Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

^40 fi21. országos ülés 1900. noTeinber 29-én, csütörtökön. képviselőház, hogy az esetben, ha saját honfitársaink Bukarestben, Belgrádban, vagy Moszkvában ellenünk fújják a követ, ezek büntetlenül ne maradjanak; de ma a leggyülőletesebb, a legerősebb vádakkal illetnek bennünket, épen azok, a kik itt születtek; a kik ennek az államnak kegyelméből nőttek fel. Ezeknek még pénzt is gyűjtenek bűnös üzelmeik czéljaíra; de ennek a magyar államnak nincsen hatalma, nincsen akarata, hogy ezeket elhallga,ttasa. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Felhoztam már, hogy az aktiv politikának követelménye volna az is, hogy a kulturális téren minden lehetőt megtegyünk, hogy az állam vegye kezébe a tanítóképzés ügyét. S mit tesz a kormány? Semmit, sőt ellenkezőleg a létező jogokon csorbát enged ütni ós oly helyeken adja meg a jogot a tanítóképzésre, a hol helyes kultúrpolitikai szempontból ón azt megengedhetőnek nem tarthatom. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ma egy tanfelügyelőnek, egy közigazgatási tisztviselőnek feltámad lelkében a hazaszeretet, s a magyar állameszme iránt tiszteletet akar parancsolni ós a törvénynek tekintélyt akar szerezni, óvatosságból mi történik? Az illetőket onnét elmozdítják, nehogy a kormányzat ezzel szemben a nemzetiségek részéről panaszszal terheltessék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az aktiv politikának egyik követelménye volna, hogy a kényes kérdéseket azonnal, rögtön és határozottan oldjuk meg, nem úgy, mint a hogy például a fiumei kérdést, vagy hogy egy kisebb dologról szóljak, a helységnevek kérdését. Minden halogatás, minden tétovázás azoknak a fegyverét erősíti, a mi hatásunkat pedig devaválja és gyengíti. De van még ebben a halogatásban és kitérő taktikában egy másik veszedelmes jelenség is. Ne higyjék önök, hogy erre azt mondják a nemzetiségek, hogy ez a bölcs mérsékletből fakadt óvatosság eredménye. Nem! A nemzetiségek kebelében bengyökerezik az a hit, hogy ez a bécsi politikának a kifolyása. Mai napig is azt hiszik, hogy az a bécsi politika nem hagyja az ő románjait, tótjait, szerbjeit; sőt ellenkezőleg, ha kell még az ő agitáczióikat elő is mozdítja. Első feladata volna az aktiv politikának, minden erővel megmutatni, hogy ez a hit nem igaz, hogy ez a hit tévedésen alapúi, mert a magyar király nem űz nemzete ellen való politikát (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is űz! (Ugy van! a jobboldalon.) Komjáthy Béla: És ha aktiv politikát akarunk űzni, mint a hogy kell, tudja a miniszterelnök úr mi volna ennek első feladata? Nyilt őszinteséggel, — ez aztán a loyalitás azt mondani a magyar királynak, hogy uram király, ez a nemzet a te jövődet, a koronának a fényét biztosítja; családodnak a jövője csak ennek a nemzetnek akaratán, csak ennek a nemzetnek erején nyugodhatik. Uram király, magad, családod és királyi trónusod iránti tekintetből engedd meg nekünk, sőt erősíts meg bennünket arra, hogy magyar nemzeti politikát űzhessünk, mert a magyar nemzeti állam felépítése a te trónodat századokon keresztül biztosítani fogja. Én nem állítottam soha, nem is hiszem, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr ne úgy gondolkoznék e téren, mint ón. Azért bocsátottam előre, hogy én itt vádaskodni nem akarok, ón csak tapétra hoztam ezt a kérdést, megint, hogy itt megvitathassuk, hogy kérjem, hogy könyörögjek az igen tisztelt miniszterelnök urnak, könyörögjek mindenkinek széles-e hazában, hogy ne tekintsük ezt olyan kis kérdésnek, hanem álljunk talpunkra, akarjunk élni. Élni pedig csak akkor fogunk, ha az igaz magyar nemzeti államot felépíteni képesek vagyunk. A költségvetést nem fogadom el. (Hosszantartó. élénk tetszés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Mandel Pál! ] Mandel Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Hallak!) Az előttem szólott t. ellenzéki képviselő urak a politikai bizalom terére vitték át a vitát. A költségvetés megtagadásánál indokaik összfoglalataként bizalmatlanságukat állították előtérbe a kormánynyal szemben. Ennek ellenében ón a költségvetés elfogadásánál indokaim összfoglalataként a kormány iránti bizalmamat állítom előtérbe. (Helyeslés jobb felől) Bizalmamat alapítom a kormány egész ténykedésére a kormányzás minden ágazatában. Méltóztassék azonban megedni, hogy épúgy, a mint az ellenzéki képviselő urak tették, ne szorítkozzam bizalmam ily általános kinyilatkoztatására, hanem hogy bizalmamat részletesen is indokoljam, (Halljuk! Halljuk!) még pedig indokoljam bírálatommal, egyik ellenzéki tábor eljárásának vezérelvei és egész működése felett; mert azt hiszem, ezen bírálat is, a mennyiben a tárgyilagosság határai között mozog, egyik megengedett eszköze a kormány mellett elfoglalt álláspont megvédésének. Ezen rövid bevezetésemben jelezni akartam, hogy a t. néppárttal akarok beszédemben foglalkozni, nevezetesen pedig Molnár János t. képviselő úr tegnap elhangzott beszédével. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék nekem egy előzetes kijelentést megengedni. A néppárt politikai pártnak tartja magát, nem azonosítható tehát egyetlen