Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

152 632. országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. tak, a midőn oly férfiak közt, kik a saját eszükkel gondolkoznak és a saját szivükkel érzenek, differencziák támadnak, de mihelyt érezteti hatását a pártnak alkotó alapeszméje, vezérszelleme, ez gyakorolja domináns vonzerejét. így tértek vissza azok, a kik kiváltak az utolsó nagy válság alkalmával, visszatértek csaknem mindazok, a kik kiváltak az egyházpolitikai törvények miatt és visszatért a nemzeti párt. Azért mondom, hogy visszatért, mert a nemzeti párt is kizárólag oly pártokból és csoportokból alakúit, a melyek innen eredtek. A nemzetipárt legelső rétege volt a Sennyeypárt, a mely akkor létesült, mikor a Deákpárt tagjainak egy része nem akart csatlakozni a fúzióhoz. A fúzió után nemsokára, az úgynevezett májusi egyezmények alkalmával volt egy nagy kilépés; a szabadelvű pártból akkor léptek ki Wahrmann Mór, Csengery, Csernatony; többen, mint hetvenen. És ennek túlnyomó része, báró Simonyi Lajos, Chorin Ferencz, Lukács Béla, megalapították a független szabadelvű pártot. Nemsokára ezután következett Szilágya Dezsőnek és társainak kilépése a szabadelvű pártból és ez a három csoport együtt alapította meg az egyesűit ellenzéket. De még egy másik nagymérvű kilépés következett be Bosznia okkupácziója után a mostani miniszterelnök vezetése alatt és ezek a képviselők külön klubot alapítottak a Nemzeti Szállóban. Mind e csoportok (Halljuk! a jobboldalon.) legnagyobb része azután külön közös klubban egyesültek, a melyből alakúit a mérsékelt ellenzék, a későbbi nemzeti párt. Nem szenved kétséget, hogy ezek nagy

r válságok voltak ; de ugyanakkor és épen akkor, midőn Deák Fereneznek nagy alkotását a szupreme veszel}

7 fenyegeti, — nem Magyarországon, de Ausztriában, az ottani alkotmányos viszonyok züllése miatt, •— ugyanakkor hallatja hívó szavát Deák Ferencz hagyományainak hű őre és Deák Ferencz hívei közt elenyészik minden személyes sérelem, elhalványodik minden ellentét és létrejön a, nagy konczentráczió, Deák Ferencz alkotásának, Deák Ferencz politikájának megvédelmezésére, Deák Ferencz szellemében. (Egy hang a szélsőbalon : Kivel szemben ? Az osztrákokkal szemben ?) Mindenkivel szemben, a ki meg akarja támadni. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) De e szempont nem egyetlen oka az egyesülésnek. Pozitív tartalmat és hosszú biztosítékot nyújt neki a pozitív alkotások hosszú sora. Semmi sem állhat tőlem távolabb, mint bármely irányban keserűséget okozni, mivel ez ellenkezik avval a békepolitikával, a melynek szolgálatában egész odaadással állok. (Bálijuk! a jobboldalon.) De hogyha a diagnózist helyesen akarjuk felállítani, a melyből következtetni kell a gyógyítási eljárásra, akkor tények elől szemet hunyni nem szabad, tényeket lehet és kell konstatálni. Midőn az akkori miniszterelnök úr, (Halljuk! a jobboldalon.) "Wekerle Sándor, zsenialitásának nimbuszában, nagy népszerűségének gloriolájában kifejtette kormányzati programmját, akkor nagy czólokat tűzött ki, nagy czélokat, a melyeket mindnyájan helyeseltünk, én pedig expliczite helyeseltem is, valamint helveslem most is, helveseltem időközben is, explicite minden alkalommal. Ezen nagy czólok elseje volt a vallási béke megóvása ós biztosítása, (Egy hang a szélső baloldalon: Ez sikerült!) a második volt a valutarendezés, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez sikerült!) a harmadik volt a közigazgatás reformja, (Felkiáltéiiok a szélső baloldalon: Ez sikerűit!) a mely harminez év óta napirenden állott; a negyedik volt az országnak közgazdasági fellendülése, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez sikerült!) az ötödik volt az egyenes adók reformja, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez sihrűlt!) melyet sürgősnek tartottunk már akkor is. Sürgősnek tartottuk nemcsak azon oknál fogva, melyet a legilletékesebb biró, a t. pénzügyi miniszter úr a költségvetés előterjesztése alkalmával tartott expozéja alkalmával kiemelt, hogy — a mint monda —• minél inkább foglalkozik az egyenes adók rendszerének reformjával, annál inkább jön rá, hogy a mai rendszer alkatrészei korhadtak, hanem társadalompolitikai és közgazdasági szempontból is sürgősnek tartottuk. Mert ez az adórendszer, ha nem is egyetlen, de egyik oka a szoczializmus terjedésének, azon véres kitöréseinek, melyeknek tanúi voltunk és az ország elnéptelenedésének. Nem is képzeltem én ezt az adóreformot sohasem máskép, mint úg}~, hogy könnyíteni kell, — hogyha egészében nem is . lehet adóleszállítás, tekintve az élet haladó igényeit, — de könnyíteni kell a szegény nép terhein egyfelől, másfelől pedig utói kell érni azon. nagy vagyonokat és nagy jövedelmeket, a melyek részint társadalom-politikailag elhibázott törvények folytán, részint pedig a törvények egyenes kikerülésével ós kijátszásával kivonják magukat az adózás alul. Nem is képzeltem e reformot sohasem máskép, mint úgy, hogy felöleli magába a progresszió eszméjét; mert míg a mostani adórendszer a szegény ember megélhetését támadja meg, a nagy vagyon és nagy jövedelem — és nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a noblesse, de a vagyon is obligál — az adókulcs ra-czionális fokozását kibírja, a nélkül, hogj

T az ille-