Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

vagyis minden házból egy-egy egyént kirendelt az erdőre egy, két hét előtt eltűnt erdőőr keresésére ? 4. Tudja-e azt is, hogy ugyanezen napon Gsikszentmártonban délután 1 óra 23 perczkor a néppárti népgyűlést egy 18 tagból álló részeg suhancz-csoport a községi biró vezérlete alatt megzavarta a nélkül, hogy azt a kirendelt hatóságbeli közeg: Zakariás Lukács csikszentmártoni szolgabíró meggátolta:, illetőleg a zavargókat eltávolította, volna ? 5. Nem látja-e mindebből azt, hogy egyenesen a hatóság volt mind Csiktusnádon, mind Gsikszentmártonban az oka annak, hogy alkotmányos jogainak egyik legsarkalatosabbját, a gyülekezés szabadságát a megnevezett helyeken a, polgárság nagyszámmal nem gyakorolhatta, ? 6. Szándékozik-e mindezt vizsgálat tárgyává tenni és erélyesen megtorolni ?« Hát. t. képviselő úr, én igenis a t. képviselő úrnak ezen interpellácziója folytán, de anélkül is. ha nem interpellált volna, azon hírlapi tudósítások folytán is, melyek a Csíkban lefolyt jelenetekről hírt adtak, kötelességemnek ismertem a dologról magamnak jelentést tétetni. A jelentés, mely itt a kezemben van s a, mely engem a tényállásról hivatalosan értesít, egy tisztviselőtől származik, a ki az ügyben nincsen is közvetlenül érdekelve, tudniillik Csíkmegye alispánjától, a ki 18 esztendő óta viseli e hivatalát, köztiszteletnek örvend megyéjében, el van halmozva a megye részéről bizalmi nyilatkozatokkal és elismeréssel, a, ki ezen jelentésében nagyon keservesen panaszkodik, hogy a, t. képviselő úr részéről milyen jogtalan és erős megtámadásoknak volt kitéve, de a ki .mind e mellett ezekre nem terjeszkedik ki; a,zt gondolom, hogy ennek a tisztviselőnek, a ki nem volt közvetlen részese azoknak a, hatósági intézkedéseknek, a jelentése hitelt érdemel. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát ezen jelentésből az tűnik ki, hogy azok a dolgok, a melyekről a t. képviselő úr azt kérdi, van-e róluk tudomásom, az alispánnak tudomása szerint ós így most már az én tudomásom szerint is — és majd tessék a t. háznak ezt megbírálni, — (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) nem egészen úgy történtek, mint a, hogy abban az interpelláczióban benne van. (Derültség és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Vannak bizonyos nüanszok, de méltóztatnak tudni, a nüanszok a tények előadásánál nagyon fontosak. Eszembe jut egy anekdota, (Halljuk! Halljuk!) most jut eszembe, és így elmondom. Olaszország egy szüle utczájában verekedés volt ós nagy zajongás. Azt a zajongást, a melyet rendőri beavatkozás írember 16-án, pinteken. szüntetett meg, két szomszédos házból két jó barát nézte. Az egyik Olaszország egy igén neves történetírója, a másik egy magánzó volt. A zajongás ós az utczai jelenet elmúlt és másnap a történetíróhoz benyit barátja ós a következőket mondja : »Hallotta, látta mi történt az éjjel ?«. És elmesélt valami nagy históriát. Álmélkodva szól a történetíró: »En is néztem a dolgot, de ón mást láttam.* A másik bizonyítja és állítja,, hogy neki van igaza ; a, történetíró is állít és bizonyítja,, hogy máskép látta, a, dolgot. Összedisputálnak. A végén a történetíró elhallgat, magába száll ós mint okosabb, engedve így szól: »Jól van, majd erről később szólunk.« Felkel, egy nagy iratcsomót szed elő az asztalfijókjából ós bedobja a kandallóba. »Mit jelent ez?«. kérdi a másik. »Barátom«, felel a történetíró, »az ókor históriáját kezdtem irni. Eddig csak a modern históriával foglalkoztam. Ezzel most már tiz esztendő óta foglalkozom, de most látom csak, hogy mily tökéletlen és mily hiábavaló munkát végeztem. Ha, két szavahihető, egymásnak szavában nem kételkedő, ép észszel, ép füllel ós szemmel biró ember ugyanazt a dolgot máskép látja, mint a hogy ugyanazt a, dolgot ön is, meg ón is máskép láttuk, hogy lehet elhinni oly dolgokat, a melyek ezer évvel ezelőtt történtek?* (Általános, élénk tetszés.) Bocsánatot kérek ezért a kis kitérésért. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Nagyon jó volt!) Rátérek az ügy fonalára ós az első kérdésre térek, a, melyben Molnár János t. képviselő úr azt kérdi tőlem: van-e tudomásom arról, hogy Csíktusnádon folyó hó 20-án déli háromnegyed 12 órakor, noha folyó hó 21-ére a néppárti népgyűlés engedélyezve volt. az elöljáróság mégis azt doboltatta ki,, hogy a gyűlést nem fogják-megtartani. Az alispán jelentése szerint nem egészen így van a dolog, hanem igenis úgy áll a dolog, hogy először is megtagadtatott annak a népgyűlésnek a megtartása, megtagadtatott október 13-án, még pedig azért, mert a, folyó óv taAraszán az ottani papság arra kérte a szolgabírót, hogy templomozás alatti időben ne legyen gyűlés tartható. (Általános helyeslés.) A szolgabíró tehát — és méltán — hihette, hogy ennek az általános és a papság kérésére hozott határozatnak felel meg, ha ő megtiltja. (lelkid tások jobbfelöl: Jól te'te!) Lehet, mondja az alispán, hogy kidoboltatott, de hogy elrendelve lett volna a kidobolás, pedig ez olyan áiltalános természetű határozat, arra, nézve nyom nincsen. Most ón megengedtem a népgyűlés tartását. Hiszen ezt a képviselő úr, — gondolom — nem fogja nekem diffikultálni; megengedtem, mert törvényes akadályt nem ftl2. országos ülés 1900.