Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-621

P32 621. országos illés 1900. nuveiul>er 29-én, csütörtökön. ügyminiszter úr annyira briliáns expozéjának talán egyik legérdekesebb pontja ; nem annyira az összeg nagysága és fontossága, miatt, mert hisz egy egymilliárdra emelkedő költségvetés keretében egy hatmillió koronányi megtaka­rítás nem nagyfontosságú összeg, (Eltenmondások a szélső haloldalon.) de ezen összeg nagyfontos­ságú adattá válik akkor, mikor vele a kor­mánynak és a t. pénzügyminiszter urnak pénz­ügyi politikáját meg akarjuk bírálni azon eürópaszerte uralkodó tendeneziával szemben, hogy megtakarítások helyett mindig csak túl­kiadásról hallottunk beszélni. így tehát, t. képviselőház, »megtakarítás* és * takarékosság« azon jelszavak, a melyek ma minden czivilizált nemzet parlamentjében legtöbbször felhangzanak ós csak ezen jelszavak szem előtt tartásával lesznek a jövőben a kor­mányok abban a helyzetben, hogy a nemze­teknek megfelelő, a nemzetek érdekeit kielé­gítő pénzügyi politikát folytathassanak ós csak ezen jelszavak szemelőtt tartásával lesznek a pénzügyminiszterek abban a helyzetben, hogy a közel jövőben a parlamenteket kielégítő költ­ségvetéseket benyújtani. Azért, t. képviselőház, államháztartásunkban nekünk is a legnagyobb takarókossággal kell eljármmk, azáltal, hogy a költségvetés keretében netalán feleslegessé vagy nólkülözhetővó váló kiadásokat töröljük, hogy állami üzemeink gondos ápolása és inten­zivebb kihasználása által iparkodjunk a kiadá­sokat a lehetőség határain belül csökkenteni, a bevételeket emelni, hogy központi szolgála­tainkban a nélkülözhetővé vált munkákat el­hagyjuk ós a munkákat egyszerűsítjük; oly reformok ezek. t. képviselőház, a melyeket a t. miniszterelnök úr a közel jövőben amúgy is kilátásba helyezett. De van még egy tétel, t. képAÚselőház — ós ezzel mindjárt befejezem beszédemet — (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) bármennyire külö­nösnek is lássók az, annak keretében én meg­takarításokat lehetségesnek tartok, és ezen ke­ret a hadügyi kiadások kerete. Ha az előttünk fekvő költségvetést vizsgáljuk, látjuk, hogy a magyar állam katonai czélokra — a honvéd­séget és a közös hadsereget beleértve — éven­ként mintegy 100 milliónyi koronát áldoz. Nincs közöttünk senkisem, t. képviselőház, a ki az ország védelme szempontjából szükséges összeget megtagadná. Hazafiságnak ezeréves államunk fentartására irányuló áldozatkészsé­günket a múltban határtalanná tette, ós én meg vagyok győződve arról is, hogy a magyar képviselőházat jövőben is hasonló szempontok fogják vezetni. De midőn mindnyájan panasz­kodunk az utolsó évek termései következtében beállott szegénység miatt, midőn mindnyájan panaszkodunk az ipar, mezőgazdaság és keres­kedelem terén tapasztalt pangás miatt, nem kell-e kérlelhetetlen szigorúsággal ellenőriz­nünk és állást foglalnunk azon tendeneziával szemben, mely a hadügyi kiadásoknak a jövő­ben való emelését czólozza? (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ezen konzervatív álláspontnak kér­lelhetetlen keresztülvitele annál szükségesebb, mert a hadügyi kiadásoknak emelkedése a ma­gyar állam adófizetőitől évenként milliókat kö­vetel, holott az ország gazdasági ós szocziális érdeke azt kivárnia, hogy a hadügyi kiadások csökkentessenek. Hogy ez igen nehéz dolog, t. képviselőház, az bizonyos; de hogy ez le­hetséges és a jövőben nélkülözhetetlenül szük­séges lesz, az iránt nekem semmi kételyem nincsen. És e tekintetben, t. képviselőház, nem kell kisebb tekintélyre hivatkoznom, mint a. világ legnagyobb kényurára, a ki, midőn a legnagyobb, legmagasztosabb és legneme­sebb szándékoktól vezérelve, a. hadügyi ki­adások csökkentését az európai hatalmaknak proponálta, nem úgy vélekedett, mintha ez a. jövőben elérhetlen utópia volna. Megértette, t. képviselőház, hogy az emberiség főérdeke batárt szabni azon túlzott és monstruózus ki­adásoknak, a melyek egész Európában a la­kosság legjobb és legnemesebb részének tevé­kenységét ós szolgáltatását igénylik vérben, időben ős munkában, megértette a gazdasági értókpazarlással szembon. hogy valóban nem állunk a modern czivilizáczió magaslatán, a midőn a legjobb erőnket ós tehetségünket foly­ton új ágyak ós új fegyverek gyártására for­dítjuk, a. melyeket rögtön lomtárba dobunk, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát miért szavazza •meg a költségeket!) midőn arról értesülünk, hogy a szomszéd új, tökéletesebbb ós öldöklőbb fegy­verre tett szert. Nincsen semmi kétségem az iránt, hogy eljön a nap, a mikor mindannyian egyet fo­gunk érteni abban, hogy a. hadügyi kiadások emelkedése által elviselhetetlenné vált terhe­ket enyhíteni kell, nincs semmi kétségem az iránt, hogy el fog jönni a nap, a midőn a nemzetek idejüket, erejüket ós tehetségüket fog­juk zavartalanul szentelhetni az emberi fejlődés áldásos produktív és békülékeny czéljamak. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyes­lés a jobboldalon) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást foly­tatjuk. Buzáth Ferencz jegyző: Komjáthy Béla í Komjáthy Béla:T. képviselőház! (H<M* juh! Halljuk!) A kormány politikáját ón az

Next

/
Thumbnails
Contents