Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-612
432 fi í ä- országos ülés 1900. i róla, t. ház, de a míg konstatálnom kell egyfelől, hogy Pichler Győző képviselő úr szíves volt azon felhívásnak megfelelni, a melyet hozzá intéztem; nem vagyok egészen ezen benyomás alatt Major Ferencz képviselő úr felszólalása folytán. Mert vele szemben valóban egy kissé megjártam; azt akartam, — ós azt hittem, hogy ez helyes, — hogy a kérdés majdan úgyis a törvényhozás elé jővén, azt most ne vitassuk. A t. képviselő úr mondja ugyan, hogy majd be fogja mutatni, be fogja bizonyítani ezt meg azt, de mutogatja is egy hosszú felszólalásában, a melyben, nem mondom, hogy .kifejt minden argumentumot, de megüt olyan dolgokat, a melyek csak tárgyalás folytán hozhatók tisztába. {Ugg tan! jobbfäöl) Mert ha ón azt mondom, éspedig bona fide mondom valakinek: »jól van, én nem akarok most v r eled tárgyalni, majd tárgyaljuk a kérdést annak idején*, de hamarjában elmondok egy sereg argumentumot, a melyek az én álláspontom erősítik, a másikét pedig támadják, a másik pedig nem hozhatja elő az ellenérveit: ez, bocsánatot kérek, a dolgoknak igen egyoldalii felfogása. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) És a t. képviselő úr annyira túlmegy azon, a mit nagy szerényen mond, hogy nem akar tárgyalni, hogy nemcsak a török csatlakozást tárgyalja ós a boszniai vasutakat, hanem még az orosz csatlakozást is. (Derült séf/ jobb felől) Hát ón ezekbe bele menni nem akarok, de azt az egyet mégsem tagadhatom meg magamtól, hogy meg ne jegyezzem, (Halljuk! Hall juh!) hogy Oroszországgal nem is fogunk csatlakozást csinálni, nem is csinálhatunk, mert Oroszországgal közvetlenül nem vagyunk határosak, de azokkal az országokkal és azon határral, a mely n mi forgalmi összeköttetéseinket északkelet felé és Oroszország felé viszi, igenis vannak már vasutaink, még pedig igen drága, az országra meglehetős terhet rovó v a sutáin k; most is épül egy: azok az úgynevezett gácsországi, Gácsországba vezető vonalak. Hát. t. képviselő úr, ne mondja azt, hogy én azért kértem a házat, hogy ne tárgyaljunk, mert nem tartanám szükségesnek, hogy a közvélemény foglalkozzék ez ügygyei. Pichler Győző: Ott úgyis foglalkoznak vele ós Wittek úr van élén az agitácziónak. Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, most már megtörtónt a megállapodás, ós a törvényhozás fog a felett bírálatot mondani; tehát mit használ az agitáczió azoknak ós nekünk, mikor a kérdés már oly. stádiumba van hozva, hogy a két kormány abban megegyezett és idehozzák a törvényhozás elé? (Mozgás és zaj •:>.. szélső haloldalon. iTember Ki-áiij pénteken. Halljuk! Halljuk! jobb felöl Elnök cstngei.) A t. képviselő úr most vitatja azt, ós azt fogja majd, a mint mondja, bebizonyítani, hogy az arsanohugajnói — dalmácziai— vonal sem stratégiai, hanem a másik vonal stratégiai. Hát mit fog a t. képviselő úr azzal bizonyítani akarni? Nagyon kíváncsi vagyok reá, mert a t. képviselő urnak akkor lehetne ezzel valami motiváló czélzata, hogyha mi nem stratégiai vonalat, hanem a dalmácziait építenők, pedig nem azt építjük most elsősorban, hanem csak ina jd azután fogjuk építeni. Hát nem így van. Stratégiai fontosságot nem annak a dalmácziai vonalnak tulajdonítunk, hanem tulajdonítjuk ezt annak szerajevó-uvaczi vonalnak, a melyet nem relegáltunk, hanem a melyet azonnal kiépíteni határoztunk s a melyre nézve fogjuk kérni a törvényhozás hozzájárulását. Azért ne tessék bizonyos éllel azt mondani, hogy enuncziáczi ókkal nem lehet gazdasági politikát csinálni. Hát nem enuncziáczi okkal számolok he, hanem azzal számoltam be, hogy megállapodás jött létre, hogy ezek a vonalak, a melyek 18 esztendő óta sürgettetnek, de 18 esztendő óta nem oldatnak meg; a, melyek közül az egyiket az egyik, a másikat a másik képviselő úr, egyiket az egyik, másikat a másik érdek szempontjából sürgetnek, most megoldásra fognak kerülni, . . . Pichler Győző: Igen, majd akkor, a mikor! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mert legközelebb törvényjavaslattal fogunk előállani. Ha ez is puszta enuncziáczió, akkor bocánatot kérek, nem tudom, mit ért ez alatt a t. képviselő úr. (Mozgás és zaj a bal- és szé'ső baloldalon.) Major Ferencz: Majd felelek rá! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen hogyne fogna felelni; nagyon is fogok örülni, de kénytelen voltam ezen enuncziácziós vád illusztrálására ezt elmondani. Én nem enuncziácziókkal állok elő, hanem törvényjavaslattal, a mely ezen vonalak megépítését fogja lehetővé tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most engedje meg nekem Pichler Győző képviselő úr, a. ki — igazságos akarok lenni nem tárgyalt, hanem kérdést formulázott, hogy csak arra figyelmeztessem, hogy ez sem hefyes; nem vagyok abban a helyzetben ós nem akarok bele menni az ellenkezőjébe annak, a mit ón most kértem önöktől, hogy előadjam az én érveimet. De ne vádoljon a képviselő úr és mondja azt, hogy beláthatatlan időre van a magyar vonal elutsítva. Engedelmet kérek, nem áll. Beláthatatlan idő az, ha azt mondja a törvényjavaslat, — ós én bejelentem, hogy ez lesz a tartalma, — hogy a mint ez az első
