Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
623. országos ülés 1900. deczember S-án, liétfőn. 201 a t. ház részéről találkozni. Valóban úgy állok itt, mint Bismarck kedvencz mondása szerint az a franczia cserópfedő mester, a ki leesett egy háromemeletes ház tetejéről ós mikor estében az első emeletre ért azt mondta, hogy no ez eddig jól megy, csak ezután is így menjen ; »pourvu que ca dura.« (Általános derültség.) Eddig elkísért engem is a t. ház jó akaratú figyelme »pourvu que ca dura.« (Derültség.) Különben is nagyobb baj nem történhetik, minthogy legrosszabb esetben is a ház legjelentéktelenebb tagjának fogok ártani, tudniillik saját magamnak (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem az, t. ház, és ebből nem csinálok titkot, hogy a jelenlegi választási rendszerünk, daczára azon nagy és kézzel fogható haladásnak, a melyet a kúriai bíráskodásról szóló törvény felmutathat, még mindig elégtelen arra, hogy kettős czélját megvalósíthassuk. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mert kettős czél van, t. ház! Az egyik az, hogy azok, a kik már választási joggal birnak, röviden a középosztály, mindig egyenlő szabadsággal és mindenütt egyforma hatálylyal gyakorolhassák választói jogukat, a második czél pedig az, hogy lassanként fokozatosan oly utak nyitta.ssanak meg, a melyeken lassan, ós fokozatosan bevezettessenek az alkotmány sánczaiba- azok, a kik a magyar állanieszmót megértik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ez a különbség épen az, a mely engem az általános ós titkos szavazástól elválaszt. Molnár Jenő: Attól sem kell félni! Hegedüs Lóránt: Ami az elsőt illeti, t. ház, arra nézve egyrészt a kúriai bíráskodásban már nagyot alkottunk, különösen — a mit elfelejtenek — azon új pontok által, a melyek Széll Kálmán t. miniszterelnök úr alatt tétettek abba a törvénybe. Azt hiszem, hogy a törvénynek némely része kell, hogy az első választási tűzpróbán keresztül menjen. Például a fuvardíjak tekintetében az ország közvéleménye még nem tisztázódott. (Tetszés.) Másodszor helyesnek tartanám azt, hogy mihelyt az új adőstatisztika meglesz, mely egységes lesz, a választókerületnek legegyenlőtlenebb beosztása kiigazíttassók (Helyeslés és tetszés. )Ezt különösen fontosnak tekintem azért, mert városaink, még pedig a legmagyarabb vidékeken, vannak e tekintetben a legmostohább helyzetben. (Úgy van! Ügy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De nem lehet ezt szerintem megcsinálni úgy, hogy a képviselők száma szaporíttassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, igazat fognak nekem adni ebben, különösen tanúskodni fog mellettem Kossuth Ferencz képviselő úr, mert épKÉPVH. NAPLÓ. 1896 -1901. XXXI. KÖTET. pen Olaszországban tanultam meg azt; hogy Olaszországot a pénzügyi bukásba az vezette. hogy túlságos sok képviselő volt, minden képviselő, minden cziklusban csak egy új állami állást eszközölt ki ós oda jutottak, hogy még a vasúti vonatok elkósóse ellen is törvényjavaslatot kellett a kormánynak beadni azért mert — mint az indokolás mondja, — minden képviselő azt kivánta, hogy a kerületükben álljon meg a vasút. (Élénk derültség.) A mi a másikat illeti, azt állítom, — ÓB ez az, a mit a titkos szavazásról mondani fogok — hogy va,n az állampolgároknak egy része, mely különös körülmények közt gyakorolja, választói jogát, oly körülmények közt, hogy ha azt akarjuk, hogy egyenlőség álljon elő, akkor más különös körülményekkel, más törvényes intézkedéseket kell azok ellenében tennünk, hogy az előbbiek ellensúlyztassanak. Ezek az állami, és köztisztviselők ezekre nézve kívánnám én a titkos szavazást behozni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) E tekintetben elismerem, ellentétben állok Molnár János t. képviselő úrral, mert ő egészen mást kivánt. Méltóztassanak az én nag3 r fokú politikai naivitásomnak talajdonítani azt, hogy mikor én elkezdtem a t. képviselő úr beszédével foglalkozni, azt hittem, hogy értem, de később mikor egyesmondatokat meg akartam markolni, mintha hájjal lettek volna megkenve, kisurrantak a kezemből. (Derültség.) így a választói jog kórdósében kettőt kivánt a képviselő úr. Először, hogy a tisztviselők részéről a kapaczitálás elmaradjon ós másodszor kívánja a titkos szavazást és a választói jog kiterjesztését, de nem mondta, hogy meddig. Csávolszky Lajos képviselő úr az általános titkos szavazást kívánja, valamint benne van ez, gondolom az Ugron-párt programmjában is. (Uyy van! a szélső baloldalon.) A mi Molnár János képviselő úr állítását illeti, a kettő együtt nem állhat meg. Én éppen a titkos szavazás által, azt kívánom elérni, hogy a tisztviselők szabadabban mozoghassanak véleményük nyilvánításában, s nem, hogy politikai vesztegzár alá helyezzük őket. És okom van azt is állítani, hogy Molnár János képviselő úr önmagával ellent mondásban van. Hivatkozom e tekintetben az egyetlenegy politikai tekintélyre Bismarckra, a ki azt mondta, hogy annyira kényes ebben, hogy azt se engedte meg, — igaz, hogy a fiáról volt szó, (Derültség.) hogy egy tisztviselő, egy Landrath a jelölttel egy kocsin menjen, egy házból lépjen ki; ellenben kívánja, hogy a tisztviselők teljesen szabadon nyilvánítsák véleményüket, ha úgy teszik a kormány mellett és hozzá tette — nem czélzásból mondom — •2d
