Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-624
210 «24. országos ülés 1900. deczember S-én, szerdán. és elvek, amelyek a jövőre kivetik fénysugaraikat; az utolsó ülésszaknak legnagyobb vitája ez, a hol ismernünk kellene már azokat az érzelmeket és azokat a nézeteket, a melyek a, t. túloldalt lelkesítik abból a szempontból, hogy miért támogatói ők a hatalomnak. Rakovszky István: Elmondta már Mandel! (Zai.) Visontai Soma: De azért is intézném e kérdést a t. túloldalhoz, mert akármelyik eddigi szónok felszólalását vizsgálom, határozott programmal, a nemzet jövőjének megalapításával, boldogítására vezető elvek kinyilatkoztatásával, ilyen irányeszmókkel nem találkoztam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak abban egyeztek meg a felszólalók, hogy nagyon komor hátterét festették meg a közéletnek, különösen a közgazdasági életnek, (Ugy van! a szélső baloldalon.) kezdve a t. előadó úr elég objektív és " sok tekintetben szép beszédétől, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamig mindenki a közgazdasági élet i^omorúságairól tartott itt nekünk előadást; beszélt a kisipar szegénységéről, a gazdasági élet viszontagságairól: és ezen sötét, fekete háttérrel az ellenzéki szónokok a dh r atos mozgó fényképek módjára oda vetítették az ország társadalmának, az ország politikai életének roppant megdöbbentő jelenségeit ós vonásait, (Úgy van! a szélső baloldalon.) beszéltek a közjog és közszabadságok sülyedéséről, a csendőri kínzásokról, és a munkásosztály elnyomatásáról, a szabadság ós közjogok semmibevételéről (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mikor mindez ilyenképen elénk tárult, a t. túloldal szónokai, régi ós új szabadelvűek, Bánffysták, kik ma a bűnbánatnak nagyon különös állapotában vezekelnek, ós Széllisták, a kik a hatalom birlalásának könnyű módját választják jövendő boldogulásukra, mindezek megegyeztek egymással abban, hogy bizalmat szavaztak a kormánynak. Pedig kétségtelen, hogy a kormánypárti szónok urak sötét rajzában, közállapotaink e komor festésében sok az igazság. Adóreformmal az ilyen állapotot megváltoztatni nem lehet. Adórendszerrel javítani a közgazdasági állapotot — a mint ennek lehetőségét Hegedüs Lóránt t. képviselőtársain különben egészen érdekes beszóben kimutatni megkisérlette — adórendszerrel népeket boldogítani, züllött gazdasági viszonyokat helyreállítani nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az adórendszer megváltozása legfölebb a közterhek helyesebb ós igazságosabb kivetésére ós megosztására vezethet, de az elapadt adóforrásokat aranynyal ós ezüsttel és a megélhetésnek javaival ós kincseivel nem telíti meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a megváltozott adórendszer a züllött iparnak munkát nem ad, az nem ad foglalkozást annak a 7000 munkanélküli embernek, a ki ma itt a fővárosban kenyér után eseng; a kereskedőnek fogyasztó közönséget nem szolgáltat, a gazdának hitelt nem nyújt, termésének értékesítését nem mozdítja elő. Az ilyen adóreform — mert hiszen ez volt az egyetlenegy valóságos konkrét indítvány, a mely onnan elhangzott, azért foglalkozom bővebben is vele, — a helyzet javítására nem vezethet. Ezen züllött gazdasági élet mellett a társadalom erkölcsi ereje ós ellenállása elzüllósének jelenségeit is kezdjük észlelni. A t. előadó úr felvetett itt egy kérdést, a mely sokkal nagyobb jelentőségű, mint a hogy első perczben látszik, és a. mint ő maga. is bemutatta. Ugy nevezte el, hog}^: tisztviselői kórdós. Mi ez a tisztinselői kérdés? Ez a tisztviselői kérdés arról regél nekünk, hogy a függő, az államnak és a kormánynak kegyét esdeklő, kérő, a függési viszonyba jutó embereknek a száma évről-évre mennyire gyarapodik. (Helyeslés a baloldalon.) Az a jelentós, a melyet a pénzügyi bizottság nekünk átadott, az általános pénzügyi jelentés, megdöbbentő adatokat ad erről a tisztviselői kérdésről. Azt beszéli ez a jelentós, hogy tiz év alatt 1890-től 1900-ig bezárólag Magyarországon tisztán az adminisztratív.személyzet 29.224-ről, 40.540-re emelkedett. Az adminisztratív tisztviselők költségei 49 millió koronáról tíz év alatt 80 millióra emelkedtek. Egy esztendőben 3.000-nél több emberrel szaporodott a tisztviselők száma. A személyi járandóságok 9 millió koronával emelkedtek, ós csak a mellékkiadások ós útiköltségek napidíja. 8,796.000 koronát tesz ki. Ebben a számításban nincsenek benn azok az embercsoportok és egyóbb társadalmi körök, a melyek az állam stipendiumait élvezik : lelkészek és más hasonló egyének, kik az államtól szintén támogatást nyernek. Már most ón ezt nemcsak pénzügyi szempontból említem fel, de felemlítem azért, mert ez bebizonyítja, hogy a társadalom, a mely különben is mindinkább az állam segélyezésére és támogatására appellál, a mely lassacskán elernyesedik ós elveszti minden kezdeményezési képességét, kivetkőzik régi középosztály-jellegéből ; a 48-ban felszabadított nagy magyar társadalom. hova-tovább kivész és helyét elfoglalja egy a hatalom kegyéért esengő, de önmagában tehetetlen társadalom ós gazdaélet. (Élénk helyeslés a baloldalon) Ebből a szempontból bír nagy honossággal az, a mit a t. előadó űr itt mondott, ós a mi különben elég igazságos vonásokkal benne
