Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

144 fial. országos ülés 1900. novemher 29-én, csütörtökön. most tartozik úgy neki, mint a képviselőház­nak azzal, hogy nyugodtan hallgassa, (Helyes­lés a jobb- és baloldalon.) Mandel Pál; Annál inkább kérem a t. néppártot, hogy méltóztassék türelemmel meg­hallgatni, mert én sohasem szoktam nekik köz­bekiáltani ! Ugron Gábor: Pedig kár, mert az ilyen embernek könnyű felelni! (Derültség a szélső baloldalon és a baloldal némely padjain.) Mandel Pál: Azt mondtam, hogy a t. néppártnak programmja belesodorta őt oly szö­vetségbe, — tudva, nem tudva, — melyből bizony a hazafiatlanság súlyos vádja nélkül nem menekülhet; (Zaj a baloldalon.) s mindez azért, mert a haza eszméjét második helyre degradálta és így a haza ellenségeit magához hozzáférhetőkké tette. Hát nézzük az igazo­lást. A mikor a néppárt az újabb időszakban legelőször kitűzte zászlóját, vájjon a nemzeti­ségek azon része, mely a haza ellensége, nem mindjárt kereste-e szövetségüket ? A pánszlá­vok nem mindjárt ott voltak-e az önök tá­borában ? Major Ferencz: Hol voltak? (Zaj a hal­oldalon.) Mandel Pál: A horvátok közt a magyar falók, a Strossmayerék, Stadlerók ! (Felkiáltások bal felől: Ny üt rágalom!) Elnök: Kérem, ez nem rágalom; én nem korlátozhatom a szólásszabadságot, ilyen dol­gokat egyik párt is, másik is akárhányszor mondott. A képviselő úr saját nézetét mondja el, majd lesz alkalmuk az ellen védekezni és saját nézetüket elmondani. Páder Rezső: Nem védekezünk, rágalom­nak mondjuk! (Zaj.) Mandel Pál: Ausztriában a legreakczió­náriusabb párt vezérei, Lueger ós társai a leg­nagyobb gyűlölettel viseltetnek Magyarország iránt. (Felkiáltások a baloldalon: Mi közünk hozzá!) Önök megtagadják a szövetséget ezekkel, de az mégis fennáll. (Élénk felkiáltások bal felől; Ez is rágalom!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék a szónokot meghallgatni. Mandel Pál: Fenn áll nem közjegyzői okirat alakjában, (Elénk derültség balfelöl.) nem is írásbeli és szóbeli megállapodás alakjában, ha­nem ott van a közös érintkezési pont a haza eszméjének degradálásában. Ez képezi ennek a szövetségnek természetszerinti kapcsolatát. Már most ily politikai programm mellett, ily szövetségben élve a néppárt, azért, mert vé­letlenül az egyetemen egy keresztet letörtek, (Zaj balfélől. Egy hang: Erről ne besséljm!) azért, mert az ónodi zsinagógában egy «mogen dóved« vagj^ nem tudom micsoda jelvónyű zászlót kitűztek, azért, mert a Király-utcza 1. szám alatt ilyen zászló készült; ezért emelnek önök vádat a magyar miniszterelnök ellen, hogy nincs érzéke a magyar államiság iránt ? Való­ban ón nem tudok erre egyebet mondani, mint: »Bisum teneatis amici!« A mi egyébiránt az ónodi gyűlésen (De­rültség balfelöl.) vagy bocsána.t az ónodi zsina­gógában történt... (Élénk derülség balfélől.) Kérem most már maradjunk az ónodi gyűlés mellett. Az ónodi gyűlésen 10.000 kurucz fe­dezete alatt hirdette ki Rákóczy Magyarország függetlenségét. Én azt hiszem, az az ónodi nép még most is oly hazafias, még ma is olyan jó magyar érzelmű, hogy nem kell ott félteni a magyar államiságot, akár micsoda butaságot követtek el valami zászlóval. Kubik Béla: Ott nem követtek el semmit, Ónodon. (Élénk derültség.) Mandel Pál: Egyébiránt a t. képviselő urat valamire figyelmeztetem, azzal a »mogen doved« kifejezéssel ne'hánykolódjanak annyit. Megmagyarázom inkább mi az. Sajnálom, hogy 7 Molnár János képviselő úr nincs jelen, mert hisz neki héberül tudnia kellene, a theologiai fakultáson tanítják. Ennek nem az a jelentése, a mit tegnap mondott Molnár János képviselő úr, tudniillik »zsidó esillag«, hanem »Dávid király paizsa« ; nincs is semmiféle vallásos vo­natkozása, semmi jelentősége. Alig egy szá­zadja, hogy keletkezett ez a jelvény. Dávid király nevével csak nem kellene olyan nagyon nevetséges módon bánni, mert hiszen Dávid király zsoltárait éneklik a keresztény templo­mokban ma is; az iránt a név iránt némi tisztelettel lehetne viseltetniök. A néppárt, miután a hazaszeretet fogal­mát degradálta, hogy programmját mégis nép­szerűvé tegye, mást tett a helyére : a népsze­retetet. Apostolai, a kik bejárják az országot, hirdetik a sok bajt, a mi az országban van — nem akarom ismételni, elmondták már előt­tem, — és hogy erről a sok bajról mind tenni fog a néppárt, mert nincs is más párt a vilá­gon, a mely erről tehetne. T. képviselőház ! Én elismerem, hogy na­gyon sok a baj, kiváltképen nagyon nagy az adó, alig birja a nép. Kubik Béla: Mégis megszavaz mindent! Mandel Pál: De jó lesz azt a magyar népet egy kis történelemre is tanítani, jó lesz kimutatni, hogy nem ugyan az összes bajok, de legnagyobb részük a múltból szakadt reánk, abból a múltból, a melyben épen a reakczió, az az irány uralkodott, a melyet a néppárt a zászlójára irt és követ. (Derültség a baloldalon.) Az a nagy államadósság, a járatlan utak, az iskolákat nélkülöző községek, a robot, a deres

Next

/
Thumbnails
Contents