Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

621, országos ülés 1900. noyember 29-én, csütörtökön. 145 és a többi régi bajok inind a reakczióból szakadtak ránk, a mely szintén úgy, mint a néppárt teszi, a mikor legjobban sanyargatta a népet, akkor hirdette legjobban a, népszeretetet. (Tetszés jobbfelöl) 1848 előtt ós 1848-ban épen azok a nagy férfiak, a kiket említettem, Beöthy, Nagy Pál, Kossuth avval szereztek örök dicsőséget az országban, hogy kimentették a a népet azon sanyargatás alól, a melybe a reakczió belevitte. Hiszen a szabadelvű párt az alkotmány helyreállítása óta épen azon törekszik, hogy annak a régi kornak maradványait a néptől elhárítsa. Azért mondom, jó lesz a népet egy kis történelemre is tanítani, hogy lássa, honnan vannak ezek a nagy bajok, miért oly nagy ma az adó és mit tartson arról a szeretetről, a melyet a néppárt hirdet. Molnár János képviselő úr, a néppárt harczmodorát követve, megérint néhány intézményt, a melyet nem a néppárt alkotott, hanem alkottak előtte mások, megemlíti ezeket azért, hogy ezen intézménynek mikénti kezeléséből vádat emeljen a kormány ellen. Felhozza Molnár János képviselő úr a köityvkereskedői kirakatokat, a levelezőlapokat; elmondja., milyen káros befolyással vannak ezek a nyomtatványok a fiatalságra, meg a népre. Hát kérem, azt a sajtószabadságot nagynehezen vivtuk ki csakugyan és azzal nem kellene visszaélni. De ki ól többet vissza ezzel, mint a néppárti sajtó? Alig van néppárti lap, a melynek minden száma tele ne lenne támadásokkal, más hitfelekezetek elleni rágalmakkal, összepiszkolással. Ha tehát a néppárt maga így használja fél a sajtószabadságot, legyen talán enyhébb Ítéletében a sajtó többi napszámosaival szemben is. Molnár János képviselő úr panaszkodik a választási szabadság korlátozásáról, beszél Rimaszombatról és nem tudom, hány választási aktusról. Hát azok az eszközök, a melyeket a választási szabadság elnyomására a néppárt használ, nem a legveszedelmesebbek-e mindazok közt, a melyek egyáltalában léteznek? A népnek elbutítása nem a legveszedelmesebb mindennél. (Zaj bal felől) Ezzel kapcsolatosan pro domo is akarok valamit megemlíteni: a képviselő mentelmi jogát. Ez, tudjuk, nem az egyes képviselő joga, hanem az országgyűlés joga, és jaj annak a konitáblernek, vagy annak a szolgabírónak, a ki egy képviselőre félvállról talál nézni: mindjárt megvan sértve a mentelmi jog. Pedig a néppárti képviselő urak mit csinálnak ? Nagy szczeneriával, bandériummal, fehórruhába öltözött leányokkal bevonulnak a kerületekbe, nópgyűléseket tartanak ott ós mit tesznek? Az országgyűlés tartama alatt az ott rnegKÉP7H. NAPLÓ. 1896—1901. XXXI. KÖTET, választott képviselőt megtámadj ák, elmondanak személyes viszonyairól mindenfélét, nem is akarom ismételni, hogy miket mondanak ... Polónyi Géza: Halljuk, ez érdekes dolog ! Mandel Pál: Nagyon jól tudják azok, a kik ott voltak. Elmondanak mindenfélét, nagjon különös dolgokat, természetesen mindig csak lerántására annak a képviselőnek, a ki az alatt itt az országházban teljesíti kötelességét. Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy ez a mentelmi joggal megegyezik? Nem érzik, hogy a mentelmi jogot sértik ezzel? Polónyi Géza : De ha nem tudom, hogy mit beszéltek ! Mandel Pál: Nem való azt itt megörökíteni. (Helyeslés jobbról.) Polónyi Géza: Akkor meg nem kell itt felhozni! Mandel Pál: És, t. képviselő urak, ha van okuk megtámadni azt a képviselőt, miért nem jönnek ide, miért nem támadják itt meg a nyilvánosság, az ország szine előtt? Hisz a képviselőnek élete kell, hogy nyitott könyv legyen, a melybe mindenki bepillanthat. Miért nem szólnak itt a képviselő urak azon képviselőről, a, kikről ott kétszáz asszony és nem tudom, hány suhancz előtt beszélnek ? (Zaj balfelöl.) Nagyon tetszett a t. néppártnak, •— egy közbeszólásból vettem észre, — hogy a szövetkezetekre hivatkoztam. Ezeket a szövetkezeteket már 1875-ben megcsinálta a törvényhozás, még mielőtt a mostani néppárt létezett. Hive vagyok én is az eszmének és örvendek, hogy a kormány csakugyan nagy áldozatokkal terjeszti a szövetkezeteket, de nem úgy, mint a néppárt kivánja; úgy ne terjeszsze. Mert a néppárt mit csinál? Belevitte a felekezetek elleni gyűlöletet a, szövetkezetekbe. Ezek a szövetkezetek most már nem azért vannak, hogy a népnek szolgáljanak, hanem azért, hogy a gyűlöletet terjeszszék általa, (Zaj balfelöl.) ós mert így czéljukat eltévesztik, mégis buknak, a mint hogy már sok megbukott eddig is. Adja Isten, hogy a többi is meg ne bukjék. (Derültség.) Még egyetlen dologról akarok beszélni, a melyet szintén bűnül rótt fel Molnár János képviselő úr a kormánynak, és ez az adórendszer. Ennél igen furcsa tünettel találkozunk. A néppárt sürgeti az adóleszállítást, a létminimum behozatalát ós a min a kormánypárt és maga a kormány is fáradozik, a progresszív adórendszerről egy szót sem szól. Vájjon miért? Ciceró mondja eg}dk beszédében: »Sed tamen cum in anirnis hominum tantae latebrae sint, tanti recessus« azaz: hogy az emberi lélekben mindenféle rejtek van. Majd valamelyik rej19