Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-621
P32 621. országos illés 1900. nuveiul>er 29-én, csütörtökön. ügyminiszter úr annyira briliáns expozéjának talán egyik legérdekesebb pontja ; nem annyira az összeg nagysága és fontossága, miatt, mert hisz egy egymilliárdra emelkedő költségvetés keretében egy hatmillió koronányi megtakarítás nem nagyfontosságú összeg, (Eltenmondások a szélső haloldalon.) de ezen összeg nagyfontosságú adattá válik akkor, mikor vele a kormánynak és a t. pénzügyminiszter urnak pénzügyi politikáját meg akarjuk bírálni azon eürópaszerte uralkodó tendeneziával szemben, hogy megtakarítások helyett mindig csak túlkiadásról hallottunk beszélni. így tehát, t. képviselőház, »megtakarítás* és * takarékosság« azon jelszavak, a melyek ma minden czivilizált nemzet parlamentjében legtöbbször felhangzanak ós csak ezen jelszavak szem előtt tartásával lesznek a jövőben a kormányok abban a helyzetben, hogy a nemzeteknek megfelelő, a nemzetek érdekeit kielégítő pénzügyi politikát folytathassanak ós csak ezen jelszavak szemelőtt tartásával lesznek a pénzügyminiszterek abban a helyzetben, hogy a közel jövőben a parlamenteket kielégítő költségvetéseket benyújtani. Azért, t. képviselőház, államháztartásunkban nekünk is a legnagyobb takarókossággal kell eljármmk, azáltal, hogy a költségvetés keretében netalán feleslegessé vagy nólkülözhetővó váló kiadásokat töröljük, hogy állami üzemeink gondos ápolása és intenzivebb kihasználása által iparkodjunk a kiadásokat a lehetőség határain belül csökkenteni, a bevételeket emelni, hogy központi szolgálatainkban a nélkülözhetővé vált munkákat elhagyjuk ós a munkákat egyszerűsítjük; oly reformok ezek. t. képviselőház, a melyeket a t. miniszterelnök úr a közel jövőben amúgy is kilátásba helyezett. De van még egy tétel, t. képAÚselőház — ós ezzel mindjárt befejezem beszédemet — (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) bármennyire különösnek is lássók az, annak keretében én megtakarításokat lehetségesnek tartok, és ezen keret a hadügyi kiadások kerete. Ha az előttünk fekvő költségvetést vizsgáljuk, látjuk, hogy a magyar állam katonai czélokra — a honvédséget és a közös hadsereget beleértve — évenként mintegy 100 milliónyi koronát áldoz. Nincs közöttünk senkisem, t. képviselőház, a ki az ország védelme szempontjából szükséges összeget megtagadná. Hazafiságnak ezeréves államunk fentartására irányuló áldozatkészségünket a múltban határtalanná tette, ós én meg vagyok győződve arról is, hogy a magyar képviselőházat jövőben is hasonló szempontok fogják vezetni. De midőn mindnyájan panaszkodunk az utolsó évek termései következtében beállott szegénység miatt, midőn mindnyájan panaszkodunk az ipar, mezőgazdaság és kereskedelem terén tapasztalt pangás miatt, nem kell-e kérlelhetetlen szigorúsággal ellenőriznünk és állást foglalnunk azon tendeneziával szemben, mely a hadügyi kiadásoknak a jövőben való emelését czólozza? (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen konzervatív álláspontnak kérlelhetetlen keresztülvitele annál szükségesebb, mert a hadügyi kiadásoknak emelkedése a magyar állam adófizetőitől évenként milliókat követel, holott az ország gazdasági ós szocziális érdeke azt kivárnia, hogy a hadügyi kiadások csökkentessenek. Hogy ez igen nehéz dolog, t. képviselőház, az bizonyos; de hogy ez lehetséges és a jövőben nélkülözhetetlenül szükséges lesz, az iránt nekem semmi kételyem nincsen. És e tekintetben, t. képviselőház, nem kell kisebb tekintélyre hivatkoznom, mint a. világ legnagyobb kényurára, a ki, midőn a legnagyobb, legmagasztosabb és legnemesebb szándékoktól vezérelve, a. hadügyi kiadások csökkentését az európai hatalmaknak proponálta, nem úgy vélekedett, mintha ez a. jövőben elérhetlen utópia volna. Megértette, t. képviselőház, hogy az emberiség főérdeke batárt szabni azon túlzott és monstruózus kiadásoknak, a melyek egész Európában a lakosság legjobb és legnemesebb részének tevékenységét ós szolgáltatását igénylik vérben, időben ős munkában, megértette a gazdasági értókpazarlással szembon. hogy valóban nem állunk a modern czivilizáczió magaslatán, a midőn a legjobb erőnket ós tehetségünket folyton új ágyak ós új fegyverek gyártására fordítjuk, a. melyeket rögtön lomtárba dobunk, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát miért szavazza •meg a költségeket!) midőn arról értesülünk, hogy a szomszéd új, tökéletesebbb ós öldöklőbb fegyverre tett szert. Nincsen semmi kétségem az iránt, hogy eljön a nap, a mikor mindannyian egyet fogunk érteni abban, hogy a. hadügyi kiadások emelkedése által elviselhetetlenné vált terheket enyhíteni kell, nincs semmi kétségem az iránt, hogy el fog jönni a nap, a midőn a nemzetek idejüket, erejüket ós tehetségüket fogjuk zavartalanul szentelhetni az emberi fejlődés áldásos produktív és békülékeny czéljamak. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Buzáth Ferencz jegyző: Komjáthy Béla í Komjáthy Béla:T. képviselőház! (H<M* juh! Halljuk!) A kormány politikáját ón az
