Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

624 orszégos ülés 1900. deczember ä-ón, szerdán. 213 ezt a múlt költségvetési vita alkalmából a jelen kormányzattal szemben is, ós akkor a t. miniszterelnök úrnak és belügyminiszter úrnak igéretét bírtam, hogyha voltak ily állapotok, a melyek szanálásra, szorultak az országban, ez a szanálás be fog következni, hogy az eltiprott jogokat fel fogják élesztem, a gyülekezési jog fel fog éledni az országban, ós a mit elvettek, sajtószabadságot, személyes szabadságot, egyesületi jogot, gyülekezési jogot, azt a Szell-kormány fel fogja ébreszteni. Hogyan állunk ebben a tekintetben, t. ház ? (Halljuk 1 JSálijuk! a szélső baloldalon.) Méltóztatik tudni, — mert most a gyülekezési jogról akarok beszélni, — hogy a gyülekezési jog egy fontos kimagasló közjoga minden magyar állampolgárnak, az alkotmánynak egyik integráns része, ós biztosítását az 1848 : Hl. törvónyczikk

: ben találja. (Úgy van! a zsélső baloldalon.) A III. törvónvezikk a személves szabadsáe;ot biztosítja a polgároknak, a személyes szabadság pedig végeredményében és vógkifejleményóben magában foglalja a gyülekezésre, az egyesülésre, Bi2 fii gitáczióra való jogot is. (ugy ram! a szélső baloldalon.) Ma valóságos ostromállapotban vagyunk, egy titkos ostromállapotban, egy kivételes állapotban, a melyet létesített a volt kormány, de a^ melyet nem szüntetett meg a mostani kormány sem. Önök jól tudják, t. ház, hogy ha mi a társadalom egy nagy rétegének nem adjuk meg a választó jogot, nem veszszük be őket az alkotmányba. — és pedig sokkal ádázabb kitartással állunk ennek ellent, mint a, hogy ellent állt a, 48 előtti nemesség az akkori polgárosztálynak, sokkal ádázabb kitartással, sokkal önzőbben állunk ennek ellen; — ha ezt az ellenállást folytatjuk, ha redukáljuk a választói joggal bírókat annyira, hogy ezen 18 millió lakos közül csak 800.000 bir választói joggal, akkor respektálnunk kell legalább azokat a jogokat, a melyeket a 48-iki nagy átalakulás kfvótel nélkül minden társadalmi rétegnek megadott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jelenleg érvényben van Perczel Dezső volt belügyminiszter úr egy rendelete. Ez a rendelet 1898. február 13-án 766. szám alatt látott napvilágot. Azt kérdem Széll Kálmán belügyminiszter úrtól, visszavonta-e ő már ezt a rendeletet ? Ha nem vonta vissza, miért nem vonja vissza és hogyan tudja ezzel a rendelettel, mely az engedélyezési kötelezettséghez és kényszerhez fűzi Magyarországon a gyülekezési jogot, a jog, törvény ós igazság eszméjét összeegyeztetni? Valamikor nem ilyen világ volt Magyarországon. 1878-ban Tisza Kálmán megkisórlett egy ily rendeletet kibocsájtani, de a magyar parlamentnek szívós, kimondliatlanúl erős, gyönyörű ellenállásával szemben ezt a rendeletét vissza,vonni volt kénytelen. Semmi egyéb nem volt ebben a. rendeletben, mint az, a mi most praxis az országban, hogy tudniillik a bejelentők megbízhatóságát kutatják, engedélytől teszik függővé a népgyűlést, azt nézik, bir-e erkölcsi ós vagyoni garaneziával az illető, ós sok mindenféle garancziát kivannak. Megkívánta Tisza. Kálmán úr ebben a sajátlagos Tisza-lexben — mert ez is Tisza-lex volt, — hogy a szónokokat és indítvánj-okat táviratilag közöljék a minisztériummal, tehát nem sokkal tért el a mostani praxistól. A mi Tisza Kálmán 1878. január 21-én 171. szám alatt kiadott rendeletében benne van, és a mi a Perczel Dezső volt belügyminiszter úr által kiadott rendeletben van, ez a mai gyakorlat Magyarországon. Milyen jognál fogva, honnan meríti a jogot ahhoz a- t. kormány, hogy szakítva a 48-iki törvényekkel az országgyűlés felha-talmazása. nélkül, ezt az engedélyhez kötést megszabó rendeletet eltűri ? 1878-ban Tisza Kálmán visszavonta azt a rendeletet; és aki lángelméjével és hatalmas szavával ezt előmozdította, az Szilágyi Dezső t. képviselő úr volt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Egy minden tekintetben tanulságos ós szép vita folyt akkor a házban, és Szilágyi Dezső volt az, ki egy határozati javaslatot nyújtott be, annak semmit sem diffikultált annyira, mint azt, a mi a Perczel-féle rendeletben benne van, hogy tudniillik hogyan meri Tisza Kálmán engedélyezéshez kötni a, gyülekezési jogot"? Egy határozati javaslat nyújtatott be, melyet igen sokan aláirtak, kik most is tagjai a háznak. Először interpellácziókat adtak be Helfy Ignácz és Chorin Ferencz. Később Pest vármegye kérvényt nyújtott be, és ezen kérvény tárgyalása kapcsán fejlődött ki az a. vita, és az indítvány abban kulminál, hogy miután a Magyarországon jogilag ós tényleg fennálló gyülekezési szabadságot ez a rendelet felfüggeszti a nélkül, hogy erre akár a törvényhozás a kormányt felhatalmazta volna, akár a rendkívüli viszonyok alapján igazolható lett volna. Az indítvány így szólt (olvassa); Elleninditvány. Határozza el a ház: 1. Hogy Pestmegye kérvénye a belügyi miniszterhez oly kijelentéssel tétetik á,t, hogy a népgyűlések engedélyezése ós .megtartása tárgyában kiadott miniszteri rendelet: miután az, a Magyarországon jogilag és tényleg fennálló gyülekezési szabadságot felfüggeszti, a, nélkül, hogy erre akár a törvéirvhozás a kormányt felhatalmazta volna, akár azt rendkívüli viszonyok alapján beállott szükséggel indokolhatná;