ügy tan! a szélső baloldalon.) Érdekes, hogy ezen emlegetett egyensúly látszatának megmentése okából ós még különösen azon czélból is, hogy a mi költségvetésünk aktiv volta látható legyen, képes a kormány még a törvénynyel ellentétbe helyezkedni, pedig ez a mi költségvetésünk nem aktiv már most sem. Igaz ugyan, hogy az előadó t. barátom az előbb nagy lelki megnyugvással azt adta elő, hogy midőn legombolyítottuk az 1897: XXX. törvényczikket, legombolyítandók leszünk ez évben az 1890 : VHI. törvényben kontemplált kölcsönöket, azután újabb kölcsönről szó nincs. De nem érthetem, hogy állhat ide az előadó úr, és hogy mondhatja ezt. Hiszen az 1901-iki költségvetésben már 28,160.000 koronát meghaladó bevétel kölcsönből van beállítva, még pedig külön kölcsönből, nem abból, a mit az 1897 : XXX. törvényczikk vagy az 1908 : VIII. törvenyczikk alapján kibocsáthatunk. Igaz, hogy ez elrejtve, elbújtatva van a költségvetésben. Ézt a miniszter úr persze tagadja, de ón bizonyítani is tudom. Lehetséges az, megengedhető az, a kötelességszerű őszinteséggel összefér az, miniszter úr, hogy mikor expozéját itt a képviselőházban megtartotta, egy árva szóval sem emlékezett meg arról, hogy a költségvetésben a fedezetet csak úgy találhatjuk meg, ha még külön kibocsáthatunk 28,160,000 korona járadékkötvónyt ? A miniszter úr erről egy szót sem szól, ez mind homályban marad. Ha tény az, hogy csak új kölcsönnel leszünk képesek fedezni azon kiadásokat, melyeket az 1901-iki költségvetésben felvettünk, akkor egész határozottan kimerem mondani, hogy az a 33.680 korona felesleg kimutatása közönséges humbug. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) De avval is indokolja a kormány ezen törvényjavaslatnak beterjesztését, hogy az 1897 : XX. törvényczikk az állam tulajdonát képező pénzkészlet és a cselekvő hátralékokat