Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-623

192 623. országos ülés 1900. lelkiismereti konfliktusokat okoz, hanem felesleges formalitásokkal és nagy anyagi károkkal is sújtja az államot és polgárait. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) A statisztikai adatok magukban véve ós az azokat kisérő kommentárok felkeltik a revízió gondolatát; azok a sérelmek pedig, melyek az egyházpolitikai törvények a hitleveleken, a keresztényérzületen és hitéleten ejtettek minden embert, a ki vallására és keresztény voltára ad valamit, okvetlenül felhívnak, hogy a revízióra törekedjék. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) Mi követeljük és pedig elsősorban a katholikusok nevében a revíziót, annak daczára, hogy az mondatik, hogy a katholikusok egy része nem követeli. Mert azt mondjuk, hogy jogosítva vagyunk követelni a katholikusok nevében nem talán egy a katholikusok tól nyert specziális mandátum erejénél fogva, hanem azért, mert a revízióra vonatkozó pont a mi egyházunk főrendéi idevonatkozó állásfoglalása értelmében van felvéve a mi program munkba, mert ők — hiába mondják az ellenkezőt — minden hívüknek, mint polgárnak is kötelességévé tették a revízióra való törekvést. Ez nem tisztán néppárti programm, a mint ránk akarják fogni, nem egy frakczió programmja, hanem kötelességszerű programmja minden katholikus embernek. (Ugy van! Úgy van! bal felöl) A mi protestáns felebarátainkat illeti, azt gondoljuk, hogy szószólóik lehetünk a revíziónál, mert végre is nem vagyunk sem vakok, sem süketek, mi látjuk, halljuk mi történik a protestánsoknál, tudjuk, hogy már ezen alkotások behozatala előtt nagy aggodalmaik voltak ós sok helyen állást akartak foglali ezen alkotások ellen és csak vezető matadórjaik, a kik egyúttal politikai nag\rságok is, beszélték rá őket, hogy támogassák ezen javaslatokat. A mi pedig most történik köztük, az nyilván a revíziónak óhajtása. (Halljuk! Halljuk!) Ott vannak a bihari, borsodi, felsőbányai, és más protestáns egyházkerületek gyűlései, hallottuk az illető főpásztoroknak jelentéseit, olvastuk szaklapjaikat, melyekben az egyházpolitika egyik másik része ellen feljajdulnak. Mi mindezen tüneményeket látjuk ós mint törvényhozó képviselők ne volnánk jogosítva tudomásul venni azokat, szószólójuk lenni, akkor, a mikor más szószólójuk nem akad, midőn elsírják panaszaikat, mint például maga Szilágyi Dezső gondnok úr is bevallotta a felsőbaranyai református egyházkerület gyűlésén, hogy látja, mily nagy veszélyek fenyegetik egyházát az egyházpolitikai törvények következtében, de hozzá teszi, hogy reméli, hogy egyházának szervezete erősebb lesz, ós kibírja a decKember 3-án, hétfőn. veszélyeket, (Egy hang balfelöl: Rosenberg Gyula nem panaszkodik!) Azután a nép között megfordultunk ; igy magam is protestáns választóimat itt-ott megkérdeztem, vájjon szádad-e az ő lelkészüknek a szószékről hirdetni ezt, hogy a házasság merő polgári ügylet ? Azt mondták, hogy nem szabad ezt hirdetni, mert kitiltanák az ilyen papot a községből; azt mondták mindenütt, hogy a házasságkötés náluk is vallási lelkiismereti ügy, isteni törvények tekintélye és oltalma alatt áll, ós vallásos nimbuszszal van körülvéve. Minket nem csüggeszt el ezen törekvésünkben semmiféle pillanatnyi nehézség, mely most még a mi óhajtásainknak megvalósítását akadályozza. Minket nem ijeszt meg még grófCsáky Albinnak főrendiházi elnökké való kineveztetése sem. Mikor ez a kinevezés megtörtént, akkor a jog, törvény és igazság kormányának kebellapja, a »Budapesti Napló* (Úgy van ! Úgy van! Derültség balfelöl.) azt monda, hogy ezen főrendiházi elnökké kinevezés újabb szentesítése az egyházpolitikai törvényeknek, ós hozzátette, hogy ő is annak tartja és ebből a néppárt láthatja, hogy fönt nem mehet semmire a revízióval ós nem remélhet semmit. Ettől mi, t. ház, nem ijedünk meg. Azt tudjuk, hogy ez alkalommal megsértetett egy tételes törvény, a mely a főrendiház reformjáról szól; de ez minket nem tud visszatartani attól, hogy rendes alkotmányos úton a rósz törvénynek megváltoztatására ne törekedjünk. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) Azt kérdik tőlünk, hogyan értjük mi a reviziót, hogyan képzeljük a részleteket? Hát ezen részleteknek előadásától megkimólem a t. képviselő urakat, mert ez már a kodifikáláshoz tartozik. Csak visszamutatok arra, hog}

r micsoda nyilatkozatok tótettek annak idején a katholikusok részéről, a katholikus egyháznak illetékes tekintélyei és főpapjai által. Reámutattak a legmagasabb trón és a magas kormány elé terjesztett előzetes memorandumra, hol vázolták mindazon sérelmeket és veszedelmeket, melyek ezen törvényekből keletkezni fognak. De nyilatkoztak ők a törvény meghozatala után is. Visszamutattak továbbá azokra, a miket előbb említettem, a mik a protestantizmus kebelében vóghezmennek. Ezek önöknek elég tájékozást nyújthatnak arra, hogyha akarják a reviziót, mily javaslatokat tegyenek. Mi csak azt tesszük hozzá, hogy mindaddig, míg a jelzett sérelmek orvosolva nem lesznek, hiába beszéljen bárki e házban valláskülönbség nélkül, paxról és paczifikáczióról, addig békesség és megnyugvás nem leszen. De nekünk nemcsak ebből a szempont-