Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-620
108 B20, országos ülés 1900. november 28-án, szerdán. témiek és olyan dolgokat lát mindennap az az ifjiíság, hogy 7 lehetetlenség, hogy ne métely eztessenek meg erkölcsei. Tehát nem látja az a félhivatalos, a mint azok az ártatlan gyermekek ott ácsorognak, őgyelegnek a kirakatoknál és nézik azon rettenetes nuditásokat és olvassák azon könyvek czímeit, a melyek igen sokakat igen sokakra kioktatnak. Azt se tudja a félhivatalos, hogy az ártatlan gyerkőczök, rikkancsok milyen szemérmetlen, illletlen ós piszkos képeket és levelezőlapokat árulgatnak a kávéházakban, (Úgy van! Úgy van! balfelöl) és hogy vannak könyvkereskedők, a kik ilynemű levelezőlapokat ajándékoznak nyolcz, kilencz, tiz éves gyermekeknek jutalomképen, mert náluk vásárolnak könyveket. Épen tegnapelőtt történt, hogy egy állami mérnök megjelent a »Budapesti Hírlap« szerkesztőségében, elhozván ós megmutatván, hogy ime ártatlan leánykájának mily szemtelen képeket adott az egyik könyvárus — a kit megnevezett — ajándékba. Azt se tudja a félhivatalos, hogy micsoda a,rczpirító és nemzetirtó hirdetések vannak napról-napra a lapokban, (Élénk helyeslés bal felöl) a melyek ugyancsak sötét világot, vagy inkább árnyékot vetnek a közönség erkölcseire, ópúgy, mint az államügyészség világnézetére. (Élénk helyeslés bal felől) Aztán arról sem hallott a félhivatalos, hogy például újabban is Szegeden, Obecsén meg egyebütt is anyira elhatalmaskodtak, elszaporodtak a rabló-, orv- s az öngyilkosságok, hogy itt is, ott is, amott is már-már statáriumot óhajtanak szorgalmazni. Hisz például tegnap is 28 gyermekgyilkosságról olvastam csak egy községben, ma pedig olvasom, hogy kilencz tagból álló rablóbanda garázdálkodik Kalocsán. És ez így megy napról-napra, hértől-hétre, hónapról-hónapra. Bizony nagyon szánandó volna Magyarország, ha igaza volna a félhivatalosnak, hogy »az ország közerkölcsei nem álltak egyetlen korszakban sem jobbam, mint ma. Azután azt mondja: »Sem kis, sem nagy Panama, nem termi rejtve növő virágait*. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Major Ferencz: Hát a kisczelli eset! Molnár János: T. ház! Még nem ugrottuk át az árkot; még mindig kell félnünk, hogy vagy itt vagy ott egyszer csak kipattan egy-egy élő mákvirágnak feselő bimbaja. Azután azt mondja : »Egész alkotmányosságunk történetében nem volt enyhébb vagy legalább tisztább kezű választás, mint a. minő leend a Széli-kabinet alatt.* (Derültség a balés szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) T. ház! Majd elválik, hány zsákkal telik, hogy mi mit várunk a t. Szóll-kabinet tiszta választásaitól, azt majd beszédem folyamán fel fogom tárni. Azután azt mondja: »A kémkedés és besúgás nem rendszer a magyar politikában.« Azért, t. ház, ha az utolsó plébánia üresedik is meg, a melyet a t. kormánynak valamely resszortminisztere konferál, akkor mozgósítják a főispánt, az alispánt, a főbírót, meg a községi jegyzőt is; informácziót kérnek az egyházi személyről, hogy hát hogyan, mikóp, nincs-e talán valami néppárti velleitással telve, (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Jól teszik !) mert akkor még sekrestyésnek sem fogadják el. És ez így van nemcsak az egyházi, de a világi személyekre nézve is; a ki nem tartozik a kormánypárthoz, az ne számítson soha semmire, sem hivatalra sem kitüntetésre, sem egyébre. De azért »a kémkedés és besúgás nem rendszer.« Azt mondja továbbá: »A jogtiprás nemcsak dicséretben nem részesül, hanem szigorú fenyítés stíjtja azt.* Hát láttuk ezt a t. miniszterelnök úrnak legújabban interpelláczióinkra adott válaszaiban. Azután azt mondja: »A hivatalos hatalommal való visszaélés csak a minap vette el büntetését Komáromban.* Igen, csakhogy ez nem a közigazgatásnak, hanem a bíróságnak érdeme, mert a közigazgatás ugyancsak leplezte azokat a dolgokat hónapokon, sőt éveken keresztül. Azután így folytatja: »A politikai emberkínzás pedig teljesen lehetetlen, valamint ki van zárva azok jutalmazása ós elismerése, a kik az ellenzékkel más praktikák mellett tudnak elbánni.* T. ház! Mi nem vagyunk ebben a nézetben. Egyébként eltekintve attól, hogy ezen festményével, ezen leírásával a v >Magyar Nemzet* hallgatagon bár és öntudatlanul, de érthetően beismeri azt, a mit a »Nemzet* korábban mindig tagadott, hogy tudniillik báró Bánffy alatt nem ilyenek voltak az állapotok; mondom, ettől eltekintve, ki fogom mutatni, hogy miként a ^Nemzetnek* nem volt igaza, akkor, a mikor tagadott, úgy a •%Magyar Nemzet* -nek nincsen., igaza akkor, a mikor ezeket állítja, mert a múlt ós a jelen között nincsen más különbség, mint az, hogy a miniszterelnök és modora más, azonban a rendszer, a működés, az eredmény, az állapotok egészen egyformák. De lássuk mindezt részletesebben. Azelőtt is tudtam, t. képviselőház, de egy sportlapban is olvastam, hogy akkor, mikor a határt már egészen letarolták, annyira, hogy még a kukoriczaszárat is behordták, midőn tehát a foglyoknak nincsen semmi menedékhelyök, akkor felrebbennek messze a vadász előtt és kiesnek a lőtávolból. Hogy tehát ez
