Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
188 023. országos ülés 1900. deezember 3-á,n } hétfőn. pással, és kegyelet gyakorlása amaz — a vasárnap megszegésével, e kettő közt nem látok semmiféle különbséget. Felhívom a t. földmívelésügyi miniszter úr kegyes figyelmét is arra, hogy a mezőgazdasági múzeum a Kerepesi-úton a legfőbb sátoros ünnepekkor, karácsony, húsvét, pünkösd első napján is nyitva van, a mikor minden múzeum zárva van, és ez nem lenne baj, ha az alkalmazott felügyelőknek, szolgáknak nem kellene szolgálatban lenniök. Védeni kell a kisembereket, ezt halljuk minden oldalról, s hozzá teszem, hogy most a túloldalról többször halljuk, mint innen; de hogyha szövetkezetek alakulnak, (Halljuk! Halljuk!) a melyek egyenest a kisembereknek védelmét czélozzák . . . Rakovszky István: Mit mond Mandel Pál ehhez ? Páder Rezső: ... és azok keresztény alapra helyezkedve az üzleti életben, a hitelnyújtás és árúközvetítés terén tisztességet, keresztény becsületességet, mérsékelt hasznot, vallásos alapon nyugvó felebaráti szeretetet és józan takarékosságot akarnak meghonosítani, (Tetszés balfelöl.) akkor előáll a pénzügyminiszter úr és azt mondja, hogy ő ezeket helyteleníti, mert úgy mond, az ilyen keresztényi szövetkezés, felekezeti alapon áll ós gyűlöletet szít, holott a kereszténység Magyarországon nem felekezet, az az őrült hajsza pedig, mely az üzleti életben a kenyér után való küzdelemben meghonosította a szédelgést, a becstelenséget, a melyről azt mondják: tisztességtelen verseny, a hamisítást, rendszeres csalást a keresztényi életnézettel homlokegyenest ellenkezik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És ha önök ezen felfogásunkban és a megfelelő törekvésben antiszemitaságot látnak: arról mi nem tehetünk. De önök elárulják ezzel, hogy mind azt a rosszat, a mi ellen mi küzdünk, tényleg a szemitáknak tulajdonítják. (Élénk derültség bálfelöl.) Különösen most, mikor a magyar nemzet keresztény hitre való térésének, a magyar keresztény czivilizácziónak, a magyar keresztény királyságnak kilenczszázados évfordulóját tartjuk, nem illik, sőt azt mondom, hálátlanság a keresztény jelző ellen protestálni és a keresztény szegény nép védelmére, erkölcsi ós anyagi érdekeinek élősegítésére irányuló társadalmi akcziót helyteleníteni és rosszalni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ugyan mi roszszalni való van a keresztény szövetkezetben? Az-e, hogy a keresztény népet védelmezik? Vagy az, hogy keresztény jelzőt használnak? Hát a keresztény népet nem szabad védelmezni társadalmi úton, mikor világos az, hogy rövidséget szenved, és tönkre megy? Vagy nem szabad a keresztény jelzőt használni, mert az ellenségeskedést mutat, gyűlöletet szít a nem keresztények ellen? Mióta? Hiszen a társadalmi téren látjuk, hogy vannak keresztény — ós itt már megteszem azt a különböztetést, — hogy katholikus és protestáns, irodalmi egyletek. Vannak keresztény árvaházak, keresztény menházak, keresztény ápoldák ós a keresztény társadalomnak egyéb ilyen sorakozásai és alakulásai. Hát ezek mind veszedelmesek és elítélendők? Ha igen, akkor itt kezdem, azaz itt kellene kezdenem a leszámolást. Vagy csak az anyagi téren nem szabad a keresztény társadalomnak magát védelmeznie? Micsoda logika ez? Örüljenek, ha a társadalomban ilyen sorakozás történik; úgy is az a baj, hogy mindig az állam frakjába kapaszkodnak az emberek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hagyják őket, hadd sorakozzanak, és a mi a keresztény jelzőt illeti, az nem rosszalni és nem szógyelni való. Az zászló ugyan, de nem a támadásra, hanem a védelemre szólít. (Elénk tetszés a baloldal némely padjain.) Ugyan hol mondottuk mi azt, hogy támadók vagyunk ? Ezt mondhatták talán egyes kereskedők, különösen a hol a viszonyok a zsidóságot előtérbe vitték, s a védekezés a támadás színezetével birhat. Ámde programmunkban van-e arról szó, hogy mi antiszemiták volnánk? Mi nem ezt, hanem a keresztény jelzővel azt a törekvést óhajtjuk jelezni, hogy a keresztény irány, a keresztény életfelfogás, a keresztény világnézet, a keresztény erkölcsök minden téren, szellemi, a társadalmi és az anyagi téren is érvényesüljenek. (Úgy van! balfelöl.) Mi ezzel azt akarjuk megvallani, hogy mi Magyarország boldogulását rígy erkölcsi, mint anyagi téren nem látjuk máskép munkáihatónak és elérhetőnek, mint keresztény alapon. (Úgy van! balfelöl.) Mi tehát nem vagyunk antiszemiták, antiszemiták olyan értelemben, mintha folytatása volnánk annak a antiszemita pártnak, vagy mintha mi Isten tudja micsoda szövetkezésben állanánk Luegerókkel, a mint azt múltkor Mandel Pál képvizelő úr a szemünkre hányta. (Zaj balfelöl.) Mielőtt azonban beszédének erre a részére reflektálnék, engedjék meg, hogy felújítsam azt, a mi a csütörtöki ós pénteki ülésében történt, ennek csak egy kis részletét mutatva be, azt tudniillik, hogy Mandel Pál úr a többi között így szólott a néppártról! (Zaj és felkiáltások balfelöl. Halljuk! Halljuk! olvassa): »A néppártot. . . .« (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Rakovszky István: Ezt jó lesz meghall-