Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-624

8M. országos ülés 1900. foglaltatik a pénzügyi bizottság jelentésében is. Azt látjuk, hogy a társadalom két részre kezd oszlani. Az egyik rész az, a mely az anyagi szubveneziókat vadászsza, a másik, az úgynevezett kegy vadászok tábora. Valamint a gazdasági javak csökkenésével s a gazdasági javak és erők elpusztulásával, hogy fel lehessen tartani az omladozó gazdasági életet, mind többen fordulnak az államhoz segélyért, a financziáiis szubvencziónisták, úgy látjuk a nemzetnek úgynevezett erkölcsi életében is, hogy a szerint, a mint az emberek erkölcsi értéke kevesbíti, politikai függetlenségük kisebbedik, ellenállási képességük elveszésnek indul: azon mértékben fordulnak nem az államhoz, hanem fejezzük ki most már helyesen: a hatalmasokhoz, a kitüntetéseket nyújthatókhoz kegyekórt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek az úgynevezett erkölcsi szubvencziónisták, szemben az úgynevezett financziáiis szubvencziónistákkal. Ezek, t. ház, roppant nagy aránj^okban szaporodtak s ezek az arányok, bizony sajnálattal kell tapasztalnunk, nem kisebbedtek a mostani kormányrendszer alatt sem. Csodálatos dolog, hogy a kegyvadászat tekintetében egész a művészetig viszik bizonyos egyének ós bizonyos társadalmi rétegek. Soha Magyarországon az igazi érdemet, a mit egyes ember kora ifjúságától felküzdve egész férfikorig tanúsított, annyira ünnepelni nem láttam, mint a hogy látom napról-napra ünnepeltetni azokat, a kik egy érdemjelet vagy kitüntetést kapnak a hatalomtól. (Úgy van! a szélső baloldalon) Az órcleinjeli banketteken való pohárköszöntők dolgában, a hatalmasokhoz ós miniszterekhez szóló üdvözlő táviratok megszerkesztésében a magyar társadalom ma máiegész a művészetig vitte. (Ugy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Es mit tapasztalunk, t. ház ? Azt, hogy tudniillik míg azok a társadalmi osztályok az 1848-as nagy átalakulás óta az alkotmányos állam által nyújtható szabadságjogokat áron alul elliczitálják; míg azt tapasztaljuk, hogy ezen véráldozat és nagy küzdelmek árán szerzett közjogokat, a 48. utáni társadalom kezdi semmibe se venni; polgárai önérzettel ós hatalommal nem védelmezik meg a hatalmasokkal szemben, és a megsemmisítésük iránt közönyösek: addig azt látjuk, hogy ezen erkölcsi és politikai enyészet dalmi jogok enyészeténél?; révén, mint a fizikai életben, líj vágyak, új aspirácziók, új AÚlágok burjánoznak fel a mi közéletünkből azoknál az új rétegeknél, a melyeket a 48-iki alkotás még nem fogadhatott be, mert ezek a rétegek akkor még mai jelentőségükben nem léteztek, deczember 5-én, szerdán. _ 211 (Úgy van!) a szóttagozott 48. előtti Magyarországnak alkotó részeit még nem képezték. És, t. ház, most kopogtatnak a társadalomnak ajtaján annál erősebben, annál szilárdabb kitartással, mert a kiváltságosak, — értjük mi magunkat, kik az 1848-iki nagy átalakulás szabadságjogaiban részesültünk — ezen jogokat megosztani velük úgy látszik hajlandók nem vagyunk. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ez nem egyéb, mint a jogtalan millióknak a harcza az 1848. utáni magyar társadalom ellen. Ez tárgyilagos ós igazságos bírálatot kivan. Bölcsen és helyesen csak az fog ezekbe a jelenségekbe behatolni, a ki nem a külszín után indul, nem közhelyekkel áll elő ós ezen új társadalomra rányomja egyszerűen a hazátlanság és a nemzetköziség bélyegét, mert meggyengíti ezzel a szólamával a magyar társadalmat alapjában, mert hiszen az ifjaink ós a fiatal nemzedéknek milliói tartoznak ezen osztályba. Az ilyen nem tesz szolgálatot sem a magyar államnak, sem a magyar állam ereje hírének. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezt az állapotot senkisem enyhítheti, senkisem törődik vele, sőt ellenkezőleg, a kormányzatok vállvetve azon igyekeznek, hogy ezen harczot kiélesítsék, hogy az ellentóteket kidomborítsák. Fájdalommal láttam egy dolgot, a mely hihetetlennek tűnnék fel előttem, ha nem olvasnám a t. miniszterelnök úrnak nyomtatott jelentésében. Mit gondol a t. ház, a szocziális életben megnyilatkozó ezen nagy forrongással szemben mit tesz a kormány ? Hogy más ország mit cselekszik, azt látjuk. Czéltudatosan, szabadon foglalkoznak a kérdéssel az egyes parlamentek, megalkották a szocziális bizottságokat még abban a rossz hírűnek kikiáltott Ausztriában is, a hol tudjuk, hogy a parlamentben van egy szocziális bizottság, nem azért, hogy elnyomja a munkásosztályt, hanem hogy czéltudatosan foglalkozzék a kérdéssel, inert hiszen a megoldás maholnap sürgőssé válhatik úgy emberbaráti, mint társadalmi és politikai szempontból is. Francziaországról nem beszélek; ott már anynyira jutott ez a réteg, hogy minisztert is adott az államnak. A mi t. miniszter uraink közül azok, a kik Parisba mentek a kiállításra, ezen szocziálista miniszterek által rendezett ünnepségekben nagyon szeretnek sütkérezni. Tudjuk, hogy ugyanabban az országban ma a sztrájk törvényes szabályozását is megkisórlették, sőt a baleset elleni és aggkorra való biztosításról is egy oly törvényjavaslatot nyújtottak be. hogy minden teljesen elszegényedett 70 éves franczia ember önfentartására 27*