Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

72 698. országos ülés 1900. tusolt: Meghocsátjuk!) még emlékezem arra- az időre, mikor közgazdasági politikánknak egyik sarkalatos igyekezete volt az ipar és keres­kedelem fokozása azáltal, hogy az iparosokat és kereskedőket nagyobb agilitásra iparkodtunk állami intézkedéssel sarkalni és buzdítani. Széll Kálmán miniszterelnök: Ma is az! Major Ferencz: De ma nem jelszavakkal akarjuk temii, mint a múltban. Ez a különbség ! Mezei Mór: Akkoriban azt mondták és azt tanították, hogy három eszköze van a kereskedőnek és iparosnak, a melyek által czikkeit megismertetheti, és azok kelendőségét előmozdíthatja. Kiállítások, (Zaj.) hirdetések és utazó ügynökök alkalmazása. A mi a kiállí­tásokat illeti, adott alkalommal ma is ezt állami­lag nagyon portálják, sőt bizonyos douce vio­lence-ban sincs hiány, a melylyel az iparosokat ós kereskedőket késztetik arra, hogy az ilyen reklámmal éljenek. De tény az, hogy érdekelt körökben ma már az a meggyőződés, hogy az ilyen kiállításokkal több a költség, mint a mennyi haszon várható belőlük. (Igaz! Úgy van!) Ez olyan eszköz, a melyet alkalmilag lehet használni, de ezzel a törvényjavaslat kapcsolatban nem áll. Államilag ez nem fog tilalmaztatni való­színűleg soha, ámbár Frey Ferencz t. képviselő­társam azt kívánja., hogy ezt is tilalmazzák. A törvényt tehát a visszaélések elhárítá­sának szüksége hozta ide a ház elé, ezen vissza­élések meggátlása végett alkottatik törvény. Kérdem a t. háztól, a, hirdetésekben kevesebb visszaéléseket követnek el ? Ott kevesebbet ha­zudnak ? Ott nem dicsérnek fel olyan anyagokat, a melyek azon dicséretet meg nem érdemlik, és ott nem csapják be a közönséget, nem indítják arra, hogy valami oly portékát vegyen, a melyet különben nem vett volna, és fizessen meg olyat, a melyet meg nem kap, hanem egészen mást? Hát igazság az, hogy a mit nyomtatásban, hir­detéssel tenni szabad, azt élő szóval és annak a portékának felmutatásával és demonstrácziójá­val ne legyen szabad tenni? (Mozgás a szélső haloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ón most arra fogok kilyukadni, hogy tehát a hir­detéseket is meg kell gátolni. A világért sem, nagyon jól tudom, hog\ T azokhoz hozzányúlni nem lehet. Hanem ellenkezőleg arra lyukadok ki . . . (Egy hang a szélső haloldalon: Hát lyukadjon már ki! Derültség.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: Hogy legyen szabad hazudni! Mezei Mór: . . . A hirdetések eltiltása már a sajtó érdekeit érintené s ez mindig nagyon kényes kérdés, különben a sajtószabadság szem­pontjából is kérdés tárgyává lehetne ezt tenni. De én nem ezt következtetem, hanem épen október 12-én, pénteken. azért, mivel teljesen lehetetlennek ós kizártnak tartom, hogy a hirdetéseket tilalmazzuk, épen azért azt hiszem, nincsen reá ok, és nincsen semmi czólja, hogy a megrendeléseknek élő szóval való gyűjtését megakadályozzuk és pláne abból büntetendő cselekményt, vétséget vagy kihágást statuáljunk, a melyre az igazságügyi bizottság nem talált kisebb büntetést alkal­mazhatónak, mint 80 napi elzárást. Major Ferencz: Még az is kevés! Leszkay Gyula: Harmincz botot kellett volna még hozzátenni! (Derültség a szélső hal­oldalon.) Mezei Mór: Én nem azt találom, és ez az, a mi engem aggaszt, hogy a törvény azért volna, szükséges, mert visszaélések meggátlása, más módon nem volna érthető, hanem igenis sajnálattal ismerem fel benne parázs vissza­fejlesztését annak az iparszabadságnak, a mely a, 70-es évek liberális érájának egyik öröke gyanánt maradt reánk. Major Ferencz: Hol van itt a liberalizmus ? Mezei Mór: Major Ferencz t. képviselő­társamnál senki sem keresi a liberalizmust, nálam pedig nem kell keresni, mert a szeg mindig kiveri magát a zsákból. Kubik Béla : Igen, igen, a zsák! Ott van a Lipótvárosban, ott őrzik az abrakos tarisz­nyát! (Derültség.) Major Ferencz : Nem kérek ebből a libe­ralizmusból ! Mezei Mór: Én sem kérek abból a kon­zervativizmusból. De ha mindenképen szüksé­ges volt ezt az ipartörvónyt megváltoztatni, abban az egyben teljesen egyetértek Barabás Béla t. képviselő úrral,... Leszkay Gyula: Szegény Barabás! Mezei Mór: ... hogy nem volt helyes ós nem lehetett e kérdést megoldani akként, hogy ezt az egy részletet kirántjuk az egész kom­plexumból ós ezt oldjuk meg különválva és minden tekintet nélkül a vándoriparral kap­csolatos egyéb ágazatokkal. Ha kell itt reform, akkor karoljuk fel az egész kérdést és oldjuk meg egyszerre, egyöntetűen. Ezek voltak megjegyzéseim, t. képviselő­ház, a melyeket a törvényjavaslat indokolá­sából merítettem. Engedje meg a t. ház, hogy még megtoldjam azokat egy gyei vagy kettő­vel, a melyeket magából a törvényjavaslatból meritek, ós pedig annak 4. §-ából. A 4. §. megállapított először egj bűnügyi szankcziót ezen törvény végrehajtására, másod­szormegállapít egymagánjogi szankcziót. Ami a bűnügyi szankczió iránti aggályaimat illeti, őszintén megvallom, — ezt talán ismét libe­rális frázisnak fogják tartani, —- hogy én nem szeretem azoknak a törvényeknek folytonos

Next

/
Thumbnails
Contents