Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-592

592. országos ülés 1900. október 11-én, csütörtökön. 39 úr, a harmadik bekezdést is elolvasom (olvassa) : »Az alaki képzettség hiánya alól való felmentésre nézve az 1883:1. törvényczikk 3. §-a, az átmenet tekintetében pedig 34. §-a irányadó . Rigó Ferencz: Előtte egy bekezdéssel! (Derültség.) Darányi Ignácz foldmívelésügyi miniszter : Egyszer előbb, aztán utóbb olvassak ? ! Rigó Ferencz: Tudom, hogy azt szedi ki, a mi kedvére való. Darányi Ignácz foldmívelésügyi miniszter: Majdnem úgy járok, mint a molnár a fiával, mikor együtt utaztak. Az előtte való szakaszt is felolvasnám a t. képviselő úrnak, de az egészen másról, a vasutakról szól. Már mostan e szerint világos, hogy a 24. §. szerint okleveles gazdatisztnek csak az tekintetik, a ki magyar állampolgár és pedig akár itt szerezte oklevelét, akár külföldön és itt nosztrifikálta. A 25. §. aztán, a mely a kötött birtokokról szól, világosan megmondja, hogy ezek a kötött birtokok öt óv múlva csak okleveles gazdatisztet alkalmazhatnak. Miután a 24. §-ban meg van magyarázva, hogy ki az okleveles gazdatiszt, tudniillik csak magyar állampolgár, a ki ilyen ós ilyen vizsgákat tett, világos, hogy a kötött birtokokon is csak magyar állampolgár lesz alkalmazható, Ez az egyik. A határozati javaslatnak másik részére azt kell mondanom, hogy azt ebben az alakban nem fogadhatom el. Azonban kész vagyok, figyelemmel azokra, a mik felhozattak több oldalról most és más alkalommal is, a 25. §-hoz egy oly módosítást beterjeszteni, a mely a 25. §. hatályát az abszentizmusra — a mint már többen felhozták, s a mint ezt a szót t. Polónyi Géza képviselő úr is használta — szintén kiterjeszti. Kész vagyok az abszentáló földbirtokosokra vonatkozólag — és pedig akár magyar állampolgárok, akár nem, mert azt hiszem, hogy a magyar állampolgárt is kell sújtani, (Ugy van! Úgy van!) ha külföldön költi vagyonát ós a magyar birtokkal semmi összeköttetést fenn nem tart — oly módosítást beterjeszteni, amely szerint az ilyen abszentáló földbirtokosokra, a kik állandóan néni laknak az országban, a 25. §. szankcziója kiterjesztessók. Ezek után csak röviden arra kérem a t. képviselőházat, hogy ezen törvényjavaslatot, a mely egy régi kívánságnak, régi óhajnak, régi szükségnek felel meg, elfogadni méltóztassék. Ha nem volna e törvényjavaslatban semmi különösebb dolog, mint az, hogy a magyar törvényhozás 10.000 magyar család sorsáról intézkedik, hogy 10.000 magyar család érzi, hogy a törvényhozás méltónak tartja őket, hogy velük foglalkozzék: azt hiszem, már ez maga határozott előrelépést jelent és erkölcsi elégtételt azoknak, a kikről szó van. Kérem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: Rigó Ferencz képviselő úr szavai értelmének helyreállítására kér szót. Rigó Ferencz: T. képviselőház! A t. miniszter úr azt imputálja nekem, hogy nem olvastam el kellőleg azt, a miről beszélek. Ezt kereken visszautasítom, mert mindent el szoktam olvasni, a mihez hozzászólok. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy e 8. §. helyesen elkészített szakasz, csak én nem értettem meg. Talán megfordítva áll. A szakasz azt mondja, hogyha a szerződés nem állapítja meg a javadalmazás összegét, illetőleg mennyiségét, annak vagy egyes részeinek megszabásánál a helyi, ilyennek hiányában az országos szokás az irányadó. Mi ez? Már tegnap felvetettem a kérdést, hogyha az arató-munkásoknál világosan ki kell tenni az árt is, ha természetbeli illetményei vannak, például rozs, búza, szalonna, : akkor a gazdatisztek még inkább megkövetelhetik, hogy tudják, mennyiért szolgáljanak. Miért nem fixirozzák ezt az összeget, hanem kiteszik azt a gazdatisztet annak, hogy Zsuzsi nénitől és Pali bácsitól tudja meg, mi a szokás? Ilyen tréfás, ilyen gyermekes dolgot nem lehet törvénybe iktatni. A másik dolog az, hogy az igen tisztelt miniszter úr nem olvasta el a 25. §-ból azt, hogy azok, kik megállapított minősítéssel nem birnak ugyan, de az ezen szakasz első bekezdésében megjelölt időpontban tényleg gazdatiszti teendőket teljesítenek, ugyanazon birtokos által továbbra is alkalmazhatók. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez az!) Ezen fordul meg az egész dolog, ez az, a minek helyesbítésétől feltételezzük a javaslat elfogadását. (Mozgás a szélső bololdalon.) Nem szólok én Polónyi Géza úrnak; tessék azokat az urakat zavarni; én nekem hagyjon békét. (Élénk derültség.) Polónyi Géza: Egy szót sem szóltam! Rigó Ferencz: Itt az a kifogásolni való, hogy azok a nag.ybirtokosok, kik kívülről laknak, kiknek egy része az országban nem is volt, beküldik a hohenheimiakat, a cseh vadászokat, az eminnen-amonnan összeszedett embereket honosított oklevéllel ós ezekkel láttatják el a teendőket. A t. miniszter úr nem kívánja ebben a javaslatban, hogy az ember honosíttassék, csak az oklevélnél teszi oda feltételnek ! Ezt megint nem vagyok képes megérteni. Ezt akartam a t. miniszter úrnak elolvasni ; ezekre vagyok bátor figyelmét felhívni;