Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

210 «24. országos ülés 1900. deczember S-én, szerdán. és elvek, amelyek a jövőre kivetik fénysuga­raikat; az utolsó ülésszaknak legnagyobb vi­tája ez, a hol ismernünk kellene már azokat az érzelmeket és azokat a nézeteket, a melyek a, t. túloldalt lelkesítik abból a szempontból, hogy miért támogatói ők a hatalomnak. Rakovszky István: Elmondta már Man­del! (Zai.) Visontai Soma: De azért is intézném e kérdést a t. túloldalhoz, mert akármelyik ed­digi szónok felszólalását vizsgálom, határozott programmal, a nemzet jövőjének megalapítá­sával, boldogítására vezető elvek kinyilatkoz­tatásával, ilyen irányeszmókkel nem találkoz­tam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak abban egyeztek meg a felszólalók, hogy nagyon ko­mor hátterét festették meg a közéletnek, kü­lönösen a közgazdasági életnek, (Ugy van! a szélső baloldalon.) kezdve a t. előadó úr elég objektív és " sok tekintetben szép beszédétől, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamig mindenki a közgazdasági élet i^omorúságairól tartott itt nekünk előadást; beszélt a kisipar szegény­ségéről, a gazdasági élet viszontagságairól: és ezen sötét, fekete háttérrel az ellenzéki szónokok a dh r atos mozgó fényképek módjára oda vetítették az ország társadalmának, az ország politikai életének roppant megdöbbentő jelenségeit ós vonásait, (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) beszéltek a közjog és közszabadságok sülyedéséről, a csendőri kínzásokról, és a munkás­osztály elnyomatásáról, a szabadság ós köz­jogok semmibevételéről (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) És mikor mindez ilyenképen elénk tárult, a t. túloldal szónokai, régi ós új szabadelvűek, Bánffysták, kik ma a bűnbánatnak nagyon különös állapotában vezekelnek, ós Széllisták, a kik a hatalom birlalásának könnyű módját vá­lasztják jövendő boldogulásukra, mindezek meg­egyeztek egymással abban, hogy bizalmat szavaztak a kormánynak. Pedig kétségtelen, hogy a kormánypárti szónok urak sötét rajzában, közállapotaink e komor festésében sok az igazság. Adóreform­mal az ilyen állapotot megváltoztatni nem lehet. Adórendszerrel javítani a közgazdasági állapotot — a mint ennek lehetőségét Hege­düs Lóránt t. képviselőtársain különben egé­szen érdekes beszóben kimutatni megkisérlette — adórendszerrel népeket boldogítani, züllött gazdasági viszonyokat helyreállítani nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az adó­rendszer megváltozása legfölebb a közterhek helyesebb ós igazságosabb kivetésére ós meg­osztására vezethet, de az elapadt adóforráso­kat aranynyal ós ezüsttel és a megélhetésnek javaival ós kincseivel nem telíti meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a megváltozott adórendszer a züllött iparnak munkát nem ad, az nem ad foglalkozást annak a 7000 munkanélküli embernek, a ki ma itt a fővá­rosban kenyér után eseng; a kereskedőnek fogyasztó közönséget nem szolgáltat, a gaz­dának hitelt nem nyújt, termésének értékesí­tését nem mozdítja elő. Az ilyen adóreform — mert hiszen ez volt az egyetlenegy való­ságos konkrét indítvány, a mely onnan el­hangzott, azért foglalkozom bővebben is vele, — a helyzet javítására nem vezethet. Ezen züllött gazdasági élet mellett a tár­sadalom erkölcsi ereje ós ellenállása elzül­lósének jelenségeit is kezdjük észlelni. A t. előadó úr felvetett itt egy kérdést, a mely sokkal nagyobb jelentőségű, mint a hogy első perczben látszik, és a. mint ő maga. is bemu­tatta. Ugy nevezte el, hog}^: tisztviselői kórdós. Mi ez a tisztinselői kérdés? Ez a tiszt­viselői kérdés arról regél nekünk, hogy a függő, az államnak és a kormánynak kegyét esdeklő, kérő, a függési viszonyba jutó embereknek a száma évről-évre mennyire gyarapodik. (He­lyeslés a baloldalon.) Az a jelentós, a melyet a pénzügyi bizottság nekünk átadott, az álta­lános pénzügyi jelentés, megdöbbentő adato­kat ad erről a tisztviselői kérdésről. Azt be­széli ez a jelentós, hogy tiz év alatt 1890-től 1900-ig bezárólag Magyarországon tisztán az adminisztratív.személyzet 29.224-ről, 40.540-re emelkedett. Az adminisztratív tisztviselők költ­ségei 49 millió koronáról tíz év alatt 80 mil­lióra emelkedtek. Egy esztendőben 3.000-nél több emberrel szaporodott a tisztviselők száma. A személyi járandóságok 9 millió koronával emelkedtek, ós csak a mellékkiadások ós úti­költségek napidíja. 8,796.000 koronát tesz ki. Ebben a számításban nincsenek benn azok az embercsoportok és egyóbb társadalmi körök, a melyek az állam stipendiumait élvezik : lel­készek és más hasonló egyének, kik az állam­tól szintén támogatást nyernek. Már most ón ezt nemcsak pénzügyi szem­pontból említem fel, de felemlítem azért, mert ez bebizonyítja, hogy a társadalom, a mely különben is mindinkább az állam segélyezé­sére és támogatására appellál, a mely lassacs­kán elernyesedik ós elveszti minden kezde­ményezési képességét, kivetkőzik régi közép­osztály-jellegéből ; a 48-ban felszabadított nagy magyar társadalom. hova-tovább kivész és helyét elfoglalja egy a hatalom kegyéért esengő, de önmagában tehetetlen társadalom ós gazda­élet. (Élénk helyeslés a baloldalon) Ebből a szempontból bír nagy honosság­gal az, a mit a t. előadó űr itt mondott, ós a mi különben elég igazságos vonásokkal benne

Next

/
Thumbnails
Contents