Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

638. országos ölés 1900. deczeaiber 3-án, hétfőn. J9J semmi joghatálya és következménye és az az állam törvénye szerint tulaj donképen törvénytelen, frigy? Nem feladása-e ez a keresztény alapnak? Nem feladása ez a keresztény szupremácziának, nem félrelökése ós szótszakítása azoknak a kötelékeknek, a melyek nemzedékeket csatoltak nemzedékekhez kilencz századon keresztül ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az utolsó öt esztendő alatt már ez volt a helyzet, és szerintem ebben van a kulcs a magyarázatra ahhoz, hogy a törvényhozás ez idén nem érezte szükségét a professio fideinek. De képmutatás is lett volna ez, mert a múltnak, a keresztény elveknek, a keresztény czivilizáczió százados elemeinek és szent kapcsainak becsülése nincs meg többé a törvényhozók szivében. (Élénk helyeslés a szélső balközépen.) Nagyon szerettem volna egy kis statisztikát összeállítani az utóbbi öt esztendőről, a mióta tudniillik az új egyházpolitikai törvények életbe vannak léptetve. Szerettem volna összegezve bemutatni ezeknek az egyházpolitikai törvénj^eknek káros hatását. Azonban nem tettem, nem tehettem azért, mert roppant nehézségekkel volt összekötve. Sok mindenféle helyről, szövevényes útón-módon, nagy fáradsággal, időpazarlással kellett volna a kimutatást összeállítani, főképp azért, mert némely vallásügyi részletek, mintha valamely üzletről volna szó, a jelentésekben nem lélekszám szerint, hanem perczentekben vannak kitüntetve. Nem akartam tehát túlságosan fáradni, és így csak a legutolsó két esztendőről mutatok be egy pár adatot; ismétléséül részben azoknak, a miket Molnár János t. képviselő úr bemutatott, de vannak más adataim is. 1898-ban a polgári házasságkötések száma 134.541, az egyházi házasságkötések száma 124.821, tehát egyházilag nem kötötte meg házasságát 9720 pár, azaz 1944 egyén; 1899-ben polgári házasságkötés volt 147.912; egyházi házasságkötés 135.090, tehát egyházilag nem kötötte meg házasságát 12.822 pár, azaz 25.644 egyén. Keresztények és zsidók közt házasságot kötöttek 1898-ban 339 esetben, 1899-ben pedig 378 esetben. A hivatalos kimutatás szerint négy év alatt felekezetlenné lett 12.803 egyén; keresztség nélkül maradt keresztény szülőktől származott gyermek 1898-ban 4.712, 1899-ben 15.056. Molnár János: Négyszer annyi? Páder Rezső: Nagyon érdekes, t. ház, az a kommentár, a melylyel a kormány ezeket az adatokat nekünk itt előterjeszti. Szinte örül annak, — bár nincs ez a kifejezés a jelentésben, de a ki olvassa, konstatálhatja, hogy szinte örül annak, — hogy az egyházpolitikai törvényekben nyújtott vallási szabadságokkal mentül kevesebben élnek. Furcsa, és feltűnő az, hogy az államkormányzat annak örül, hogy az ő törvényeit a közfelfogás nem ismeri el áldásosnak és elégségeseknek. Mert mit jelent, t. ház, ez az öröm ? Vagy káröröm akar lenni a felett, hogy az egyházpolitikai törvényalkotásokat ellenzőknek jóslatai nem egész mértékben valósultak meg, és így a revízióra törekvők nem érvelhetnek nagyobb károkra való hivatkozással; vagy pedig az öröm valóságos, de akkor beismerése annak, hogy a vallásfelekezeteken kivűl maradás, a gyermekeknek kereszteletlenűl hagyása, az egyházi házasságkötésnek és ezzel a vallási kötelességeknek elhanyagolása állami szempontból nem helyes, és nem kívánatos. (Úgy van! balfelöl) De ha azt akarja jelenteni a hivatalos öröm, akkor azt kérdem, mi a manónak erőltették az állam érdeke ellen az ilyen törvényeket, és miért tartják fenn továbbra is? És ha a t. kormány bizonyos megelégedéssel mutat rá, hogy a polgári házasságkötéseknek csak 3—5. illetőleg 7%-ka nem részesült egyházi áldásban, 93—95 és illetőleg egyes felekezeteknél 97°/o-ka pedig részesül: akkor azt kérdem, minek kellett hát a polgári kötést oly nagy lármával erőltetni, mikor maga az állam lát ós keres korrekcziót abban, hogy a polgárok vallási fórumaikhoz járuljanak? Mert úgy hangzanak ezen kormányjelentések, mintha az államnak érdeke volna, hogy a polgárok teljesítsék vallási kötelességeiket, és házasságukat a vallási fórum előtt is kössék meg. De ha ez a czél, akkor kérdem, miért kellett az egyházi fórumoktól elvenni a házasságkötési jogot, és a polgárilag összekötött egyéneket még is külön az ő egyházi forumokhoz utasítani ós így egy dolgot, egy formálist kétszer is megkövetelni azoktól a szegény zaklatott polgái'októl ? (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az pedig szerintem csak nyárspolgári felfogás, ha valaki azt mondja, hogy a vita tárgya itt az áldás, vagy nem áldás kérdése. Szó sincs róla, nálunk például a katholikusoknál a punktum szaliens a házasságra vonatkozó dogma és az arra felépített egyházjognak ereje, ós a hívekre kötelező volta. Ha márt most (Halljuk! Halljuk!) állami érdek az, hogy a polgárok ezt respektálják és ezt magukra nézve kötelezőnek tartsák, akkor ismét kérdem, miért volt szükséges az egyházaktól elvenni a házasságkötési jogot; mert akkor nem igaz az, hogy egységes házasságjogot kaptunk, hanem az történt, hogy 7—8 házassági jog mellé még egy kilenezediket is alkottunk. Ez nemcsak