Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

621. országos ülés 1«00. noyember 20-én, csütörtökön. j^j felekezettel sem az országban. Nem azonosítható annak daczára, hogy vezérelvei szerint csak egy felekezetből toborozhatja párthiveit. (Ellenmondás a baloldalon.) Midőn tehát a néppárttal szemben foglalok állást, a világért sem akarok úgy feltűnni, mintha azon hitfelekezettel szemben foglalnék állást, a melyből párthiveit a néppárt toborozza ,.. Páder Rezső: A katholiczizmus hitfelekezet ? Ez a legújabb! Mandel Pál: — azon felekezettel szemben, a mely nemcsak számra nézve, a legerősebb a világon, hanem erkölcsi erejénél fogva is hatalmas tényezője közállapotainknak, a mely annyi jeles férfiút, annyi dicső hazafit számlál tagjai között és annyi mártírt szolgáltatott a hazáért, a szabadságért, a hitért és népért vívott küzdelmekben. És most, t. képviselőház, rátérek Molnár János úr beszédére. Mindenekelőtt elismeréssel tartozom neki, hogy oly behatóan, oly részletesen foglalkozott elveivel és az azok megvalósítására szolgáló ezközökkel. Erre alapítom én is jogomat, hogy behatóan foglalkozzam a néppárt vezérelveivel ; hiszen különben is a. néppárt a maga vezérelvei hangoztatásával nagyon sokat beszéltet magáról az országban, leköti a figyelmet mindig. Tulaj donképen választási harczban állunk az egész ötévi cziklus alatt, és a nép az örökös választástól, korteskedéstől alig tud nyugalomhoz jutni. Azt hinnők, hogy ezen erős agitáczió a néppárt részéről talán fiatal korának tulajdonítható, hogy talán fiatal vér hevíti oly fokozott buzgóságra. De hiszen ez a párt nem fiatal. Származási kora visszanyúl a középkorba. O egyenes lemenő ágoni rokona a reakcziónak, a melynek elveit, alaphibáit és eszközeit örökölte. (Zaj a középen) Buzáth Ferencz: Kérjük, bizonyítsa be ezt a vádat! Mandel Pál: Leszek bátor; egy mondatban azonban nem lehet mindent elmondani. Molnár János t. képviselőtársam beszéde egy megjegyzéssel kezdődik, a miniszterelnök azon mondatára, melyben állítja, hogy egész világa van köztük az ellentéteknek, ós azt mondja Molnár János t. képviselőtársam, hogy nagyon köszöni a miniszterelnök úr ezen nyilatkozatát, mert ez sokakat köztük kiábrándított. Hát én nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen kiábrándulásra szükség volt. Hiszen tisztában vagyunk a néppárt programmjával, tudjuk, hogy programmjának alapeszméje a revízió, az egyházpolitikai törvények módosítása. Jliriss Mihály: Majd rájönnek önök is! Mandel Pál: Pedig mikor Széll Kálmán miniszterelnök a múlt év tavaszán a miniszterelnöki széket elfoglalta, igen világos, igen határozott programmot adott. Kubik Béla: Mint a vak ablak! Mandel Pál: A ki vak, az sohasem lát, de a ki nem vak, abba tisztán beláthat, (Helyeslés jobbjelől.) Abban a programúiban, a melyet Széll Kálmán miniszterelnök úr adott, egyáltalában nem foglalt helyet a revízió, sőt ellenkezőleg, a miniszterelnök úr azt kifejezetten kizárta. Miért kell tehát csak most kiábrándulni? Vagytalán;azt teszi ezakiábrándulás,hogy a t. néppárt csak most, midőn a miniszterelnök úr kijelentette, hogy egész világa van köztük, jött rá arra, hogy a miniszterelnök nem enged programmjából ? (Zaj a Jcösépen.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. A képviselő úr fel van irva, a szólásjog most őt illeti meg: kérem tehát, ne szakítsák félbe. Ha a képviselőház tegnap meghallgatta Molnár János képviselő urat, a viszonosság azt követeli, hogy hallgassák meg most is a szónokot, akkor is, ha nézeteik az övéivel meg nem egyeznek. (Helyeslés.) A szólásszabadság azt hozza magával, hogy minden képviselőt meg kell hallgatni. Mandel Pál: Miért kellett tehát most kiábrándulni? Talán azért, hogy belátják a küzdelem hiába való voltát? Ha így ábrándúltak ki, akkor visszavonom csodálkozásomat; a megtérés nem is jönne későn, és a ki megtér, üdvözül. Vagy talán a t. néppárt morálja megengedné, hogy Széll Kálmán miniszterelnök úr engedjen a programmjából ? Választásoknál sokszor hallottam, hogy egyes emberek választókat felmentettek az adott szó, az igóret alól. de Széll Kálmán miniszterelnök úr, az ő határozott jelleménél, az ő szabadelvűségénél, az ő múltjánál fogva olyan feltevésre, hogy programmjától tágítson, soha rá nem szolgált. Miért kellett tehát ez a kiábrándulás ? Hisz tudhatta a t. néppárt régen, hogy a kormánynak mi a programmja, és tudhatta, hogy köztük, tudniillik közte ós a t. néppárt között, csakugyan egy világ áll. Molnár János t. képviselő úr a kormány müködését bírálván, igen érdekes dajkamesékkel állott elő. (Mozgás balfelől.) Beszélt arról, hogy egyes vármegyék szolgabirái, birói, meg jegyzői mit csináltak ós így kreszczendo, hogy a hangulatot emelje, a kormány eljárásának bírálatánál megemlítette ismét az egyetemi kereszttöróst; megemlítette az ónodi zsinagógában kitűzött zászlót; ezek mind, persze, rendkívül fontos dolgok; no meg aztán a Király-utcza 1. szám alatti könyvkereskedőnek a kirakatát is szóba hozta, És mikor már így