Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
621. országos ülés 1900. n és 36 millió koronára emelkednek. Ha- ezen bevételekből levonjuk a belügyminisztérium bevételeit, melyek 8 millió koronára emelkednek, ha, levonásba hozzuk a pénzügyminisztérium mintegy 80 millió koronára emelkedő bevételeit, melyek nem az adófizető közönség megterheléséből származnak, mint például a fémkohászat, fómbeváltás, pénzverés, a magyar királyi vasgyárak bevételeit, a sótermelós bevételeit, az államnyomda bevételét, a különféle bevételeket; ha továbbá levonásba hozzuk a kereskedelemügyi minisztérium mintegy 268 millió koronára emelkedő bevételeit, beleértve a magyar királyi államvasutak 211 millió koronára emelkedő bevételeit, a posta, távírda, távbeszélő bevételeit, melyek 50 millió koronára emelkednek; ha levonásba hozzuk a vallásos közoktatásügyi minisztérium, a földmívelósügyi minisztérium összesen 43 millió koronára emelkedő bevételeit, továbbá a 43 millió koronára emelkedő rendkívüli bevételeket, akkor 446 millió koronára emelkedő összeget nyerünk, a melyet, ha levonásba hozunk az állani összes bevételeiből, az egy milliárd 56 millióból, marad 610 millió koronára emelkedő öszszeg, mely azon summát képviseli, a melyet a magyar állampolgárok bármely néven nevezendő egyenes adó. fogyasztási adó, jövedék vagy illeték czímén az állampénztárba befizetnek, miből azután az egyenes adókra 209 millió korona esik, a fogyasztási adókra, illetékekre ós jövedékekre mintegy 400 millió korona. Magyarországon van, a statisztika adatai szerint, mintegy négymillió háztartás. Ha ezen általam említett 610 millió koronára emelkedő összeget felosztjuk Magyarország négymillió háztartása közt, kitűnik, hogy egy-egy háztartásra mintegy 151 koronányi teher esik, a miből azután egy háztartásra esnék egyenes adóban fizetendő összeg ötven koronányi, fogyasztási adók, illetékek és jövedékek fejében mintegy 100 koronányi teher. Pichler Győző: Ezt még a pénzügyminiszter sem hiszi el! Arányi Miksa: T. képviselőház! Magától értetődő dolog az, hogy ón itt csak állami adókról beszélek, figyelmen kívül hagyva minden néven nevezendő községi vagy pótadót, mert ha ezeket is hozzáveszem, akkor minden egyes háztartásra eső teher nem 150, hanem 200 korona. Adataim ellen fel lehetne hozni, hogy a statisztikai adatok, ha átlagra vonatkoznak, nem igen sokat bizonyítanak. (Úgy van! a szdsö baloldalon.) Ez állhat az egyenes adóknál, de nem a fogyasztási adóknál; mindjárt megmondom, miért. Magyarországon az általam említett négymillió háztartás közt ember 29-én, csütörtökön. ^ B1 van mintegy másfél millió olyan, a mely teljesen vagyontalan ós így az egyenes adó szolgáltatásához egyetlen egy fillérrel sem járul hozzá. Tehát a 200 millió egyenes adóból származó bevételt nem négy millió, hanem csak mintegy két és fél millió háztartás fizeti. De lehetne, t. képviselőház, ezt az okoskodást a fog} T asztási adóknál is alkalmazni. Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországon még a legszegényebb háztartás is fogyasztási adót fizet, évenként legalább ötven koronányi összeget. Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországon még a legszegényebb háztartás is naponként fizet fogyasztási adót szesz, hús. ezukor, sör, só, dohány, bélyeg után és ezen csekély, elenyésző összegek, 365 nappal szorozva-, kiteszik azon 400 millió koronára emelkedő összeget, a melyek a magyar állampolgárok bármely néven nevezendő fogyasztási adó, illeték vagy jövedék czímén befizetnek a magyar állampénztárba.. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Én azt hiszem. hogy ez oly nagy összeg, hogy a jelenlegi válságos viszonyok közt a- közel jövőben a mi bevételeink fokozását várnunk nem lehet. Ezen vizsgálódásom czélja egyrészt annak konstatálása, a. mint említettem, hogy a közel jövőben bevételeink fokozását nem várhatjuk. másrészt annak konstatálása, hogy államháztartá SÍ Ql K szükségletei fedezésénél törekednünk kell arra, hogy. a legnagyobb óvatossággal járjunk el akkor, mikor kiadásaink ós beruházásaink emeléséről van szó, és azért a legnagyobb örömmel üdvözöltem a t. pénzügyminiszter úrnak utolsó expozéja alkalmával a pénzügyi politika terén a közeljövőben életbe léptetendő reformjairól tett nyilatkozatát, valamint örömmel üdvözöltem a t. pénzügyminiszter úr utolsóelőtti expozéja alkalmával az adóreformokról tett nyilatkozatait, mert én ezektől várom a mi adórendszerünk igazságosabb és egyenletesebb megosztását, oly megosztását, a, melynek jeligéje volna a jövőre nézve, hogy államháztartásunk szükségleteihez ne kérjünk semmit sem attól, a kinek semmije sincs, keveset attól, a kinek kevés van, és sokat attól, a kinek sok van. (Tetszés és Jielyeslés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, örömmel üdvözöltem a t. pénzügyminiszter úrnak utolsó expozéja alkalmával az 1899. évi zárszámadási jelentésekben tett azon nyilatkozatát, a, melyben kimutatta, hogy az 1899. évi bevételek nemcsak elégségesek voltak az összes kiadások fedezésére, hanem hogy az összes kiadások terén előre nem látott kisebb tótelektől eltekintve, több kiadás nem fordult elő, hanem hogy aköltségvetési kiadások keretében még mintegy 6,444.000 koronára emelkedő megtakarítást is tudott eszközölni. Ez, t, képviselőház, a t. pénz17*
