Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

594. országos ülés "1900. október 13-án, szombaton. 81 tek az osztrák czégek utaztatni. Az úgynevezett vigécz urak, úgy a mint azt Mezei Móricz t. képviselőtársunk maga is elismerte, ha-zudozással, rászedósekkel stb. egészségtelen versenyt fejtettek ki, melylyel nemcsak a kis kézműipart szorították ki az ő üzletéből, hanem számtalan és számtalan millióval megkárosították a fogyasztó közönséget is. Már most, t. képviselőház, ha az ember látja, hogy e téren az ipar és kereskedelmi jogosultság révén milyen borzasztó uzsoraüzlet folyik, akkor feltétlenül szükséges, hogy a képviselőház átérezze azt a kötelezettségét, hogy ezen állapotot szanálja. Módomban lesz egyszer bemutatni itt eg}' oly kalikó-kendőt, a melynek gyártását végig néztem, ós a melyről az illető gyáros nekem maga kimutatta, hogy az neki másfél krajczárjába kerül. Én szándékosan ellenőriztem adatait és Balmaz-Ujvároson a hetivásáron meggyőződtem arról, hogy ugyanazt a kendőt, a melyet másfél krajczáron gyártanak Brünnben és Reichenbergben, 60 krajczárórt árulták a szegény paraszt népnek. T. képviselőház ! Méltóztassanak meggondolni, milyen borzasztó tőke vándorol ki ezen a réven a magyar fogj^asztó közönségtől. Azt mondta Mezei Móricz t. képviselőtársam, — ez volt az ő kardinális tétele, — hogy micsoda iparpártolás az, a mely a fogyasztást apasztani akarja ? Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ha oly iparpártolásról van szó, melynek czólja olyan fogyasztás, mely még magát a fogyasztót is elfogyaszsza, (Derültség.) akkor ón ebből a kereskedelmi elvből nem kérek. A megrendelésekre való csábítás a mi büntetőjogunk szerint is büntetendő; mert a csalásról szóló rendelkezés, a 386. §. megmondja, hogy a Id valakinek könnyelműségét, vagy tapasztalatlanságát hitelezés czéljára felhasználja, büntetendő. Azonkívül az uzsoratörvény is rendelkezik erre vonatkozólag. Ha mi azt látjuk, hogy a mi közönségünk a megrendelésekre való csábítással szemben kiskorú, mi egyéb kötelessége lehet a törvényhozásnak, mint hogy azt a kiskorú közönséget a lehetőséghatárai közt törvénynyel oltalmazza meg és ne engedje meg azt a pusztulást, a melyet ezen a. téren látunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy egész generáczió, egy egész hadsereg keletkezett a vigéczek táborából. Kérdem a t. kereskedelmi miniszter urat ós az egész országgyűlést, megtudják-e önök mondani csak megközelítőleg azt, hogy Magyarországon hány ilyen vigécz jár ós hánynak van igazolványa? Senkisem tudja megmondani. Azt, hogy Németországban hány van, meg tudom mondani, de hogv Magyarországon KÉr-vn. NAPLÓ. 1896-1901." XXX. KÖTET. hány, nem tudom. Mert a vám- és kereskedelmi szövetség következtében az Ausztriában kiadott iparigazolványok és ily liczencziák mellett ezek az osztrák vigéczek tömegesen rohanják meg az országot, azt sem tudjuk, hogy hányan. Azt tudom, t. képviselőház, hogy hány van Németországban, a hol 1897-ben alkották meg a Reisende-Gesehäft-ről és a Wandergeverbe-ről szóló törvényt. Ott meg kell különböztetni a Wandergewerbescheint, a Sonder-Licenz-t és a Detailreisender-Legitimationt: de itt elsősorban a Detailreisenderek azok, a kik bennünket érdekelnek. Nos. az említett törvény indokolásából látom, hogy Németországban, az 1897-et megelőző időkben 40.000 ós néháy százan voltak, de fölszaporodtak 75.000-re, Csak a Detailreisenderek! A többi brancsban nem állott elő ilyen nagy szaporodás. Nálunk, a hol, mondom, a közös vámterületnek minden hátránya kettős súlylyal nehezedik a serpenyőbe, nagyon is szükséges volna tudni, hogy hány az osztrák és hány a magyar utazó-ügynök. És rájönnénk, hogy nagyon csekély százalékban magyar az a foglalkozás-ág, a melyről itt rendelkezni kívánunk, hanem — és ez szolgáljon Mezei Móricz t. képviselőtársamnak megnyugtatására — legimgyobb részben külföldiek, különösen osztrákok azok, a kik veszélyeztetik Magyarországon nemcsak a vagyont, hanem a közbiztonságot is, úgy, hogy az emberiségnek ezen fajáról, a melyet vigécznek nevezünk, bátran el lehet mondani, hogy az állatvilághasonlíthatók, a ember, akkor az nak ahhoz a parazitájához mely, hogy ha nem bántja csip, ha pedig bántja az ember, akkor kellemetlen szagot terjeszt maga körűi. T. képviselőház! Midőn ilyen tényeket látunk magunk előtt, akkor egy törvényjavaslatot, a mely, habár eredményeiben nem is biztat valami rendkívüli nagy sikerrel, de legalább lehetetlenné fogja tenni a további pusztítást azon a területen, a melyet vázolni szerencsém volt ós a mely pusztítást száz és ezer panaszból mindnyájan ismerünk, az ilyen térrészéről szívesen magam hogy nem a dolog. vényjavaslatot én a támogatom. Meg kell azonban említenem, csupán az ipar terén veszélyes ez Rámutatott már gondolom Barabás Béla t. képviselőtársam tegnap a, biztosítási téren űzött visszaélésekre is. Ezzel a kérdéssel én most nem akarok behatóbban foglalkozni. Volt nekem alkalmam, t. képviselőház, ezt a kérdést alaposan szellőztetni a képviselőház előtt. Csak rá kell, hogy utaljak arra, mily szerencsétlen ez a: magyar nemzet, a mely megalkotott a kereskedelem számára külön ügybiróságot, küíi