Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

196 ma. országos ülés 1900. deezember 3-áa, üétfön. hozzátennem, hogy először is ez a költségvetés akár a hazai többi költségvetésekkel, akár a külföld bármelyik művelt államának költség vetésé ve] összehasonlítva, a pontosságnak és a realitásnak a tipusa. Azt szokták erre mondani t képviselőtársaim, hogy miért van akkor időközben több költekezés és miért van az a felesleg? Van azért, mert az országgyűlés a költségvetési törvény tárgyalása után törvényeket alkot, a melyek több millióra rugó kiadásokat foglalnak magukban és ezek fedezéséről gondoskodni kell. Másodszor, ha sehol a világon nem volnának ilyen eltérések a költségvetés ós a zárszámadás között, vannak oly mezőgazdasági országban, a hol a jövedelmek alakulásai a terméstől függnek, a termelési ágak mikénti felvirágozása tehát nem emberi és nem pénzügyminiszteri munkától van föltételezve. De harmadszor, mindebből semmi baj nem származhatik. Itt azt mondani, a mit Csávolszky Lajos képviselő úr mondott, hogy jobb lesz akkor egy generális diszpenzácziót adni a pénzügyminiszternek azért sem lehet, mert hiszen először a számvevőszék, másodszor a képviselőház mindezeket részletesen megbírálja a zárszámadási felmentést megadja. Azért tehát t. ház azt mondani, a mit Buzáth Ferencz t. képviselő úr mondott, — ezt a választások előtt minden esetre igen veszedelmesnek tartom, — nem szabad, hogy tudniillik a pénzügyminiszter, ha az egész ármádiát fináncz mundérba- bujtatja is be, több adót s törvénytelent, mint a mennyit az ország pénzügyi helyzete megenged, nem fog beszedni. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam észrevette-e, hogy mi törtónt vele, ószrevette-e azt, hogy az történt, hogy igaza van s a pénzügyminiszter sem eddig nem tette, sem azután több adót, mint a mennyit az ország pénzügyi helyzete megenged, behajtani nem fog. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés, a mit előre bocsátottam, az ingó tőkének kérdése, . . . Rakovszky István: Na ezt halljuk! Hegedüs Lóránt: . . . vagyis az a kérdés, a melyet Buzáth Ferencz képviselő úr ekként csoportosított: »pénzintézetek, zsidó uzsora, börze, korcsma, hazafiatlan kereskedelemi. Hogy a kereskedelemhez t. képviselőtársam a »hazafiatlan« szót miért függesztette oda, azt nem tudom, mert, bár engem tőle nagy politikai ellentétek választanak el, de azért hazafias szándékában nem kételkedem. (Helyeslés bal felöl.) T. képviselőház! Sehol az egész világon nem népszerű dolog a tőkét védeni, sőt nemcsak nem volna népszerű, de nagyon unalmas lenne, ha én minden elméleti ismeretemet kiraknám a t. ház elé, a mikor még avval is vádolnának — és ebben igazuk volna — hogy a sok angol és amerikai levegő szemeimet megrontotta és még most is érzem csontjaimban annak a nagy munkának és annak az ipari szabadságnak fellendülését, melyet odaát láttam. Mindezek helyett sem nem theoretizálok, sem egyéni dolgaimról nem beszélek, mert hisz sem Buzáth Ferencz képviselő úr, sem én egyénileg érdekelve nem vagyunk, hanem azt mondom: vegyük a dolgot ténylegesen úgy, a mint van. Itt van egy ország ^Magyarország, a melyről némelyek, azt állítjuk, hogy az államnak minden attribútumaival bir, (Helyezés jobbf.lől) mások pedig azt tartják, hogy az államnak csak czíme és jellege van meg benne . . . (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb fel öl.) Kubik Béla: Államadósság az van! (Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Lóránt: Itt van ez az ország, a mely most teljes pénztelenségben, a pénznek teljes hiányában szenved. Senkinek sincs pénze, üzlet nincsen, és az ország úgy eviczkél, mint egy partra vetett hal. Rakovszky István: Harmincz éves politikának az eredménye! Hegedüs Lóránt: És miért van ez? Azon körülmények közül, melyek egy ilyen deroutot megelőzni szoktak, tudtommal nálunk egy sem volt meg. Sem nagy háborúnk nem volt, sem alkotmányunk felforgatva nincs, . . . (Ellenmondétsok a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Hát az ötvenes években? Kubik Béla: Ex-lex! Hegedüs Lóránt: Kubik Béla t. képviselőtársam maga sem fogja elhinni, hogy ez az üzlettelenség az ex-lex következménye. (Élénk tetszés jobb felöl.) Kubik Béla: De fel volt forgatva alkotmán yunk! Hegedüs Lóránt: Sem olyan nagy^ ipari spekuláczió, a mely nálunk is, másutt is deroutot vonhat maga után, nem történt. Pénzünk még sincs. Miért van ez? Egyszerűen az törtónt, hogy a külföld a tőkét, miután másfelé van engageálva, elvonta tőlünk. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Ebből tehát világos, — azt hiszem, ezt tovább bizonyítani felesleges, — hogy tőke, megtakarított pénz, vállalkozási szellem magában az országban nincsen ós különösen nincsen abban a mértékben, hogy mi üldözhessük. Mert ez az ingó tőke nem oryan, mint a spárga növény, hogy mihelyt kidugja fejét a földből, burát terítsünk rá, hogy a napvilág ne érhesse. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Mi pénztelenségről panaszkodunk s akkor itt előállunk egy bunkó-