Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

6á2. országos illés Í900. november 30-án, pénteken. 167 eszközölt, mely előirányozva nem volt. 1897-ben a kiadásokban 17 millió, a bevételekben 33 millió forint volt a különbség. 1898. évben ugyanaz a különbség a kiadásoknál 18 millió, a bevételeknél 34 millió volt. 1899-ben a kiadásoknál négymillió, a bevételeknél 35 millió forint fordult elő, a, melyekre nézve a költségvetésben előirányzat nem volt. Már most ez öt óv alatt, a jelen évet nem véve, mióta a pénzügyminiszter úr kezeli az államkincstárt, 70 millió forint oly kiadást tett, a melyre nézve a törvényhozás neki a törvényben felhatalmazást nem adott, és 170 millió forint oly bevételt eszközölt, a mely a törvényben előirányozva, nem volt. Nem arról van itt szó, t. ház, hogy az előirányzatnak, kivált a bevételeknek pontosan meg kell egyezni a tényleges bevételekkel. Az állami életben' vannak elemi csapások, vagy sok más sürgős dolgok, a melynek kiadásait fedezni kell, különben úgy erkölcsi, mint anyagi veszteséget szenvedünk. De ha most azt látjuk, hogy öt éven keresztül minden évben rendszerint 35—40 millió volt a különbség a bevételeknél, ez csak egyet jelenthet: azt jelenti, hogy a miniszter úr teljesen nem ismeri az ország jövedelmeinek forrásait és nem képes egy normális alapon álló budgetet előterjeszteni ; vagy jelenti azt, hogy a. pénzügyminiszter úr szántszándókosan titkolja, el a bevételek összegét, készakarva teszi kisebbre a bevételeket, mint a mint tehetné a rendelkezésre álló adatoknál fogva. Ily körűimének közt mi a czélja annak, hogy mi heteken, hónapokon keresztül bíbelődünk a költségvetéssel, mikor soha egyetlen évben egyetlen rovatot sem tartunk meg. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ha a t. pénzügyminiszter úr nem ismeri az országnépének adózóképessógét, és ha nem bir kellő tájékozással az ország szükségletéről, akkor legjobb, ha általános felhatalmazást kór az országgyűléstől arra,, hogy hajtson be annyit, a mennyit tud, adjon ki annyit, a mennyit jónak lát, ós az országgyűlés végén terjeszszen be számadást, de ne tegye nevetségessé az országgyűlést azzal, hogy itt heteken ós hónapokon át tárgyalunk egy költségvetést, a melynek sem kiadási, sem bevételi rovatainak egyetlenegy tótelét sem tartják meg. Hogy a pénzügyminiszter úr szántszándókosan teszi kisebbre a bevételeket, az kétségtelenné válik azon indokolásból, a melyet expozéjánál szokott elmondani. Azt mondja, hogy nagyon helyesen cselekszik, a mikor a bevételeket mindig 35—40 millióval kisebbre teszi a tényleg befolyó összegnél, mert így az időközben felmerülő kiadásokra megvan a fedezet és nincs szükség hitelműveletekhez folyamodni. Ez, t. miniszter úr, nem helyes; ez az országgyűlés, a törvényhozás önrendelkezési jogának megtévesztése, kijátszása. Mert ha a t. pénzügyminiszter úr minden esztendőben, midőn a költségvetést beterjeszti, nyíltan, őszintén, leplezetlenül megmondja, hogy íme, országgyűlés, 35—40 millióval több a bevétel, mint a kiadás, ennyi van az országgyűlés rendelkezésre, tessék intézkedni : akkor a törvényhozás bölcseségétől függ, hogy mit csinál a fölösleggel. Az országgyűlés bölcsesége vagy azt határozza el, hogy a legsúlyosabb adókkal zaklatott nép terhein könnyít udóengedóssel, (Halljuk! Halljuk a szélső baloldalon.) vagy pedig beruházásokat tesz, a melyek ép azoknak szolgálnak előnyére, a kik nehéz körülmények közt küzdenek, vagyis a szegény embereknek. De ha az országgyűlés nem tud erről semmit, mint például most is, ha az országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy tájékozza magát, mert nincs tudomása az előlegről, akkor annak a feleslegnek felhasználása tisztán a miniszterek önkényére van bizva és a miniszterek meddő kiadásainak fedezésére szolgál. (Ellenmondás a jobboldalon.) így van ez a kiadásoknál is. Az állam életében elkerülhetetlen, hogy előirányzat nélküli kiadásokat teljesítsünk. Vannak sürgős dolgok, a melyeket teljesíteni kell, ós ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De nálunk az előirányzat nélküli kiadások nem ilyen természetűek. Mi nagy földbirtokokat, házhelyeket vásárolunk, vasutakat felszerelünk, utakat építünk, nagy előlegeket adunk minden előirányzat nélkül. E szükségletek nem rögtön állnak elő, úgy, hogy a fedezet szüksége azonnali intézkedést kivan. Az előkészületek hónapokat vesznek igénybe, nem olyanok, a melyeknél rögtöni előirányzat nélküli fedezetet kellene teljesíteni. És az ily kiadások százezrekre és milliókra menő tótelekben fordulnak elő. Az államszámszéknek pedig az ily előirányzat nélküli kiadásokra nincs más mentsége, mint az, hogy igaz, hogy ezek előirányzat nélküli kiadások, de a miniszteri tanács helybenhagyta őket. Mióta helyettesíti a minisztertanács a törvéiryhozást ? Mikor hoztunk törvényt, hogy a minisztertanács felhatalmaztatik arra, hogy az ország vagyona felett rendelkezhetik a törvényhozás megkerülésével? Ez nem a minisztertanács feladata, ez az országgyűlés feladata, Egy példát hozok fel az államszámvevőszék legutóbb beterjesztett jelentéséből, a mely rémes sziliben tűnteti fel, mily ellenőrzés nélkül kezelik az ország vagyonát. A kormány a nélkül, hogy megkérdezte volna az országgyűlést, a nélkül, hogy arra felhatalmazva lett volna. 200.000 forintot adott ki levelező-