Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-594
594. országos ülés 1900. földi agencziák bizonyos mórtékig korlátoztatnak, szerencsés eredménye lesz a törvényjavaslatnak; de az az állapot, hogy a külföldi, különösen az osztrák ipar termékei tömegesen szorítják ki Magyarországon a már létezett ipart is, és a mellett lehetetlenné teszik egy új ipar keletkezését, ezzel a törvényjavaslattal szanálva abszolúte nem lesz, mert ez az állapot a közös vámterületen és annak rendelkezésein alapszik; tehát addig, míg az fennáll, ezen a területen semmiféle javulást nem remélhetünk. Már most mégis számot kell magamnak adni arról, hogy tulaj donképen mik azon okok, a melyek engem arra vezetnek, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadjam? (Halljuk! Halljuk!) Mezei Mór t. képviselőtársamnak ebbe a törvényjavaslatba való tegnapi beleszólása eleven illusztrácziója most a társadalom minden rétegét mozgató, a merkantilista és agrárius áramlatok közötti összeütközésnek. Én nagy súlyt tulajdonítok annak, hogy Mezei Mór t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalása és — hogy így fejezzem ki magamat, nem akarok sértő lenni, csak a jelen törvényjavaslat szövegére vonatkozó utalással mondom — megrendelésre tartott beszéde, a liberalizmusban való utazásnak azzal a nagy vehemencziával előadott nézetei alkalmat adnak nekünk, legalább nekem, hogy megvonhassam a demarkácziót szerintem azon teljesen illegális törekvések között, melyek a kereskedői osztály bizonyos táborában lábra kapnak, szemben azzal a törekvéssel, hogy Magyarország törvényhozása végre valahára elérkezettnek látja az időt, hogy a magyar fogyasztó közönséget és a kisiparosokat is tőle telhetőleg megvédelmezze. Rá kell térnem annak gyakorlati illusztrálására, hogy mit láttam én a múltban ós miért látom örvendetesnek azt, hogy a kormány ezen a területen az inicziativát már is kezébe vette. Midőn az ipartörvény megalkottatott, az a szerintem teljesen helytelenül bevezetett szabad kereskedelmi áramlatnak hatása alatt hozatott meg. Még olyan államokban is, mint a nagy Németország, a hol nincsen közös vámterület, de önálló nagy gazdasági fellendülést látunk oly mértékben, hogy ha az ember a nagy német birodalom gazdagságát, iparát és kereskedelmét látja, s arra gondol, hol vagyunk mi, szinte elszorul a, szive: mondom, még olyan államokban is, mint nagy Németország, a melynek a saját belterületét kellett megvédeni ezen egészségtelen állapotok ellen, törvény keletkezett arra, hogy a helytelenül értelmezett markantii liberalizmus ürügye alatt ki ne lehessen pusztítani a gyámoltalanokat ós ki ne lehessen forgatni vagyonukból azokat. október 13-án, szombaton. 79 a kik elég becsületesek arra, hogy hisznek abban, a mit embertársuk valónak állít. Az ipartörvény 50. §-a kapcsolatban — és ezt mindig hangsúlyozom — a vámszövetség kérdésével, olyan pusztítást vitt véghez Magyarországon, a melynek alig lehetséges eléggé szomorú képét ecsetelnem. Példákkal fogok szolgálni a t. képviselőháznak és tém^ekre utalok, a melyek minden magyar ember előtt ismeretesek. Az ipartörvény meghozatala előtt, — nem beszélek a régi czéh-rendszerről, hanem csak az ipartörvényt közvetlenül megelőző korszakról, — Magyarországon volt a hazafias földmíves elem mellett egy kézműves kisiparososztály, mely évezreden át becsülettel szolgálta ennek a hazának minden nemes és magasztos érdekeit és e mellett jó adófizető objektum volt; katonáskodott, s híven teljesítette hazafias kötelességét és fizetett adót. Ki ne tudná, hogy milyen szépen fejlődött Magyarországon — csak néhány iparágat akarok felsorolni — a kalapos-ipar, a czipész-ipar, a csizmadia-ipar, a szűrszabó-ipar, a fa-ipar és a szabó-ipar mindenek felett. Bátran állíthatom, t. ház, hogy az ipartörvény életbelépte előtti időben még a kész ruhákkal foglalkozó üzletek terén is nemcsak jól kifejlett ipar volt Magyarországon ós különösen a, fővárosban, hanem statisztikai adatokkal tudom igazolni, és ha még egyébre van valakinek szüksége, tudom igazolni az iparkamarákhoz benyújtott jelentésekkel, hogy ezen iparból Romániába és általában a Balkánba kivitelünk is volt. És, t. ház, nézzünk ma széjjel Magyarországon. Hova lettek azok a derék, jó magyar csizmadiák, kalaposok, szűrszabók, kötélverők? Hova let-_ tek ? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hivatalszolgák! Konäuktook!) Elpusztultak. Nemcsak hivatalszolgákká és konduktorokká lettek; mert hiszen ha ezekké lettek, legalább megmaradtak itthon magyarokúi. De tessék megnézni az osztrák statisztikai hivatal által kiadott Rundschau-ban a kivándorlások statisztikáját ós meg fogják találni, hogy csak Pensylvániába hány ilyen szerencsétlen magyar iparos volt kénytelen kivándorolni, kezébe venni a vándorbotot és elhagyni a hazát, hogy szegény családjának a megélhetéshez szükségeseket meg tudja, szerezni. Nem szólók arról, hogy Romániába hogyan vándoroltak ki a székelyek, a kik háziiparral foglalkoztak. De én a t. képviselő urakhoz szólva, eleven argumentumokkal akarok szolgálni. A képviselőket legközelebbről érdekli az ő mandátumuk. Méltóztassanak megnézni egy ilyen mandátum mellékletét, tessék átnézni egy ilyen szavazási névlajstromot és összehasonlítani példának okáért az I 1872-diki mandátumokat a legutolsó mandátu-