Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-594
H2 594. országos ülés 1900. október 18-án, szombaton. lön kivételes börzebiróságot, alkotott a kúrián egy külön kereskedelmi szenátust, s ott a magyar nemzetnek géniuszát és szellemét annyira félreérthették, hogy épen a biztosítási ügyletek terén keletkezett egy kuriális döntvény, a mely megállapította azt, hogy a biztosítási ügynök, a ki a félnél eljár, nem a társulat meghatalmazottja, hanem annak a meghatalmazottja gyanánt vétetik, a ki az üzletet vele megkötötte. A kassai királyi ítélőtábla legutóbbi időben 43. szám alatt meghozott, igazán dicséretes állásfoglalásával már hadat izent ugyan ezen felfogásnak, de hogy ezen egy döntvénynyel évek óta micsoda pusztítást vittek véghez az ipar- és kereskedelmi ügynököknél is messze túlmenőleg parazita biztosítási ügynökök, arról nem szükséges, hogy itt részletekkel számoljak be, mert hisz azokat mindnyájan ismerjük. Tudom, hogy az igazságügyi kormány ezen a téren nemcsak érzékkel bír a panaszok iránt, hogy ezen biztosítási ügyletekkel máris foglalkozott, és erre nézve törvényjavaslat is van előkészítve. Én nagyon kérem a t. miniszter urat, miután már »proximus ardet Ucalegon«, hogy a biztosítási téren űzött visszaélésekkel szemben ezt a törvényt ne késleltesse, hanem legyen oly kegyes megnyugtatni a házat az iránt, hogy a biztosítási ügyletekre vonatkozó törvényjavaslat minél előbb idekerül. Azon reményben, hogy feltevésemben nem csalatkozom, és hogy ez meg fog történni, egyelőre megelégszem ezen utalásokkal, a melyeket a biztosítási ügyletekre vonatkozólag elmondottam. Arra vonatkozólag, hogy ennek a törvényjavaslatnak valami rendkívüli nagy hatást nem jósolhatok, elsősorban a vám- ós kereskedelmi szövetség rendelkezéseire kell utalnom. Meg fog győződni arról a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ez a törvény ki lesz játszva a vám- és kereskedelmi szövetség révén, a mely ma ugyan csak idealiter áll fenn, mert hiszen Magyarország ma az egyoldalú, önálló vámterület alapján áll törvényhozásilag, de a vám- és kereskedelmi szövetség recziproczitás feltételezése mellett tényleg fennáll. Nos, t. képviselőház, ez a recziproczitás teljesen elég lesz arra, hogy ez a törvényjavaslat kijátszassók, ós pedig először azáltal, hogy a- vagyonosabb czégek már most majd még tömegesebben fogják szaporítani a fióktelepeket, a mi ugyan a pénzügyminiszter úr számára mindenesetre eredmény lesz, a mennyiben a vigéczek, a kik eddig adót nem fizettek, neki bizonyos kereseti adót fognak beszolgáltatni : de az ipart ez nem fogja a pusztulástól megóvni. T. képviselőház! Ennek a vigócziparnak rendkívüli nagy előnyei voltak azokra a kereskedőkre nézve, a kik utaztattak. A menynyiben a külföldi, az osztrák kereskedők nem tartottak üzletet Magyarországon, hanem 2°/o jutalók mellett utaztattak embereket; nekik nem kellett sem adót fizetni, sem üzletet, sem személyzetet fentartani, sem raktárt nem kellett tartaniok, mert a vigéczek voltak mozgó raktáraik. Ez természetesen igen olcsó vállalkozás volt arra, hogy más kereskedőket, a kiknek rezsijük természetesen sokkal nagyobb volt, hazai iparosainkat ós kereskedőinket ily módon leszorítják a verseny teréről. Ez a törvónyjavaslat, t. ház, annyiban fog eredményt elérni, hogy a vigóczkedés jövőre megszűnik, de a fiók-üzletek tömegesen fognak szaporodni mindaddig, míg a vám- és kereskedelmi szövetség fennáll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonkívül, t. ház, nem szabad elfelejteni, hogy váltó is létezik ós a váltó által ezen törvény rendelkezéseit kijátszani nagyon könnyen lehetséges lesz. Majd rátérek beszédem végén arra, hogy ezzel szemben fontosnak tartom azt, hogy ne csak az történjék meg az igazságszolgáltatás terén, a mit az igazságügyminiszter úr már is kilátásba helyezett, hanem ha már felvetettem az eszmét, meg is mondom, korlátozhatjuk az illetékességet, csinálhatunk a végrehajtási törvényben esetleg jogorvoslatot, de itt nem segíthet más, mint a nemzetközi jogban minden jogállam által elfogadott elv: a külföldi ítéletekkel szemben a delibatorius eljárás. A nagy Németország szükségét látja annak, hogy megvédelmezze saját törvényeit külföldi ítéletekkel szemben, nem a jogsegély megtagadásával, mint a miniszter úr igen helyesen mondotta, csak a jogsegélynek feltételes megadásával. Minden állam a világon, a mely jogállam létére valamelyes súlyt helyez, a mely polgárait meg akarja védeni a külföldi visszaélések ellen, elvűi fogadta el a következőt: külföldi bíróságok ítéleteivel szemben, mielőtt azok végrehajtatnak, meg kell állapítani előzetesen, hogy a kézbesítés szabályszerűen történt-e és illetőleg, hogy kellő módon idéztetett-e meg az, a ki perbe fogatott és másodszor — s ez a fődolog, t. ház, — hogy az ítélet alapját képező jogügylet nem ütközik-e az ország valamely tiltó törvényébe. De, t. ház, a külfölddel szemben való jogsegély odáig csakugyan nem terjedhet, hogy a mit magyar bíróság nem mondhat ki ítélet gyanánt, mert az törvénybe ütközik, azt, ha a külföldi biró ítélte meg, a magyar bíró végrehajtani tartozzék. Ez azután oly neme volna a kölcsönös jogsegély értelmezésének, a mely minden jogállam fogalmával ellenkezik ós mely minden nemzetközi jogelvet lábbal tiporna. A magyar államnak ós nemzetnek is
