Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-593

598. országos ülés 1000. szaporítását, a melyek egyesfoglalkozási ágakra, egyes osztályokra specziális kihágásokat ós vétségeket állapítanak meg, olyanokat, a melyek felett nem a rendes biró itél és a melyekre büntetéseket szabnak ki a törvénykezésnek garaneziái nélkül, nyilvánosság, szóbeliség és védelem nélkül, ós a melyek feletti Ítélkezés az utolsó fórumban maguk a miniszterek által gyakoroltatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tehetek róla, talán nekem nincs iga­zam, tán az uraknak van igazuk. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Ebben igaza van!) Ha végig­nézek ezen vörös bársonyszékeken, ma; már csaknem a fele a minisztereknek abban a hely­zetben van, hogy az embereknek egy bizonyos osztálya felett akként rendelkezik, hogy azokat el is zárathatja. (Helyeslés a szélső haloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem! (Zaj. Elnök csenget.) Mezei Mór: Mint belügyminiszter igen. Bocsásson meg a t. ház, én nem szeretem, ha a kereskedelemügyi miniszter valakit elzárathat, (Derültség.) mert az ő hivatása igazán egészen más. Visontai Soma: Közigazgatási üldözés mindig veszedelmes. Mezei Mór: Ez is megint ugyanazon csekély kikezdése a 70-es évek azon nagy, alapvető alkotásainak, a melyek a törvény­kezést a közigazgatástól teljesen elválasztották? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én nem tudok rokonszenvezni azokkal a folyton szaporodó törvényekkel sem, a melyek speeziálisan a kereskedőt és az iparost, — nem tudom, miért csak ezeket, — folyton külön törvény alá helyezik, úgy, hogy ma-holnap oda fogunk jutni, hogy a kereskedő és az iparos jártában­keltében rendőri felügyelet alatt áll s örökké ki van téve annak, hogy kezdve a falu birá­jától egészen a miniszterig, mindenki meg­büntetheti. Kubik Béla: Ez igaz ! Ez így van! (Zaj.) Hanem azért nem hagyja ott azt a tábort! Mezei Mór: Az urak tehát ugyanazt mond­ják ugyan, a mit én, hanem azért a törvény­javaslatot mindannyian elfogadják. (Derültség és helyeslés a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ez a kifogásom a büntetőjogi szankczió ellen. De a cziviljogi szankcziót sem szeretem. Nem szeretem mint jogász azokat a kétoldalú szerződéseket, a melyek csak az egyik szerződő félre nézve állanak fenn, de legkevésbbó sze­retem abban a formában, a mint itt van. Ha még kimondaná a törvény azt, hogy az ify módon gyűjtött megrendelés egyik félre nézve sem kötelező, akkor tudja az eladó, a vevő is, hogy itt egyik félre nézve sincs kötelezettség. EÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXX. KÖTET. oktéber 12-én, pénteken. 73 Vagy ha azt mondaná a törvény, hogy a meg­rendelő, ha nem akarja, elfogadni a, megrendelt árút, tartozik erről a kereskedőt vagy iparost bizonyos időn belül értesíteni, hogy az meg­tudja, hogy nem kell szállítania : még akkor is érteném a, dolgot. (Zaj a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék nevetni, méltóztassék meg­várni a végét! A visszaélésekről panaszkodók közt igen nagy kontingenst képeznek azok, a kik gazdasági gépeket vásárolnak. A pénz­ügyminiszter úr, — sajnálom, hogy nincs itt, mert a jövőt rajzolhatnám meg, — szintén iparos, mert az államvasúti gépgyár készit ily gazdasági gépeket és utaztat. El vagyok ugyan készülve rá, hogy a kereskedelemügyi miniszter élni fog a 3. §-ban adott jogával és pénzügy­miniszter kollegáját mentesíteni fogja attól, hogy kitegye magát ennek a rizikónak, (Derült­ség a szélsőbalon. > de mondjuk, hogy nem, mert ma még így áll a dolog. Tehát mondom, maga a pénzügyminiszter ügynökségének utazója fel­vett egy ilyen megrendelést, minő helyzetben lesz? A gyárnak azt a gépet, a melyet nála rendeltek, el kell készítenie, még pedig a ki­kötött határidőre, mert ha nem készíti el, akkor a megrendelő nem fogja, azt mondani, hogy a törvény alapján nem tartoztál szállítani, hanem azt mondja: »Ennyi a károm, tessék kártérítést fizetni! Gép, az nem kell, de kár­térítés kell!« — azt mindenki elfogadja. A gép­gyár tehát kénytelen a gépet elkészíteni, holott azt sem tudja, el van-e adva, vagy nincsen. De nemcsak el kell készítenie, hanem el is kell küldenie arra a vasúti állomásra, a hova rendelve van; el is küldi s az meg is érkezik; de még akkor sem tudja, hogy mi lesz vele, mert ha a megrendelőnek tetszik, elviszi, ha pedig nem tetszik, ott hagyja és nem is szól. De még ha el is vitte a megrendelő, akkor sem köteles a fizetésre, hanem felállítja saját gazdaságában ós ott hagyja. Akkor azután, a mikor hosszú idő múlva beáll a fizetési terminus ós a gép árát kérik tőle, azt mondja, hogy nem kell a gép. Bocsánatot kérek, ebben nincsen igazság. (Ellenmondás a bal- és szélsőbalon.) Engedelmet kérek, ón is tanultam jogot; külön­ben mindjárt rátérek. Nem tudom, azigazságügy­miniszter miként fogja megoldani a kétoldalú szerződésekből származó kötelezettségeket a most készülő polgári törvénykönyvben, de, megvallom, abban az időben, a mikor én tanul­tam a jogot, a kétoldalú szerződéseket máskép értelmezték! Kubik Béla: Sándor Pál jobban tudja! (Derültség.) Mezei Mór: Tessék megvárni, a míg őt hallgathatja, (Élénk derültség. Elnök csenget.) Én megvallom, hogy azóta, a mikor én még 10

Next

/
Thumbnails
Contents