Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-594

7g 594. országos-ülés 1900. október 13-án, szombaton. személyes biztosítékokat találok arra nézve, hogy jövőre ilyen nem fog előfordulni. (Úgy van! a szélső baloldalo i.) Azonban tör vényj a/vas latoknál nekem nem személyi, hanem tárg}^ és intézményes biztosítékok kellenek s azért vetettem fel ezt a kérdést, kérvén a t. ház elnökségét, hogy úgy az elveszett törvényjavaslatnak sorsa felöl, valamint arról, hogy a jövőben ilyenek elő ne fordulhassanak, intézkedni és a háznak jelentést tenni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután napirend előtti felszólalás határozat tárgyát nem képezi; két kijelentést kell tennem Rátkay László képviselő úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az 1210. szám alatt a ház elnöksége részéről a háznak tett jelentésében tényleg benne foglaltatik, hogy a házalásról és a vándoriparról szóló törvényjavaslat a főrendiházhoz átküldetett ós ott elintézetlen. Egyébiránt minden ülésszak és egyúttal minden országgyűlés végén tesz a ház elnöksége az el nem itózett, vagy folyamatban levő ügyekről a háznak jelentést. Erre nézve tehát, azt hiszem, újabb intézkedések szükségessége nem merült fel, mert ezt az elnökség a régi gyakorlathoz képest eddig is pontosan teljesítette. A másik kérdést illetőleg azonban, hogy befolyást gyakoroljon a ház elnöke azon ügyekre, a melyek a főrendiházhoz átküldettek, a tekintetben, vájjon tárgyaltatnak-e azok ott, vagy nem: azon kijelentést vagyok bátor tenni, illetőleg ismételni, a melyet tegnap tettem, hogy tudniillik meggyőződésem szerint a ház elnökségének minden ingerencziája és befolyása abban a pillanatban megszűnik, a mint egy ügy itt befejezést nyer és a főrendiházhoz áttétetik. (Élénk ellenmondás k és zaj a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelől. Elnök csenget.) Méltóztassanak az elnököt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ezentúl egyedül azon kötelezettsége áll fenn, a mely teljesíttetik is mindenkor az ülésszak végén, hogy a háznak mindenről jelentést tegyen. Többet az elnök nem tehet. (Mozgás és ellenmondások a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelől.) Következik a napirend szerint az 1884 : XVII. törvényczikk 50. §-ának a megrendelések gyűjtésére vonatkozó rendelkezései módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 836, 844, 880) általános tárgyalásának folytatása. Ki következik? Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! ' Polónyi Géza: T. képviselőház!'(Halljuk! Halljuk!) Már előre is jelzem, hogy a vándoriparról szóló törvényjavaslat sorsa engem is és pedig jelen felszólalásom keretében nagyon közelről érdekel és erről behatóan szándékozom a t. képviselőházat is tájékoztatni, illetőleg álláspontomat ez irányban jelezni. Bevezetésül tisztelettel kijelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben a magam részéről elfogadom. Kijelentem ós hangsúlyozom azonban, hogy e javaslatot kizárólag csakis az igazságügyi bizottság szövegezése szerint ós azon kardinális intézkedéseknek teljes erejükben való fentartásával fogadom el, a melyeket az igazságügyi bizottság abba felvétetni jónak tartott ós szükségesnek látott. Kijelentem továbbá, — a mire beszédem folyamán még rá fogok térni, — hogy ezen törvényjavaslat elfogadásának azon szankcziójához, hogy az igazságügyminiszter úr a külföldi ítéletek végrehajthatósága tárgyában megfelelő intézkedéseket fog tenni, nemcsak feltétlenül ragaszkodom, de a magam részéről szükségesnek tartom, hogy az igazságügyminiszter úr tegnapi felszólalásának fonalán és annak kibővítéseként elmondjam azt is, mely intézkedéseket tartanék én szükségeseknek azokon túl, a melyeket a t. igazságügyminiszter úr jelzett, hogy ez a törvény valamennyire hatályossá váljék. És már most, ha kijelentettem, hogy e törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom, nem szeretném, ha annak a téves hitnek adnék tápot, mintha én ezen törvényjavaslatban talán valamely nagy, világraszóló eredményeket látnók konstatálva, ós nem szeretnék még annak a hitnek sem tápot nyújtani a kereskedelmi és ipari körökben, mintha én e törvényjavaslatnak a gyakorlati életben való keresztülvitele után az ipar és kereskedelem terén valami nagy és lényeges fellendülést várnék vagy várhatnék. Sőt, ha kegyesek lesznek beszédemet, a mely egy aktuális kenyérkérdésről szól és így minden magyar képviselőt kétségtelenül érdekelhet, figyelemmel kisérni, úgy leszek bátor felsorolni azon aggodalmaimat, a melyek eleve is kizárják azt, hogy ennek a törvénynek gyakorlati jelentősége valami rendkívül nagy lehessen. A mit az egész országnak szíves figyelmébe ajánlok, az elsősorban az, hogy ezen törvényjavaslat úgy, a mint előttünk fekszik, egy eleven, élő bizonyíték és egy felkiáltójel a közös vámterület fentartása ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak idején, ha majd ez a kérdés tárgyaltatni fog, szives figyelmükbe fogom ajánlani azt, hogy önök szükségét látták egy törvény megalkotásának, a melynek önök nagy hatást jósoltak, a mely azonban azt a hatást abszolúte nem érheti el mindaddig, míg Magyarországon közös vámterület áll fenn. Hogy többet ne mondjak, már maga az, hogy a kül-