Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

168 622. országos ülés 1900. noTember 30-án, pénteken. lapok előállítására. E 200.000 forint értékű levelező lapokból értékesített 40.000 forint értékűt, 160.000 forint értékűt nem birt értékesíteni, azt egyszerűen meg kellett semmisíteni. És most a kormány előáll, hogy ezen 160.000 forintra adjunk fedezetet. Nem birta értékesíteni a 160.000 forint értékű levelezőlapot azért, mert a kormány meggondolatlanul osztrák értékű levelezőlapokat állíttatott elő, és mikor most az új korona értékű levéljegyek forgalomba jöttek, a 160.000 forint értékű levelezőlapot nem lehetett a közönségközé bocsátani. Mikor egy miniszter az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül ily kiadásokat eszközöl, akkor a legkevesebb, a mit tennie kell, az, hogy a teljes szavatosságot és felelősséget elvállalja. Ha ez a felelősség nem nyer az életben érvényesülést, akkor az ország vagyonával könnyelműen, lelkiismeretlenül garázdálkodhatik bármely miniszter. Ilyen s ehhez hasonló számtalan esetet lehet felhozni a költségvetésből, a melyek mind lehetetlenné teszik, hogy ezt a költségvetést megszavazziúi. Beszédem elején megemlítettem, hog}" nem egyedül ez az indok vezet engem, midőn ezt a költségvetést meg nem szavazom, hanem az az indok is, hogy ezen politikai rendszer fentartására és folytatására egyetlenegy fillért sem vagyok hajlandó megszavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.} Ezen politikai rendszernek megítélésénél két téves nézet az, a mi a világos tisztalátást ós megítélést elhomáh^osítja. Két irányban rettenetes tévedésben vagyunk, mety ezen politikai rendszernek körvonalait nem engedi tisztán látnunk. Ezen két tévedés egyike az, hogy Magyarországon általános az a nézet, hogy 1867. óta sokat haladtunk. A második, a mi ennek természetes következménye, az. hogy ha az 1867-iki törvények és intézmények lehetővé tették, hogy az ország ily nagy haladást tegyen, akkor azok a bajok, azok a rossz viszonyok, melyek most kétségtelenül vannak Magvarországon, nem az 1867-iki töi-vényekben, hanem másutt is, másban gyökereznek. Nem vélek tévedni, ha azt hiszem, hogy a jelenlegi politikai rendszer gyökerei ezen két tévedésnek talajában nyerik erejüket ezen politikai rendszernek további fenmaradhatására. Igaz, hogy 1867 óta soka/t haladtunk, ezt nem lehet tagadni. De ha ezen haladásnak értékét, becsét akarjuk megtudni, meg kell vizsgálni, miből áll ez a haladás, hol vette eredetét, miből támadt? 1867-ben Magyarország összes államadóssága a földtehermentesítósi adóság volt, s a földbirtokát terhelő öszszes jelzálogteher 120 millió forintot tett ki. 33 esztendő imílva Magyarország, mint állam, felvett 2.200 millió adósságot Magyarország birtokai pedig jelzálogilag meg vannak terhelve 1.300 millióval. Ha már most ide veszszük, a mivel megterhelték magukat a megyék, városok, községek, egyesek — a közczélra — hozzájárulás és másféle czímeken, ós ha ide vesszük mindazokat a joónzeket, a melyek befolytak a magyar állam ingatlan vagyonának eladásábód és a. közös aktívákból, épen 10.000 millió koronára megy az az adósság, a melyet Magyarország 1868 óta csinált. Már most méltóztassék elgondolni, hogy míg ezt az irtózatos összeget felvettük, kiadtuk, elköltöttük, (Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) addig csak csináltunk valami üzleti forgalmat, addig csak beszereztünk valamit '? Ebből a tízezer millió koronából csak lehetett iskolákat, kaszárnyát, vasútat építeni? 33 esztendő alatt ezen borzasztó sok pénzből sokat fordítottunk munkára, keresetre, ós sok ember kezén meg is ragadt valami, kik aztán vagyont is szereztek. De ez nem az ország előrehaladását mutatja, hanem csak azt, hogy abból a 10 ezer millió koronából tudtunk építeni ós beruházásokat eszközölni. Itt következik a második baj; mert most bekövetkezett a pangás. Rögtön, a mint elfogyott a kölcsönzött pénz, a mint további hitelműveletekkel nem tudtuk a pénzt szaporítani, beállott a szegénység ós elégedetlenség. Es kitűnt a második baj ; keresnők a baj forrását, de nem tudjuk, hogy hol van. Aziránt mindannyian tisztában vagyunk, hogy Magyarország anyagi viszonyai rosszul állanak. A bajok forrását kutatjuk, de nem találjuk meg. Egy^es társadalmi osztáfyok egymás ellen kelnek harczra, épen azok, a melyeknek karöltve kellene egymással járni, a melyeknek egymást támogatniuk kellene; mert együk társadalmi osztály azt gondolja, hogy a másik osztály nagyobb előnyben részesül az állam részéről, és keresi mindenütt a bajt, de nem találja. Szimptómákat talál csak, de a szimptomák forrását nem birja megtalálni. Méltóztassék megengedni, hogy egy németországi újság kis ujdonságját, a mely véletlenül került kezembe, felolvassam: »Reggel felébredt a- ház gazdája és szőnyegekkel borított szobája tele van vizzel. Össze lármázza a ház népét, hogy ki eresztette ki a vízvezetéki vizet. Az inas a szobalányra, a szobalány a komornára, a komorna az inasra fogja a dolgot; egymást gyanúsítják, egymást rágalmazzák, és az a ház, a mely rövid idő előtt a béke és a kölcsönös bizalom fészke volt, egyszerre a gyűlölködés, a piszkolódás tanyája lesz, ós pedig minden