Képviselőházi napló, 1896. XXXI. kötet • 1900. november 20–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-620

620. országos ülés 1900, november 28-án, ^üerdáa. 109 ne történhessék, egy sas alakú sárkányt röpítenek a légbe; és ettől a foglyok nagyon megijednek, meglapulnak és meghúzzák magukat, egész közelre bevárván a vadászt, vagyis lőtávolba esnek. Arra figyelmeztet azonban az a sportlap, hogy ezt a praktikát, ezt a manővert, nem sokáig, esak két-három napig lehet egy terepen folytatni; mert mihelyt a foglyok észreveszik, hogy az az alak csak ide-oda leng, de le nem csap soha, elvesztik félelmüket és messze-messze felrebbennek a vadász előtt, vagyis újra megközelíthetetlenek. Midőn a t. miniszterelnök úr a kormányra lépett, az egész ország azt hitte, hogy egy nagy, hatalmas arányú szárnyakkal ékeskedő sas szállt politikai egünknek horizintjára, ós a foglyok, azok az apró orv-madarak, a melyek olyan ádáz dühhel rontottak le és nyomorgatták a népet, kivált a néppártiakat, csakugyan meghúzódtak, meglapultak ós ilyen állapotban várták megérdemlett sorsukat. Azonban napok, sőt hónapok mentek, de cl S cl S le nem csapott közéjök. Mi volt tehát természetesebb, minthogy ébredezni kezdtek, sőt hangot is adtak, még pedig »Magyar Szót.* és nemsokára vigan felrepültek, felrebbentek, mert látták, hogy az az alak nem veszedelmes sas, hanem szelid galamb, a ki ide is, oda is turbékol ós legfeljebb csak akkor berzengeti a tollait, ha akár itt, akár a főrendiházban a néppárt kerül eléje. (Derültség.) Hogy ne hasonlatban szóljak, hanem prózában : mióta csak a. magyar parlament áll, talán még soha olyan kedvező auspicziumok között miniszterelnök nem lépett kormányra, mint a jelenlegi. Barát és ellenfél egyképen és szívből üdvözölte őt, mert azt hitte, hogy a törvényt, jogot és igazságot, a melyet ő hirdetett, meg is valósítja. Azt hittük mindnyájan, hogy azt, a miért elődje alatt azt az ádáz harczot küzdöttük ós azt a dicsőséges győzelmet arattuk, el is fogjuk érni, tudniillik a közigazgatás epurálását ós a választások tisztaságát. De mit kellett tapasztalnunk? Azt, hogy a t. miniszterelnök urnak sajátságos fogalmai vannak a jog, törvény ós az igazság természetéről. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a jog törvény és igazság alkotó elemét és mellőzhetetlen kellókét képezi a megtorlás. És midőn mi azt kívántuk az igen tisztelt miniszterelnök úrtól, hogy a közigazgatásnak és választásoknak rémeit távolítsa el, mit felelt? Azt mondta, hogy ő nem akar vindiktát gyakorolni, hogy ő nem űz boszúpolitikát, hogy ő nem tekint a múltba, hanem csak a jövőbe, és hogy ő várni fog, várni arra, hogy vájjon közegei tudják-e és akarják-e megérteni a jog, törvény és igazság követelményeit? És csak akkor, ha ezt tenni vagy nem tudják, vagy nem akarják, akkor fog ő kérlelhetetlen szigorral ellenük fellépni. Hát azt hiszem, hűségesen czitáltam itt a miniszterelnök úr szavait. Hát mi, t. ház, nem kívántuk azt a miniszterelnök úrtól ós ma sem kívánjuk, hogy ő boszúpolitikát kövessen, mert a boszú nemtelen szenvedély. De a boszú ós a megtorlás között, legalább a mi felfogásunk szerint, nagy különbség van. Míg a boszú, ismétlem, nemtelen szenvedély, addig a megtorlás szigorú ós elengedhetetlen kötelesség azok részéről, a kik a hatalmat gyakorolják; mert ha nincs megtorlás a múltra nézve, akkor garanczia sincs a jövőre azon atroczitások ellenében, melyek a múltban a megtorlást provokolták. (Úgy vau! ügy van! hal felől.) És hiába akarunk új rendszert inaugurálni, ha azt a régi kezekre bízzuk, mert hogyan képzelhető az, hogy a kik még pár nap előtt a jogot, törvényt ós igazságot kigúnyolták és lábbal tiporták, azok pár nap múlva a jog, törvény és igazság elveiért lelkesedni tudjanak és azokat érvényesítsék? Nem a rendszer teszi az embert, hanem az emberek teszik a rendszert mindenütt, de kivált Magyarországon. (Élénk helyeslés Úgy van! Ugy van! bal felől.) És ezt a miniszterelnök urnak eddig való kormányzata fényesen igazolja. íme a közigazgatás terén az új éra alatt is maradt minden a régiben. A. csendőrök, a községi jegyzők, a szolgabirák, a főbirák, az alispánok, a főispánok nem egy helyütt épúgy basáskodnak, épúgy nyomorgatják a. szegény embert, mint azelőtt. (Ügy van! Ugy van ! ba!felöl.) Épúgy játszszák ki a, törvényt és cselekednek a törvény látszata alatt törvénytelenségeket, mint azelőtt. Vagy apadt-e ezen panaszoknak és feljelentéseknek száma az új éra alatt, a melyeket a régi éra alatt sikkasztás, katonaszabadítás, hamis bizonyítványok kiállítása, bűnpalástolás, hivatalos hatalommal való visszaélés stb. stb. révén emeltek a tisztviselők ellen? Ezt a két statisztikát ha összeállítanék, úgy vélem, nagyon egyforma számok kerülnének ki. De hát. hogy a miniszterelnök úr ne mondhassa felőlem azt, a mit egyszer előde mondott, hogy tudniillik csak általánosságokban beszélek, konkrét esetekkel is szolgálok, csak egy párral; mert ha ma elkezdeném, ós mához egy hétig folyton beszélek is, akkor sem meríteném ki az esetek számát. És ez nem költői auxezis, hanem nagyon is reális dolog. íme, Rákóczy István rétsági főszolgabíró ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, ennek következtében tanúkihallgatásokat eszközöltek. Azok a tanúk rettentő és hajmeresztő dolgokat mondottak el róla. Kezdték a kihallgatást Rupnik