Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-623
628. országos ülés 1900. deczember 3-án, héfőn. 185 mány, akkor egyszersmind az egész ország háláját és elismerését is vívná ki. Különben magát a költségvetést, miután a t. kormány elnök úr személye iránt teljes tisztelettel és feltétlen bizalommal vagyok, politikai progjarnmját pedig, melyet ő, mint a szabadelvű pártnak hű és régi bajnoka, s mindenkor egyik legillusztrisabb vezerfórfia adott, a szabadelvű párt progjammjával és így az én programmommal is mindenben megegyezőnek találom, s ekként szívesen elfogadva őt a liberalizmus terén vezéremnek, ismerem ós mindenkor készséggel követem... (Zaj a szélső baloldalon. Az elnök csenget) Azt hiszem, az természetes, hogy a liberalizmus terén a kormányelnököt mindig szívesen kö" vetem, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) Minthogy azt látom, hogy az összes miniszteri tárczák mind kifogástalan és feltétlenül szabadelvűpárti képviselők kezére lettek és vannak ma is bízva. (Zaj a szélső baloldalon). Pichler Győző: Igazi szeczessziós beszód ! Gajáry Géza: És minthogy maga a költségvetés nyújtja mind azt a biztatást ós megnyugtatást, mely viszonylag a mai nehéz viszonyok között ós ilyen válságos helyzetben csak elgondolható, és feltétlenül dokumentálja azt örvendetes tényt,' hogy az ország pénzügyeinek vezetése olyan államfér fíúra van bízva . . . Molnár Jenő: Mit mond majd ehhez a beszédhez Bánffy? Gajáry Géza: Tessék tőle megkérdezni! Minthogy, ismétlem, az ország pénzügyeinek vezetése olyan államférfíúra van bizva, a kinél alkalmasabb és kiválóbb egyéniség ezen fontos kormányzati ágat még sohasem vezette . . . Visontai Soma: Még a Bimbó-utczában sem ? Gajáry Géza: . . . Úgy látszik, a képviselő úr nagyon jól ismeri a czímet; én nem is tudom pontosan Bánffy új lakczimót. Mindezeknél fogva az 1901. évi állami költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Szíveskedjenek a képviselő urak hely őket elfoglalni. T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Ki következik szólásra? Buzáth Ferencz jegyző: Páder Rezső! KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXXI. KÖTET. Páder Rezső: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Ismét egy költségvetés fekszik előttünk, a mely hivatva van — ós első tekintetre igen alkalmas — elhitetni a könnyen hívő magyarral azt, hogy pénzügyeink teljesen rendben vannak, államháztartásunk egyensúlya biztosítva, ós hogy bevételi forrásaink kiapadhatatlan volta, minden kétségen felül áll. Ennek a szegény magyarnak pedig ez kell, mert ő szeret a költségvetés füzeteiben is délibábot látni, szereti magát csalódásban ringatni, és örül annak, hogy milyen fortélyosak a pénzügyminiszter urak ós hogyan tudják éveken keresztül úgy készíteni a költségvetést, hogy az felesleget mutasson. A t. pénzügyminiszter úr jól ismeri a magyar embert és ennek megfelelőleg hangsúlyozza, hogy költségvetése reális, mert szerinte a realitás abban van, hogy a tónyleges kiadások nem haladják túl az előirányzottakat, a bevételek pedig nem kisebbek az előirányzottaknál. Hogy a társadalom képe, az emberek élete, megélhetési viszonyai, a milliók sorsa összhangban van-e a költség Tetessél, azzal keveset törődik, a fősúlyt arra helyezi, hogy meglegyen a pénzügyi egyensúly. T. ház! Az emberek nagy része nem eszik rendes kenyeret, pót élelmi szereken tengeti életét; (Úgy van! balról.) vagy mint Keleti statisztikus kiíejezi magát, nem jut elég fehérnyéhez; a fogyasztási adók elviselhetlenűl nehezednek főkép a szegényebb néposztály kisiparososztály pusztulóban van; a földbirtok két milliárdnál nagyobb jelzálogos és egyéb adósságokkal terhelve; az államkölcsönök szintén ilyen horribilis magasságra felrugtatva; a városok, községek és megyék fülig eladósodva, a legszükségesebb kultúrintézmények hiányában, r az ország helyzete valóban megdöbbentő. Es a költségvetés mégis természetesen azt akarja szuggerálni a polgároknak, hogy nem kell aggódni; és azt az éveken keresztül mesterségesen táplált ellentétet mutatja, mintha az állam és a nemzet két különböző dolog volna, 'mintha az államnak és nemzetnek sorsa egymástól független ós önálló volna, úgy hogy míg az egyik rózsás helyzetben van, addig a másik a tönkrejutás szólén lehet. Minden rettentő komolysága mellett felette izgatja az embernek nevető idegeit az, hogy míg milliók rimánkodnak segítségért, addig a kormányzat szilárdságát mutogatják nekünk és bizonyos pokoli ügyességgel az ország fmancziális helyzetének virágzását. (Úgy van! balról) Valóban, szerintem a költségvetésnek ós a társadalom helyzetének ily diszharmóniája igen eszembe juttatja azt a bizonyos képet, a melyet a képviselő urak is ismer24
