Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
(>33, országos ülés 1ÍMX). deczember 3-án, hétfőn, jpy val és 1essük, hogy a tőke, mint a vakondok niikor üti fel a fejét ós aztán rajtaütünk. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Nem azt mondom én, t. képviselőtársaim — ez ellen' semmi kifogásom nincsen, — hogy a visszaéléseket ne üldözzük. Hiszen üldözi azt mindenki; hanem azt mondom, hogy önök mást a tőkéről nem is tudnak, mint a visszaélést. Rakovszky István: Mert csak azt látjuk! Különösen ott látjuk a visszaéléseket Matlekovics úrnál! Hegedüs Lóránt: Ha azok az eszmék, a melyeket Buzáth Ferencz t. képviselő úr oly gondosan összeállított, az ország közvéleményébe belemennek és megtelítik a levegőt, akkor feltörheti a kormány a tenyerét csatornák ásásában vagy gyárak alapításában ós eredményt elérni mégsem fog. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ennélfogva t. ház, azt hiszem, hogy felesleges tovább bizonyítanom, hogy semmi érdekünk sincsen, hogy a tőkét üldözzük, mert tőkénk nincsen, ha pedig ily fogadtatással várjuk az idegen tőkét, lesz neki annyi esze, hogy Magyarországba bejönni nem fog. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ez volt a két előrebocsátás t. ház, és ezek után méltóztassék megengedni, hogy a miként előbb is jeleztem, visszavonuljak a saját pozicziómba. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Hogyha ezeken a helyeken nem találtunk olyant, a mit üldözni kell, hogyha ezekben a dolgokban nem találtunk olyant, a mely ama nagy nyomorúságos kiállításon díjat nyerhetne, akkor nincs más hátra, mint hogy azokat az eszközöket vizsgáljuk, a melyekkel az állam rendelkezik és megnézzük, hogy van-e itt hiba ós hol van a hiba. Én ezt két téren látom. Az egyik a fogyasztási adók, a másik az egyenes adók kérdése. Az elsőről igen röviden fogok szólani, a másodikról, hogyha lehet még rövidebben. A íogyasztási adóink, t. ház, akként vannak nálunk rendezve, hogy tudvalevőleg azoknak egy része Ausztriával közös alapokon nyugyszik, a másik nem ós így gyakran halljuk a függetlenségi párt részéről azt a vádat, hogyha felszabadítanék az Ausztriával való közösséget és fogj^asztá.si adóinkat új alapra fektetnők, a, hetyzet egészen megváltoznék. Ezzel szemben, t. ház, az a tiszteletteljes véleményem, hogy fogyasztási adóink közül egy sem oly jó, mint azok, a melyek közös alapon állanak és hogy mindazon adók, a melyeket ez alapon állapítottunk meg, tudnillik a czukor-, sör- és szeszfogyasztási adók, mindenki előtt, a ki pénzügyi dolgokkal foglalkozik, úgy pénzügyi technikai, mint az adószedós beosztása ós a beszedés mikéntje tekintetében valóságos inyencz falatnak tekintetnek. És valóban első csalódásom, a mely ebben a, parlamentben ért, az volt, a mikor láttam, hogy a inig a bureauban hányszor formulázzák az ily adótörvényeket, például csak a szeszadókról szóló törvényjavaslatot hatszor dolgozták újra, a hol minden legkisebb büntetéselengedésnek pénzügyi hatását egészen a székelj- havasokig ki kellett számítani, addig itt e parlamentben egy pár pillanat alatt végeztünk e törvénynyel és mindenről beszéltünk, különösen közjogi dolgokról, csak arról nem. a mi a tárgyra vonatkozott; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) fogyasztási adóink kérdésében tehát — minthogy a közös adókon nem segíthetünk, — állítom azt, hogy saját belső adóink közül a húsadő az, a melynél változtatást kell tenni. (Halljuk! Halljuk!) Alaptételem az, és azt hiszem ezt a t. ház is elfogadja, hogy a fogyasztási adóknak a ez élj a az, hogy lehetőleg ne a szegény osztály fogyasztását adóztassuk meg, vagy a mennyiben ez nem lehetséges, legalább nem az okvetetlenül szükséges úgynevezett betevő falatot. Ebből a tekintetből úgy a hús-, mint a borfogyasztási adó súlyos kritika alá esik (Mozgás.) és itt mejegyzem, hogy e két adó közigazgatási szempontból is a legrosszabb, mert míg a többi fogyasztási adók összpontosulva vannak a termelőnél: addig a hús- ós borfogyasztásadók a szétszórt hálózatnak olyan csomóját kívánják meg, a mely valósággal igen nehezen fizeti ki magát. (Igaz! Úgy van!) Azt állítom, t. ház, hogy lehetséges volna ezt a terhet, a mely a fogyasztási adók tekintetében a népen nyugszik, arányosabban megosztani, vagy lehetséges volna a szegényebbek terhét felnyomni a gazdagabbak, tehetősebbek vállaira, illetve, hogy finánczkifejezóssel éljek, oty adózási tárgyakat találni, a melyek jobban megadóztathatok, mint ezek. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Állítom azt, hogy a hasadó, mint állami adó megszüntetendő. Hogy miért állítom ezt, t. ház, erre azt hiszem senki előtt példákat felhoznom nem szükséges, csak azt mondom, hogy Németországnak a. húsfog3 T asztása úgyszólván nyolcz év alatt fejenként 40 kilóról 46 kilóra emelkedett, holott nálunk húsfogyasztás emelkedése úgyszólván nem létezik. És állítom azt — ez az egyetlen általános nagy mondás, a mebyet beszédemben használok, — hogy Magyarországon kivűl nincs olyan földmívelő ország, a hol a hús olyan drága volna, a nélkül, hogy a gazdák jól el tudnák adni állataikat. (Általános helyeslés.) Ennek alapján, t. ház, ha áldozatokkal jár is, ha talán némelyeknek kényelmetlen is, próbáljuk meg, vájjon nem lehetne-e a húsadót valamikóp, vagy egészen eltörölni, és
