Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-622

fiä2. országos ülés 1900. november 30-án, pénteken. 153 tőnek meg volna támadva akár vagyonállaga, akár életmódja, akár luxusa, akár csak további vagyongyarapodása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A. ki ezt meg nem érti, az nem érti az idők jelét. Barabás Béla: A kormány nem érti! Asbóth János: Sajnos, ismétlem, nem rekrimimácziókópen, nem azért, hogy kutassam és vizsgáljam, hogy Péter volt-e az oka, vagy Pál, — mert valószínű, sőt biztos, hogy ebben a kérdésben senkit sem lehet kapaczitálni. Péter is, Pál is azt mondaná, nem vagyok én oka semminek, pedig valószínű, hogy hibák történtek intra muros et extra, és a mi hiba, vád, vagy szemrehányás engem érhet, azt szíves készséggel vállalom a

: béke érdekében, — de csak azt a kronologikus, csak azt a kalendáriuma tényt kívánom konstatálni, hogy attól a pillanattól fogva, hogy először tüzetett ki annak idején a kormán}' politikája egyik feladatává a vallási béke megóvása ós biztosítása, attól a pillanattól fogva immár tíz esztendőn át betöltötte ezt az országot a vallási háború zaja, elnémított, ehyelt mindent, elnyelte azokat az imént általam felsorolt nagy reformokat, minden más téren pangást, visszaesést ós hanyatlást okozott, mert tízéves pangás nagy hanyatlás és visszaesés egy országban. Elnyelte a valuta rendezését, a közigazgatás reformját, az adóreformot és feldúlva, egymásra uszítva minden felekezetet ós minden osztályt, lehetetlenné tette azt az elfogulablan mérlegelést, amely minden közgazdasági problémának a conditio sine qua non-ja ; mert minden közgazdasági probléma egy matematikai probléma és csak a mathezis metódusával, csak higgadt és megfontolt mérlegeléssel,- ós nem szentimentalizmussal ós nem a szenvedélyek hevével oldható meg. De ezek a szenvedélyek nem engedték kiküzdeni magukat azon helyes eszméknek, a melyektől egyedül várható közgazdaságunk fellendülése és a melyek csak a jelenlegi kormány alatt kezdenek érvényre emelkedni. (Egy hang bal felől: Hát, a revízió!) A revízióról is fogok beszélni, csak egy kis türelmet kérek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Előbb, t. ház, azt akarom még kiemelni, hogy igenis volt egy idő, a mikor konstatálva volt egy közgazdasági fellendülés. Ez körülbelül összeesett az egyházpolitikai harcznak kulminácziójával. Akkor soka.t hallottunk és sokat olvastunk, kivált a »lSíeue Preie Presse*ben, egy közgazdasági fellendülésről. (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, t. ház, abból a fellendülésből nem maradt meg semmisem, csak az osztrák közvéleményben dogmává emelkedett az a meggyőződés, hogy Magyarország quótáját fél kell KÉPVH. NAPIÓ. 1896 1901. XXXI. KÖTET. emelni. Különben eloszlott, mint a buborék. Az ország perifériáin ós a vidéken nem is érvényesült, kizárólag a budapesti papírok ós ingatlanok emelkedéséből volt látható. Leszedték annak tejfölét egyes merész és ügyes spekulánsok, mert nem is alapúit az egyeben, mint a magyar specziális nemzetgazdaság két tényezőjén, az adósságra való dolgozáson és a hazárdjátékon. Ephemer volt, mert a felekezeti harcznak szenvedélyes gyűlölködése lehetetlenné tette azon helyes közgazdasági szempontok érvényre emelését, melyek, ismétlem, csak a jelen kormány alatt képezik a guvernementális politika részét, és a melyeket az elfogult gyűlölködés most is reakcziónak mond. Nevezetesen, hogy épen az ország különböző produkczionális ágai érdekszolidaritásánál fogva ós mivel tény az, a mit sajnálni lehet, a minek megváltoztatására, törekedni lehet ós kell is. de a mit egy varázsütésre megváltoztatni nem lehet, hogy a magyar kereskedelem ós a, magyar ipar, kivéve talán a, mezőgazdasági ipart és kereskedelmet, jövedelmét nem a külföldön szerzi, a külföldön való versenyre nem is gondol, talán nem is gondolhat, ennélfogva nem is alimentáihatja magát másból, mint a nemzeti produkcziónak azon legfőbb, azon legnagyobb, azon egyetlen ágából, mely a külföldről pénzt behozni képes; és hogy ennélfogva a nemzeti földművelést elhanyagolni és a, földművelő népnek sokaságát, az apró vevőknek nagy tömegét, a mely fontosabb az egyes gazdagoknál, prédára bocsátani a kizsákmányolás és a becsapás minden nemének: — ós ez volt Magyarországon hossza,san az állapot — ez annyit jelent, mint tönkretenni azt a kereskedelmet és azt az ipart, a mely az országnak szemefénye ós úgy ápolandó, mint az ország szemefénye, azt a kereskedelmet és azt az ipart, a mely szellemében, törekvéseiben nemzeti és reális, feláldozni a közgazdasági parazitizmusnak. És, t. ház, ha a jelen kormány az első, mely ezen a téren tervszerű, rendszeres és átható akcziót fejt ki, a- mint azt teszi nemcsak a földművelésügyi miniszter úr, hanem teszi a a maga hatáskörében a kereskedelemügyi miniszter úr ós az igazságügyi miniszter úr, és ha e miatt az egész kormány ellen a reakczió vádját halljuk felemelni, akkor én ez ellen csak egy igénytelen észrevételt teszek. Ha az ember sokáig él és sok országot jár be, akkor tapasztalja, hogy ugyanazon elnevezések ós ugyanazon jelszavak alatt a legkülönbözőbb eszmékkel ós rendszerekkel találkozik, ós akkor az ember nem az elnevezések és a jelszavak után indul, hanem megnézi, mi van mögöttük. És ha optima fide szabadelvű férfiak részéről gyak20