Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-592
38 592. országos illés 1ÍHK). október 11-én, csütörtökön. lis kérdéseket beható és folytonos figyelemmel kísérni. (Helyeslés jobbfelöl) Ezen kötelességérzet által vezetve járultam én a t. ház elé a javaslatok egy sorozatával, a melyek mindenike a szocziális kérdésre vonatkozik. És pedig kezdtem mindenekelőtt a legalsó vonalon. (Helyeslés jobb felől) Azt hiszem, helyeselni méltóztatik, (Helyeslés.) hogy valamint a vizszabályozást nem fölülről, hanem alulról kell kezdeni, valamint építkezni nem a tetőnél, hanem az alapoknál szoktak kezdeni, azonképen a szocziális kérdések megoldásánál is elsősorban a legszegényebb néprótegekre kell gondolni. Már ezen törvényjavaslattal egy felsőbb rétegbe megyünk, ós foglalkozunk a középosztály egy kiváló tagozatának érdekével. A törvényhozás, midőn e kérdéssel foglalkozik, egy régi erkölcsi kötelezettséget vált be a gazdatiszti osztály irányában, a mely bizony sokszor nehéz körülmények között hazafias módon teljesítette kötelességét. De itt kell megjegyeznem azt is, hogy nemcsak a gazdatiszti osztálynak lehet bízvást kiállítani bizonyítványt, hanem hozzá kell tennem, hogy Magyarországon a birtokosok túlnyomó része is humánus bánásmódot tanúsított a gazdatisztekkel szemben. E törvényjavaslat czélja, hogy mindkét érdeket egyenlően megvédje, hogy a birtokos és gazdatiszt közötti jogrendet állapítsa meg, még pedig úgy, hogy ne hiányozzék abból humánus vonás, mely a magyar birtokos osztályt legnemesebb tradiczióira emlékezteti. Az okleveles és nem okleveles gazdatiszt közt, mint már voltam bátor jelezni, szükségesnek tartottuk megkülönböztetést tenni. Mert csak így emelhetjük ezt a pályát, így emelhetjük ezen hivatás tekintélyét, így hathatunk arra, hogy minél többen lépjenek erre a gyakorlati pályára. Kapcsolatban van ez a kérdés a mezőgazdasági szakoktatás kérdésével is. A t. ház bizonyrtyal tudomással bir róla, hogy a mezőgazdasági szakoktatás emelése érdekében nevezetes intézkedések történtek. Hogy egyebet ne említsek, kísérleti állomásaink oly színvonalon vannak, a, melyek megállanak a világ legelőrehaladottabb nemzeteinek hasonló intézményei mellett ós azok legutóbb a külföldön is általános elismerésben részesültek. A szakoktatással kapcsolatos az a kérdés, a melyet Koszival István t. képviselő úr, de Major Ferencz t. képviselő úr is felvetett, hogy tudniillik nem fog-e mód adatni arra, ennek a törvénynek törvényerőre válta után, hogy olyanok, a kik tanulmánj^aikat el nem végezték, oklevelet nem szerezhettek, a gyakorlat bizonyos évei után ily oklevelet utólagos vizsgákkal szerezhessenek. Minthogy ez a kérdés kapcsolatos az egész szakoktatás kérdésével, érdemileg ebben a tárgyban ezúttal nyilatkozni nem kívánok; azonban jelezni óhajtom, hogy igenis a szakoktatás újabb fejleményeinek megbeszélése végett tanácskozmányt óhajtok tartani; ebbe a tanácskozmányba a felszólaló képviselő urakat is leszek bátor meghívni, hogy nézeteiket bővebben kifejthessék. Ezek oly kérdések, a melyek nem tartoznak a törvény keretébe, hanem intern kormányzati kérdések. A mit helyesnek fogok találni, azt saját hatáskörömben is megoldhatom. (Helyeslés.) T. képviselőház! Már a bizottsági tárgyalások folyamán tanúságát adtam annak, de talán a ház tárgyalásai folyamán is bizonyítani fogom, hogy a javaslatok elől, a melyek a törvényjavaslatot jobbá teszik, nem zárkózom el ridegen. Csak egyet kívánok jelezni, hogy azon intézkedések tekintetében, a melyek humanitárius szempontból vétettek a javaslatba, semmiféle oly javaslathoz, a mely a gazdatiszt helyzetét kedvezőtlenebbé változtatná, hozzájárulásomat nem adhatom. (Általános helyeslés.) De fel is teszem a t. házról, hogy nem akad majd oly módosítvány, oly indítvány, mely ebben az iramban a javaslatot kedvezőtlenebbé kívánná változtatni. (Helyeslés.) Már most, t. ház, áttérek azokra a határozati javaslatokra, a melyeket Kossuth Ferencz t. képviselő úr beadott, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) és a- mely határozati javaslatokra Rátkay László t. képviselőtársam is érdekes beszédében reflektált. Eg}^ dolog iránt legyünk tisztában, (Halljuk! a szélső baloldalon.) és ez az, hogy ennek az ügynek további halasztása nem volna az ország előtt igazolható. Ezt már tegnap is kifejtettem, ma pedig csak ismételhetem. A mi Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselő úr intenczióját illeti, annak egyik része megoldását találja a törvényjavaslat 24. szakaszában. A törvén)^'avaslat 24. §-a egészen világosan mondja a második bekezdésben, hogy ^okleveles gazdatisztnek tekintetik az a magyar állampolgár«, a k-i tehát nem magyar állampolgár, okleveles gazdatisztnek nem tekintetik. Azt mondja a 24. §. második bekezdése (olvassa): »Okleveles gazdatisztnek tekintetik az a magyar állampolgár, a kinek valamely hazai gazdasági főiskola, vagy gazdasági tanintézet által kiállított (honosított) oklevele, vagy végbizonyítványa van.« Rigó Ferencz: Tovább olvassa! A harmadik bekezdést! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Akár az egészet is végigolvasom. (Derültség.) Ha nagyon kíváncsi a képviselő