Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

214 * 624 országos ülés 19<>0. deczember 5-éa, szerdáu. miután ama rendelet kibocsátásánál a közlés törvényes ós szokásos módja nem tartatott meg; miután elvégre annak tartalma a, gyűlést kivánó polgárokat hazai jogukon nem alapuló magánjogi ós büntetőjogi felelősségnek veti alá: az ország alkotmányából folyó követelményeknek nem felel meg ós a ház a miniszter eljárását helytelennek nyilvánítja. 2. Hogy egy kilencz tagú bizottság kiküldessék oly utasítással, hogy a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában, a szabad gyülekezési jog gyakorlása tárgyában, a szabad gyülekezési jog elvének alapján a kormány felügyeletének megóvásával egy törvényjavaslatot dolgozzon ki. Beadják: Szilágyi Dezső, Szivák Imre, Ragályi Aladár, Chorin Ferencz, Szontagh Pál, gömöri Pulszy Ágost, (Mozgás ós derültség balfelől.) Hunyadi Béla, báró Bánhidy Béla:, 'Örményi Miksa, körösi Farkas Elek, gróf Apponyi Albert, báró Simonyi Lajos, Miklós Gyula, Nyisztor József. (Élénk helyeslés és taps a bal- ós szélső baloldalon.)* Ezen indítványt kisérő beszédben pedig a következő foglaltatik, a mit különösen a t. miniszterelnök úr tanúiságára, vagyok bátor felolvasni, mert ő mai napig is fentartotta ezen engedélyezési rendszert és számos példával, hites végzésekkel fogom igazolni, hogy Magyarországon ez dívik, és evvel keserítik el Magyarország népét. (Igán! Úgy van! balfelől!) »I)e kérdem én: mi lenne alkotmányunkból, ha azon elv fogadtatnék el, hogy a mefy alkotmány-viszonyra nézve irott törvény nincsen, az a miniszteri szabályozás önkényének szabad tér képen van odaengedve'? Ugyan kérdem: hol van irott törvény által elismerve, hogy az egyeseknek kérvényezési ós panasztóteli joguk van? Én ismerek törvényt, a mely ezen jogot a, törvényhatóságok számára biztosítja ; de az egj^esek számára megadja ezt az alkotmányos gyakorlat, nem pedig az irott törvény.« Továbbá azt mondja: »Ha, t. ház, létezik jogállapot, s ha ezen jogállapot Magyarországon a gyülekezési jog szabadsága, akkor kérdem, honnan veszi a miniszter úr azon jogot és hatalmat, hogy ezen jogilag fennálló állapotot módosítsa s hog3

7 ezen jogilag fennálló állapot alapjog elve helyébe, — a szabadság helyébe — az ellenkezőt, az engedélyezést ültesse. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) Mert nem az a kérdés, t. ház, hogy melyik törvény az, amelyet a miniszter a, maga, rendeletében megsértett. Az igazi kórdós az, hogy melyik törvény, melyik jogforrás az, a melyből a, miniszternek azon jogosítványa származik, a melyet ezen rendelet kibocsátásával gyakorol. A végrehajtó hatalmat az 1848 : III. törvényczikk igenis a fejedelemre még pedig oly módon ruházza, hogy a, minisztérium útján gyakorlandó. De ezen törvénynek egyik szakasza megszabja azt, hogy végrehajtó hatalom, a törvény 32. §-a, a miniszteri vád alá helyezés esetei közé sorozza személyes szabadság megsértését. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ez direkte nem szól is a. gyülekezési jogról: a szemófyes szabadság sérthetlensógének elve egész terjedelmében törvényeink jogi elvei közé felvétetvén, az következményeiben kell, hogy egy alkotmányos országban a gyülekezési jog szabadságára vezessen. A. rendeleti jognál fogva tehát, azon jognál fogva, hogy a végrehajtó hatalmat gyakorolj gyülekezési jog irányában a kormányt egyéb hatalom nem illeti és nem illetheti, minthogy a felügyeletet felette gyakorolja ós kibocsássa; mindazokat a rendszabályokat, a, melyek a felügyelet gyakorlásához szükségesek. De hogy ezen jogszabadságot megszüntesse ós helyébe az engedélyezést, a kormányi diszkrócziót helyezze, e hatalmasa miniszter csak rendkívüli forrásból vehetné. És ily forrás kettő van: vagy a- törvény által való felhatalmazás, vagy pedig a rendkívüli viszonyok folytán beállott elutasíthatlan szükség. A miniszterelnök úr maga kijelentette, hogy nem rendkívüli viszonyok folytán beállott szükségből adta ki ezen rendeletet. Nem is tartotta meg annak formáit, nem is terjesztette utólag jóváhagyás végett a ház elé, nem is kívánja, hogy ezen rendelet ezen alapon biráltassék meg. << Ez a beszéd fejezte ki, t. képviselőház, az akkori ellenzéknek szellemét ós irányát, a mely Tisza Kálmánt a Tisza-lexnek kibocsátása- alkalmával meghátrálásra kény szerit ette. Már most hogy szól az a rendelet, a melyet Perczel Dező volt belügyminiszter úr kiadott. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondja a rendelet (olvassa):' »Az 1848. évi április 28-án 216. szám alatt ós 1868-ban 128. szám alatt kiadott belügyminiszteri rendelet, valamint az ezek alapján kifejtett joggyakorlat értelmében népgyűlések az illetékes első fokú hatóságnak legalább 24 órával előbb bejelentendők és csak ezen bejelentés folytán nyert engedély mellett tarthatók meg. Hogy ezen tilalomnak, — tehát tilalom ós nem jog, mint a hogy az 1848. évi ós az 1868. évi rendeletek mondják, a melyeket az akkori kormány Aradhoz ós Pesthez intézett, hogy hát ez szabadság ós nem tilalom (ügy van ! a szélső baloldalon.) — érvény legyen szerezhető, nópgyűléseknek szabályszerű beje-