Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
021. országos ülés líKK). november 29-én, csütörtökön. 143 szabadelvűség irányzatának fentartása intézményeiben ós alkotásaiban.* íme egy alkalom a t. néppártnak a kiábrándulásra. Azonban mindezekkel szemben, a mik ezen idézetekben el vannak mondva, mit tesz a t. néppárt? Kővel dobálja a többi más hitfelekezeteket. (Felkiáltások balfélől: Nem áll! Tessék bebizonyítani! Mozgás balfelöl.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne nyugtalankodjanak ott egy csoportban anynyira! Mandel Pál: Hát módosítom. Nemcsak a más felekezetbelieket, hanem a saját hitfelekezetbelieket is, a kik a néppárthoz nem tartoznak, még olyant is, a ki lelkész, csak azért, mert nem tartozik a néppárthoz. (Mozgás balfelöl.) Mit 'tesz továbbá? Hitfelekezeti köröket, hitfelekezeti szövetkezeteket ós kaszinókat alakít. Az iskola már úgyis hitfelekezeti és a gyermekekbe már úgyis beoltják az ellentéteket, a hitfelekezeti gy-űlöletet; ezt már úgyis elvégzik az iskolában. Most az életben is, _a társadalmi élet minden mozzanatába be akarják vinni a hitfelekezeti ellentóteket, a kaszinókba, körökbe, meg a legutolsó kártyaasztalhoz is. így a néppárt igen természetesen nem egyesít, nem olvasztja össze a nemzetet eg}családdá, hanem szétszakasztja. Azért mondtam ón, hogy államjogi szempontból semmi létjogosultsága nincsen sem a néppártnak, sem programmjának. De azt mondtam, hogy nincs létjogosultsága a néppártnak a magyar állami érdek szempontjából sem. Azért nincs, mert programmjában — ós itt minden személyes vonatkozás nélkül beszélek — nincsen meg a hazafiság, a szabadság eszménye. Magyar állami érdek szempontjából csak olyan programra birhat jogosultsággal, a melynek legelső pontja a haza. A haza eszméjét, a politikai programúiban második helyre degradálni nem lehet. Második helyre degradálva bármi más eszméért, még a hit eszméjéért is, hiányozni fog a programúiból egy monumentum, hiányozni fog a hazaszeretet, ós a hol nincs hazaszeretet,, ott elvész a haza. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A hazaszeretet összefoglalatja a nagy politikai erényeknek: a bölcsesógnek — ez magában foglalja a mérsékletet is . . . Major Ferencz: Nem megyek kölcsönkérni hazaszeretetet a szólótól! Mandel Pál: . . . mondom, a bölcsességnek, a hősiességnek és az igazságosságnak. Ezen alkotó eszméi mellett a hazaszeretetnek megfér a vallásosság, a hithűség, sőt ezek fokozzák a hazafiságot, de nem fér meg ezekkel a felekezetek közti gyűlölet. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ezen alkotó eszmék hű követésével, de csakis hű ós tiszta követésével lehet államot alkotni, lehet védeni függetlenséget, szabadságot, mert a kettő mindig együtt jár. Együtt járt minálunk mindig. Igazolja történelmünk, hogy egyfelől a függetlenség megvédésével mindig együtt jár a szabadelvű irány, másfelől Magyarország függetlenségének csonkításával mindig párhuzamosan jár a szabadság elnyomása. A bécsi kamarilla mire támaszkodott Magyarországon ? A reakczióra. A függetlenségért, a szabadságért mindig együtt küzdött a nemzet. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, igazolást kértek, hát egy kis történelmi kitéréssel, történelmi adatokkal is szolgálok. Nagy királyainknak — Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Hunyady Mátyásnak — neveit dicsfénynyel övezi a történelem. Megvetették ők a magyar állam függetlenségének alapját, ós törvényeiket —• persze az akkori korszellemhez képest — a humanitás, a szabadság és egyenlőség eszméi lengik át. A későbbi korban pedig a mi nagy szabadsághőseink, Bocskaj", Rákóczy, Thököly, Kossuth Lajos, a szabadság zászlóját fennen lobogtatva lelkesítették a nemzetet hazafias nagy tettekre, csudás tettekre, függetlenségének kiküzdésére. Polónyi Géza \ Azért követi őket! Mandel Pál: És kérem, Kolonics, és a különböző Caraffák bizony nem voltak barátai sem Magyarország függetlenségének, sem a magyar szabadságnak. Páder Bezsö: De mi közünk ahhoz ? Nem vagyunk Caraffák! Mandel Pál: Mi közük hozzá? Méltóztassék megengedni, hogy megfeleljek. Van közük hozzá, mert nézzük a mai helyzetet, ma is úgy van, mint régen volt. A néppártot nem látjuk-e szövetségben ma is a haza ellenségeivel ? Major Ferencz: Hol? Mandel Pál: Mindjárt megmondom! Major Ferencz: Erre már rendre utasítást kérünk! Egész pártot sért! Elnök: Megkapja mindenekelőtt maga a képviselő úr. A képviselő úr — nem szemrehányásul mondom, hiszen jól teszi, hateszi —• de sokszor ós hosszasan szokott beszélni, másokat pedig beszedők közben egyre nyugtalanít. Egy-két elmés közbeszólást megengednek a házszabályok, de hogy egy beszédet valaki beszéd-jellegéből közbekiáltásokkal kivetkőztessen és dialógussá tegyen, arra egy képviselőnek sincs joga. Tartsa fenn a képviselő úr az észrevételeit akkorára, ha az általános vitában részt fog venni, és akkor Mandel Pál képviselő úr beszédét apróra szétszedheti. De
